Hetilap kereső

Krug Emília írása

Az Európai Parlament történetében ő szólalt fel először magyar jelnyelven. Az Országgyűlésben is jelelt arról a jelnyelvi törvénytervezetről, amelyet várhatóan októberben fogadnak el. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (Sinosz) elnökével, a Fidesz EP-képviselőjével KRUG EMÍLIA beszélgetett.

Egy internetes oldalon megkerestem néhány jelet. A bonyolultabbaknál elvesztettem a fonalat. Azt hallottam, Brüsszelben önnek is új jeleket kellett megtanulnia.

– Másról van szó. Ha jelnyelven szólalok fel, az jól lefordítható bármely idegen nyelvre. Fordítva nem ilyen egyszerű. Annak a szintnek, amit az uniós politika megkövetel, a magyar jelnyelv még nem tud megfelelni. Nem ismerték el, ezért nem is fejlődött kellőképpen. Ha a törvény megszületik, a jelnyelv öt-tíz éven belül eléri a tíz-tizenötezer szavas szókincset, a jelenlegi hat-hétezerhez képest. Mivel magyar jelnyelven még nem tudnak nekem úgy tolmácsolni, hogy minden információt megkapjak, úgynevezett jelesített magyar nyelven fordítanak. Vagyis az egyes szavakat jelelik.

Ez teljesen más, mint a magyar jelnyelv?

– Igen. A magyar jelnyelv nyelvtanilag semmilyen összefüggésben nincs a magyar nyelvvel. A jelnyelvben a szavak a kívülálló számára véletlenszerűen követik egymást, de ezt a siketek számára a testbeszéd, a mimika, az elhelyezkedés egyértelművé teszi, noha ragokat nem használunk. Megpróbálom érzékeltetni. Ha kapok egy levelet egy sikettől, aki nem tud jól magyarul, az olyan, mint ha írásban jelelne. Például: „Nem értem semmit az egész cirkusz. Hiába szóltam meg felszólítottam mégsem meghallgatni akkor én milyen alelnök vagyok.” Aki ezt olvassa, azt hiszi, a feladó műveletlen. Holott jelnyelven ez tökéletes gondolatsor.

Sokszorosan nehezített pálya. Ráadásul civilként került a politikába.

– Nem vagyok politikus.

Uniós képviselő.

– A gondolkodásmódom érdekvédői. Hiszen érintettként kerültem az Európai Parlamentbe.

Egyik nap csörgött a telefon, hogy „itt Orbán Viktor, üljünk le beszélni”?

– Az egyik munkatársa keresett meg. De bármelyik párt felkérésén elgondolkodtam volna. Bár az is igaz, hogy a fogyatékkal élőkért eddig a legtöbbet a Fidesz tette. Kormányon és ellenzékben is meghallgatták a véleményünket. Lamperth Mónika azt mondta, nagyon sajnálja, hogy nem az MSZP színeiben lettem képviselő. Az egyik vezérgondolatom régóta az: a fogyatékosok ügye nem jobb- vagy baloldali kérdés.

Nem lehet, hogy épp a fogyatékkal élők – ideológiáktól kevésbé terhelt – problémái indíthatják a két nagy pártot összefogásra, ami kihat más területekre is?

– Nem hiszek ebben. A fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről szóló 1998-as törvényt egyhangúlag szavazták meg a képviselők. Két éve az ENSZ-egyezményt szintén. A jelnyelvi törvényt illetően is egyetértés van. De ettől függetlenül tart a szembenállás.

Még akkor is, amikor egységes fellépésre volna szükség. Magyar jelnyelven ön szólalt fel először Brüsszelben, s beszédében a siketek nyelvhasználati problémáihoz hasonlította a szlovákiai magyarokét. Ami szép gesztus. De leginkább az látszik: Brüsszelben és idehaza ez ügyben is civakodnak a magyar pártok.

