Hetilap kereső

Pungor András írása

Tiltakoztak a szakszervezetek a munkások jogainak eltörlése, zsebeik kormányzati kiforgatása miatt a Kossuth téren. Visszakapta az előző kurzusban gerjesztett füttyöt, „hazaáruló”-szitkot a Fidesz. Orbán megint „megvédte” az országot, Gyurcsány pedig vádbeszédet tartott. A forrónak ígért őszi politikai szezon nyitányát PUNGOR ANDRÁS követte végig.

– Hahó, villalakók! – rikolt egy szaki a Kossuth téren.
– Orbánia! – felel rá egy másik.

Szólnak a sípok, a kereplők, morog a szakszervezet népe. Parlamenti nyitányra jöttek, élőlánccal tiltakozni a kormány munkavállalókat sújtó döntései és az érdekvédők ellehetetlenítése miatt. Fogy a Munkások újságja, Matolcsy a címlapon, felette jóslat: „Narancsos a bukta!” „Sokan állnak mögöttünk, és még többen mellettünk” – fenyeget a felirat egy öltönyös férfi nyakában. Petőfi-gallérba hajtja a fejét, kezében szűz cigaretta. Nincs kedve meggyújtani. Mellette egy középkorú, győri nő harsogja túl a hangszórók Vangelis-zenéjét.

– Textiles voltam harminc évig. Kirúgtak, most szociális dolgozónak, ápolónak képeznek át. 28 800 forintból kell megélnem. Mit gondol, mi lesz akkor, ha az ápolók nem kapják meg a műszakpótlékot? Ha nincs változás, robbanás lesz. Hogyhogy milyen? Ne kérdezzen hülyeséget! Olyan, amikor nem egymás nyakát, hanem egymás kezét fogjuk meg.

A szpíker üdvözli a pannonhalmi, szegedi, pesti és még ki tudja, honnan jött szakikat. Retroérzés: május elsején üdvözölték így a munkástömegeket. Egy pesti vegyipari dolgozóból bukik ki a panasz. Néhány tétova mondat után kiderül, szakszervezeti bizalmi. Nevét nem adja, fél:


– Egyre többet dolgozunk, egyre kevesebb pénzért. A tartalékaink elfogytak, sokan alig győzik visszafizetni a hiteleiket. Attól tartok, radikalizálódni fogunk!

Nemcsak mondják, teszik is: először Selmeczi képviselő pezsgőszín terepjárója, Gulyás Dénes operettmosolya, aztán egy mopedes fidesznyik nemzetiszín bukósisakja kapja a füttyöt. Érkezik az exkertévés Pálffy is. Aktatáska, hátrazselézett haj, vörös arc. Zavartan tekint jobbra-balra. Nem csoda: árulózza, ingyenélőzi a kordonok mögötti nép.

– Jól akarunk élni, elegünk van a nyomorból!

Petíciót visznek a szakszervezeti vezetők az oroszlános kapu elé. Frakciókövetek állnak előttük sorban. Mesterházy tapsot kap, Pálffy és a villáskulcsos, fideszes Kontur Pál füttyöt. A szakszervezet kér, a felvonult politikai garnitúra pedig megígér mindent, aztán mindenki megy a dolgára.

Bent izgatottak a parlamenti terek. Falnak dőlve, ablakmélyedésekben, pamlagokon mindenki Orbán várható bejelentéséről beszél. Semjén jő a miniszterelnök irodájából, oldalán a bicegő Pintérrel. Szétnyílik előttük a fideszes folyosó. Amikor már mindenki a helyén, érkezik Orbán. Ráhel lánya csüng rajta, Szijjártó Péter kíséri.

A patkóban Schmitt elnök derűs, mint a magyar jövő. Bólogat, mosolyog, kedélyesen lejattol mindenkivel. Ahogy szokta. Kommunikációs főnöke, Kiss Norbert pedig Orbán lánya felett őrködik a páholyban. Ketten vannak csupán, míg a többi erkélyről szinte a patkó fölé lógnak a vendégöltönyösök. Ráhel és Norbert mosolyognak, és aput nézik, éppen Matolcsy referál neki.

Az újságíróhad a miniszterelnök feje búbját figyelheti csak. A szónok fölött kapunk megint helyet. Onnan jól látszik Orbán jegyzete: összefirkált, áthúzott, kézzel kiegészített oldalakon idegesen babrál a kormányfői kéz. Látszik, nagy ívű, ám kapkodó volt az ötletelés: a szociális boltok tervét például kisatírozták a papírból. A szöveg szerint olyan hálózatot hozott volna létre a kormány, amelyben csak a rászorulók vásárolhatnának olcsó árucikkeket.


– Országvédelmi terv – nevezi el rögtön a javaslatcsomagot Orbán. A program monogramja csak véletlenül hasonlít az övére. OV szerint a devizahitelesek egyösszegű végtörlesztését, 35 százalékos luxus áfakulcsot, uzsora elleni fellépést szorgalmaz a kormány.

Schiffert Gyurcsány ötletelésére emlékezteti a bejelentés, Mesterházy szerint illúziókra épül a bukott gazpolitika, Vona meg arról beszél, hogy ő bizony nem fizetné vissza az államadósságot.

Kövér erre helyreutasítja a morgó szocikat, Orbán megfeddi az egész ellenzéket, és demokráciából pálcás kiselőadást tart a politikus-„lurkóknak”, mert se Vona, se Schiffer, de még Mesterházy sem volt még a Házban, amikor ő már javában itt volt.

Orbániában rend a lelke mindennek.


Gyurcsány délután nem megy be a parlamentbe. Még hat órakor is otthon ül. Nyugalmat keres, A velencei kalmárt olvasgatja, később a beszédén gondolkodik. Tudja, a mentelmi jogáról csak este várható szavazás. A Fidesz ugyanis a lapzárták, az esti híradók utánra tolta ki ezt a napirendi pontot. Korán elterjedt a híre annak, hogy Gyurcsány nem fogja tartani a száját, támadni fog, vádbeszédet mondani.

Az exkormányfő nem írja le a szöveget. Csak néhány mondatban biztos: „Vádlottból vádlójuk leszek, és az ügyészség által kikényszerített szószólója sok százezreknek és millióknak. Azoknak a demokratáknak, akik elutasítják Orbán rendszerét, mert ez a per nem a hivatali visszaélésről fog szólni, hanem a jelenlegi elvetemült hatalomról, amely feldúlta a köztársaságot, a bizonytalanságot és a mindennapi félelmet tette általánossá az országban.”

Nem biztos a holnapban.