Hetilap kereső

Herskovits Eszter írása

A „showdown” a pókerjátszma végét jelenti. Amikor mindenki kiteríti a lapjait. Az angol kifejezés leszámolást is jelent. S úgy tűnik, nálunk ez újabban nemcsak a politikai játszmákra érvényes, hanem a pókeresek bizonyos törvényi tiltására is. A májustól életbe lépett jogszabály royal flushsel „ütheti ki” a pókerközösségeket. Például: aki saját otthonában tétben játszik, akár csak egy korsó sörben is, azt több tízezer forinttal büntethetik. A „visszaesőket” még börtönre is ítélhetik. HERSKOVITS ESZTER írása.

A póker mindig is kedvelt szerencsejáték volt. Nemcsak kaszinókban. Magam is ismerek olyan üzletembert – a nevét már csak az új törvényszigor miatt sem említeném –, aki házának egyik hatalmas szobáját „kártyabarlangnak” alakította ki. Havonta rendez pókereseményt, politikusoknak és vállalkozóknak osztják ott a lapokat. És hát nem kis tétekben megy a játék.

Az pedig nyílt tény: Magyarországon az utóbbi egy-két évben – interneten, tévékben is – kitört a pókerőrület.

Televíziós műsorok „pókerarca”, Korda György új műfajt is teremtett kártyakommentátor szerepével. Sláger lett ez is, s nyugodtan adhatnánk a játék mottójának a régi Korda-dalt: „Találd ki gyorsan a gondolatom!”

Korda György filozófiát is terít a pókerhez:
– Ez a játék pozitív életérzést közvetít. A kártyaasztalnál még a támadás sem agresszív, része a kombinálásnak. Hiszen a póker a szellem játéka, agytorna is. Nem véletlenül használják egyre gyakrabban a menedzserképzésben is.

A laposztás véletlene mellett a játékosok ugyanis próbálják egymás észjárását követni. Fontos az empátia. Olykor még napszemüveg sem takarhatja el a pókerarcot. Figyelik a másik mimikáját, kezét, árulkodó mozdulatait, a testbeszédet. Korda György megfogalmazásában:
– Hogyne lenne népszerű az olyan játék, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel indul, és a siker az ember képességein múlik?

Mert az igazi kártyások úgy tartják: aki szerencsejátéknak tekinti a pókert, hosszú távon nem lehet valódi pókeres. A sikerhez tanulás vezet. A póker szabályait könnyű elsajátítani, ám jó játékos csak abból lesz, aki okul a tapasztalatból. Eszerint pedig mindig van előrejutási lehetőség.

Tatár Gergellyel, a Magyar Póker Szövetség elnökével Korda György szerettette meg a játékot:
– Korda először – évekkel ezelőtt – a Sport TV-ben közvetített pókerjátszmákat. Lenyűgözött. A kártyajátékot úgy kommentálta, mint egykor Szepesi György a futball-világbajnokságokat. Szinte buzdította a játékosokat, izgalmas csatává tette az „asztalbajnokságot”. Beleszerettem a pókerbe.

Tatár hivatást formált szenvedélyéből. 2007-ben megalapította a Magyar Póker Szövetséget, amelynek ma tizenhat egyesület a tagja, csaknem negyvenezer játékossal. Ők rendszeresen összejönnek, nyílt bajnokságokat szerveznek. Szinte életformaszerűen űzik a játékot. (A pókeresek száma ennél jóval több, ám az otthoni, baráti közösségekről vagy akár az internet kártyásairól nincs statisztika.)

Mindenesetre az egész országban működnek kisebb-nagyobb pókerklubok. Bevásárlóközpontokban is vannak külön kártyatermek.

Csakhogy a május 1-jétől életbe lépett, a szerencsejátékra vonatkozó törvénymódosítás szerint illegálisnak számít, ha a hivatalos „szerencsehelyszíneken” – kaszinókon, kártyatermeken – kívül tétekben megy a póker. Mondjuk baráti társaságokban, klubokban, otthon, parkokban, bárhol. Legyen a tét akár egy korsó sör vagy kupica kisüsti, már az is büntetendő, az pedig különösen, ha pénzben játszanak.

A törvény ugyan a pókerről szól, ám egyik cikkelyében kitér arra is: kártyateremben csakis pókertípusú játék űzhető. Azaz: bridzselni, ultizni, römizni legálisan kizárólag kaszinóban lehet. Még hivatalos kártyatermekben sem!

A paragrafus a tévés pókerműsorokra is vonatkozik: ezeket vagy pókerteremből, vagy kaszinóból kell sugározni. (Az Országgyűlés még tavaly fogadta el az új rendelkezést 177 igen vokssal. 168 képviselő ellene szavazott. Tíz vokson múlt.)

