Hetilap kereső

Barát József írása

Orbán Viktor a választások előtti napokban kijelentette: a voksolás után egy más országban ébredünk majd. Lengyel László elemzőnek, a Pénzügykutató Rt. elnökének és Stumpf Istvánnak, a korábbi Fidesz-kormány kancelláriaminiszterének, a Századvég Alapítvány elnökének Barát József ugyanazokat a kérdéseket tette fel a választások után kialakult helyzetről, és arról, vajon hogyan él majd a győztes roppant túlhatalmával.

– Hogyan érzi magát Másországban? Mit jelent az új helyzet személyesen önnek és intézetének?

– Személyesen úgy érzem, hogy most óriási felelősség, óriási kihívás nehezedik a Fidesz vállára. Bizonyos értelemben nem is irigylem azokat, akiknek mindezzel kormányzati pozícióból kell szembenézniük, mert úgy ítélem meg, hogy a mostaniak nagysága felér a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás kihívásaival.

– Ön tehát nem lesz azok között, akik kormánytagként vállalják a felelősséget. Viszont emlegették, hogy esetleg amerikai nagykövet lesz.

– Sok mindent emlegetnek. De sem szándékom, sem invitálásom nincs arra, hogy kimenjek Washingtonba: nekem itt van dolgom. Folytatjuk a Századvég agytrösztszerű építkezését. Korábban a választáskutatás mellé felépítettük a kormányzáskutatást, és most létrejön a gazdaságkutató ág is. Az a tudásbázis, amit előállítottunk, talán segíthet annak a megértésében, hogy mit is kell csinálni az országban.

– Jó vagy rossz az országnak, ha a Fidesznek kétharmada lesz?

– Szerintem jó. Én azok közé tartozom, akik azt mondják: ez szükséges, de nem elégséges feltétel ahhoz, hogy az ország dolgai jobbra forduljanak. A kétharmados támogatás a legsürgősebb feladatok végrehajtásához kell. Ahhoz, hogy az IMF-fel és a Világbankkal újratárgyalhassuk a hitelfeltételeket, hogy adócsökkentésekkel dinamizáljuk a gazdaságot, mert a megszorításokból nem lesz növekedés. A legsürgetőbb teendők közé tartozik az is, hogy megerősítsük a közrendet, közbiztonságot. És fontos a kormányzati reform is, hiszen tarthatatlan, hogy az Országgyűlés nem gondoskodott az önkormányzatok feletti alkotmányos kontrollról. Tehát kell a kétharmad, mert erőből persze sok mindent meg lehet csinálni – lehet intézkedni, át lehet írni szabályokat –, de ahhoz, hogy mindez működjön, azok támogatása is kell, akiknek a dolguk, hogy mindezt megvalósítsák.

– Vajon milyen kilátásokat ígér a baloldali-liberális oldal és annak értelmisége számára, ha a kormány az úgynevezett centrális politikai tér létrehozására törekszik majd, amint ez Kötcsén elhangzott? Lesz-e kultúrharc?

– Egyáltalán nem számítok ilyesmire. Olyan súlyú gazdasági és szociális problémák megoldásával kell szembenéznie a kormánynak, hogy nagyon el lesz foglalva a konszolidáció feltételeinek megteremtésével. Ez jótékonyan hathat arra is, hogy lebomoljanak a korábbi merev frontok, talán véget érhet a kölcsönös betartás korszaka, és kialakulhat az együttműködés kultúrája.

– Ön szerint tehát nem fenyeget egy új egypártrendszer veszélye?

– Nézze, mi nagyon sok empirikus adatot feldolgoztunk. Vitathatatlan, hogy ennek a mostani választásnak az egyik fontos sajátossága, hogy a Fidesz átütő győzelmet aratott: már az első forduló után gyakorlatilag kormányt tud alakítani, az elmúlt 20 év legnagyobb támogatottságát szerezte meg, és jó esélye van a mandátumok kétharmadára is. Ám mindemellett egy generációs kihívást, generációs áttörést is érzékeltünk. Megjelent egy új korosztály, amelynek az egyik arca a Critical Mass bringás felvonulása, a másik pedig a Kurucinfo agresszivitása. A Jobbiknak 27 százalékos a támogatottsága abban a 18–29 éves korcsoportban, ahol a szocialistáknak öt százalék jut, a Fidesznek 44 és az LMP-nek 18. Tehát a legfiatalabb korosztályok körében valami elindult, és ez fontos figyelmeztetés a Fidesz számára is: itt az elmúlt húsz évben felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek nincsenek igazi részvételi élményei. Mert nincs politikai mobilitási csatorna, azokat a két korábbi nagy párt különböző okok miatt lezárta, vagy olyan szelekciós rendszert alkalmazott, ami ennek a generációnak már nem vonzó. Mindennek hosszú távú hatása mélyen aláaknázhatja azt a fajta erőteret, amelyről ön vagy akár a kötcsei beszéd szólt.

– Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján a Jobbikkal kapcsolatos egyik kérdésre azzal felelt, hogy másutt is van szélsőjobb, akár még népszerűbb is, mint nálunk. Csak az a nagy kérdés, hogy a magyar jobbszél ugyanolyan-e, mint a nyugat-európai?

– Kezdjük az elejéről! Ennek a mostani választásnak nem az az alapvető újdonsága, hogy a radikális jobboldal előretört. A mostani eredményük alig jobb, mint amennyit Európai Parlamenti választásokon, a nagy berobbanás idején szereztek. Úgy gondolom, ennek az az oka, hogy a Jobbik elment a szélsőséges radikalizmus felé a kezelhetőbb nemzeti radikalizmustól. Abból még kiszoríthatónak látszott a rasszizmus, a fasizmusra hajazó hangnem, a xenofóbia. Mindaz, ami az európai mérce szerint már nem fér bele a kulturált politikai életbe. Én nem tudom, mi történt másfél-két hónappal ezelőtt, de azt láttam, hogy abban a pártban valami eltört. Már akkor nyilvánosan mondtam: ha a Jobbik túl sok engedményt tesz a szélsőségeseknek a szavazatmaximalizálás érdekében, akkor ez bizony éppen a szavazatszerző képességét korlátozza majd, ráadásul ki is fogja magát írni a demokratikus politikai erők közül. Azok közül, akikkel hosszú távon együtt lehet gondolkodni egy ország jövőjéről.

– Tehát a jogállamiságba Európában nem fér bele a rasszizmus?

– Nem.

– Nem fér bele az, hogy egy párt erőszakszervezetet tartson fent?

– Persze, hogy nem fér bele.

– Ám sokak szerint ez ellen a Fidesz eddig azért nem lépett fel, mert saját jobbszárnya összeér a Jobbikkal.

– Vagy inkább azért, mert a Fidesz ellenzékben volt, és intézkedni ellenzékből nagyon nehéz. A közrendet, közbiztonságot mégiscsak az államnak kell szavatolnia. Nem?

– Számít-e arra, hogy kormányon a Fidesz viszont végre keményen reagál?

– Határozottan. A Fidesz a jogállam normáit be fogja tartani, és be fogja tartatni. Nincs is más választása. És ez mindenkire igaz. Saját párttagjaira is igaz, meg a Jobbikra és a szocialista párt embereire is, akik felelősek a kialakult helyzetért.

– A választások legnagyobb meglepetése az LMP szereplése. De vajon mi ez a képződmény? Előzményének, a Védegyletnek a kezdeményezése alapján lett államelnök Sólyom László, akinek politikai szimpátiáihoz nem fér kétség. Van szocialista, aki ezért úgy okoskodik, hogy az LMP akár a Fidesz segédcsapata is lehet, amit maga kreált.

– Ez hülyeség. Azt gondolom, hogy akármilyen szociológiai összetevőt nézünk meg, akár ha a Lehet Más a Politika vezetőinek életútját vizsgáljuk, olyan politikai erő rajzolódik ki, amelyik a zöld alternatívát keresi, amely a posztmateriális értékekhez kötődik, amelynek támogatói számára az önmegvalósítás fontos. Ahol az internethasználat kulcskérdés. Mi a Critical Mass kategóriáját használjuk erre a csoportra, amely teljesen más életstílust képvisel, mint a többiek. Miközben a jelenlegi elittel szemben ők is igen kritikusak, elsősorban emberi jogi értékeket karolnak fel, környezettudatosak. Az alapos vizsgálat szerint ők tulajdonképpen az SZDSZ státusát örökölték meg.

– Figyelemre méltó, hogy a szocialisták négy helyen visszaléptek az LMP jelöltjeinek a javára, amit ők nem viszonoztak.

– A szocialisták lépése szerintem téves helyzetértékelésből fakadt.
A visszalépésekkel olyan morális kényszert akartak ráhelyezni az LMP-re – egy újonnan induló pártra –, hogy fusson bele a szocialisták karjaiba vagy a csapdájába, és megint az a helyzet álljon elő, hogy a rossz kormányzással leszerepelt párt most rányomja a bélyegét egy olyan szervezetre, amelyikből még nem tudni, mi lesz.