S hogy mit jelent a tiltás a gyakorlatban? Az APEH ellenőrei – például bejelentés alapján – akár az otthonukban is lecsaphatnak az „illegális” kártyajátékosokra, akik – lehet – csupán a baráti vacsorában határozták meg a tétet.

Pókeresek hangsúlyozzák: ez a játék – miként a szintén tiltólistára került ulti, römi, kanaszta, bridzs is – a többség számára nem a pénzről szól. Hanem – ahogy Korda György is fogalmaz – a szellem csatájáról. Csak a „megélhetési pókeresek”, a profi versenyzők játszanak nagy összegekben.

Visszatérve: ha az APEH lefülel egy „illegális” – bármilyen tétben játszó – magán-kártyatársaságot, először hatvanezer forint bírságot, másodszorra már több százezret vagy milliót is kiszabhat büntetésként.

A „visszaeső” szervezőt pedig akár két év letöltendő börtönre is ítélhetik.

Tatár Gergely nemcsak ezt tartja nonszensznek. Állítja: a rendelkezés a pókertermekkel szemben olyan követelményeket támaszt, amelyek szinte teljesíthetetlenek. Például: pókerterem alapításához huszonötmillió forintos törzstőke szükséges. Bizonyítani kell, hogy ez legális forrásból származik. A vállalkozótól erkölcsi bizonyítványt kérnek. A legszigorúbbat. Már akkor sem juthat engedélyhez, ha parkolási tartozása van.

Az igazi nehézségek csak ezután jönnek. A kártya keverőgépét a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak kell hitelesítenie.

– Ezzel nem is lenne baj – magyarázza Tatár. – De ami tényleg abszurd: az asztalokat is hitelesíteni kell. Egyetlen asztal hitelesítése hatvanezer forint. Egy teremben öt-tíz asztal van, a törvény szerint maximum tíz lehet.

Folytassuk a kritériumsort: a terem beléptető rendszerét az uniós normák szerint kell bevizsgáltatni (félmillió forintért). A legmodernebb kamerarendszer kiépítése is kötelező: a hangrögzítős kamera az asztali társalgást is „kihallgatja”. A pókerterem tulajdonosa nem szedhet belépődíjat, s bevételei 40 százalékát kötelező leadóznia.

Vajon a szigorú kritériumok mellett kinek lesz még kedve legális pókertermet nyitni, működtetni? És egyáltalán: kinek kedvez a törvénymódosítás? Pókeresek szerint: egyértelműen a kaszinóknak. Ott ezentúl is lehet bármennyi asztal, és – szemben a pókerklubokkal – a kaszinók megfelelő engedéllyel bárhol rendezhetnek nagy nemzetközi versenyeket is.

Csakhogy – teszi hozzá Tatár Gergely – a kaszinók nem kedvelik a pókereseket.
– Kaszinókban más játékokkal sokszor néhány perc alatt nagyobb bevétel keletkezik, mint a pókerben egy-két nap alatt. Az úgynevezett tournamentek, versenysorozatok ugyanis több napig is eltarthatnak, nyertest csak a végén hirdetnek.

Tatár azt is leszögezi: az új jogszabály az illegálisan működő online pókeroldalak és a zugpókerklubok felé tereli a játékosokat. Vagyis: a kriminalizálódás irányába.

És erre mit lehet még mondani? Showdown. Vége a játszmának.

A Magyar Póker Szövetség is kidolgozott – jogászok bevonásával – egy javaslatot a pókertermek szabályozásáról. De azt figyelembe sem vették a törvényalkotók.

Tatár Gergelyék a szlovákiai modellt vették alapul. Bárki nyithat pókertermet, ha minden szükséges engedélyt megszerzett. Ott nem szabták meg az asztalok számát, sem a maximális nevezési díjat. Asztalonként kétezer euró az éves adó. Tatárék asztalonként ezerötszáz eurót javasoltak itthon.

A Magyar Póker Szövetség elnöke úgy véli: az általuk javasolt szabályozás az államnak évi félmilliárd forintos bevételt jelentene.

A póker őse talán a francia „pocque” nevű kártyajáték. De hasonlóságot mutat a perzsa „nas” és a spanyol „primero” játékkal is.

A póker első „változatát” 1829-ben New Orleansban játszották. De egyes helyeken, például Nevadában egészen 1936-ig (!) tiltott szerencsejátéknak számított. Miután feloldották a törvényi szigort, a póker az egyik legnépszerűbb kártyajátékká vált.

1970-ben rendezték meg az első nemzetközi pókerversenyt.