– A magyar EP-képviselők rendszeresen felszólalnak a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Szlovákiában egyébként 1995 óta létezik jelnyelvi törvény. Igaz, csupán deklaráció: a Szlovák Köztársaság elismeri a jelnyelvet. A mi törvényünk jóval tartalmasabb lesz. Lehetővé teszi, hogy az élet minden területén – például a munkavégzés és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés során – a siket és nagyothalló emberek a magyar jelnyelvet használják. A törvény előírja majd, hogy a tolmácsszolgálat finanszírozása állami feladat. Nagy előrelépés a siket gyerekek oktatásában a kétnyelvű iskolai modell bevezetése, amely már a magyar jelnyelvet használja majd.

Mindeközben kiderült, jelentősen csökken több, a fogyatékosok érdekvédelmét ellátó szervezet állami támogatása. A Sinosz költségvetése 72, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségéé 50, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségéé 80 százalékkal apadna.

– A történet nem lefutott, még egyeztetünk. Valamennyi szervezet elfogadja, hogy válság van. De a legnagyobb probléma nem a megszorítás, hanem az, hogy az érintetteket senki nem kérdezte meg. Ezek a szervezetek nem önmagukért vannak. Kiemelkedően közhasznú minősítésűek, így a törvény szerint az összes, az adott fogyatékkal élő magyart képviselik. Rengeteg szolgáltatást – például jogsegély, munkaerő-közvetítés, vakvezetőkutya-képzés – az állam helyett végeznek el.

A Sinoszt azzal is vádolták, hogy búvártanfolyamot számolt el.

– Ezt visszavonták, mert nem igaz. A tanfolyam önköltséges volt. Egyébként mi a gond azzal, ha fogyatékkal élő személyek búvárkodnak? Mindenesetre ez a rengeteg szolgáltatás leállna, ha a megszorítás így átmenne. A fogyatékkal élők kétszeresen hátrányos helyzetbe kerülnének, mert a saját szervezetüktől se kapnának segítséget. Persze a költségvetés egészét nézve aprópénzen vitázunk.

450 millión.

– Ezért nem értjük, miért épp itt akarnak kurtítani.

Lehet, hogy gond van az érdekképviseletükkel?

– Nézeteltérés mindig van, hiszen az érdekvédelem egy része a kormányzattal szembeni lobbimunka. Nyugat-Európában sok helyütt a miénkhez hasonló az állami támogatás rendszere, de a civil szféra, a vállalatok, a magánemberek sokkal szívesebben segítenek. Idehaza még nem elég erős a társadalmi felelősségtudat.

Ön először speciális, majd a nagymamája nyomására integrált iskolába járt, jogi és sportszervező-menedzseri diplomát szerzett, egy teremhokicsapat kapitánya. A törvények mellett legalább ekkora szükség van ilyen nagymamákra.

– Valóban sok múlik a társadalmon, a politikán és magukon az érintetteken. Nekik el kell fogadniuk az állapotukat, így élni teljes életet, ami nem könnyű. Nem az önsajnálat, a mártíromság a járható út. Nem vagyok híve annak, hogy a fogyatékosok csak követeljenek. Ha például esélyt akarunk a munka világában, akkor úgy kell dolgozni, ahogy elvárják, nem pedig kifogásokat keresve. A társadalomnak viszont el kell fogadnia, hogy jogos a pozitív diszkrimináció. Az emberek sokszor nem tolerálják, ha valaki hozzájuk hasonlóan egyenlő esélyt kap az élethez. Ha azt hallják, hogy tízmillióba kerül egy rámpa építése, akkor felháborodnak: miért kell ennyit adni a fogyatékosoknak. De nem gondolnak bele, hogy az a bottal járó időseknek vagy a kisgyerekes édesanyáknak szintén segítség. Évtizedekkel lemaradtunk. Azért is jó az uniós munka, mert ott már látható egy másik gondolkodásmód. Azt kell hazahozni.

Nemrég felszólalt az Országgyűlésben. Vállalná a hazai képviselőséget is?

– Ha felkérnek, akkor persze. A politikában részt kell venni. 2005-ben lettem a Sinosz elnöke. Kezdetben elődeim politikáját követtem: minisztériumok, kilincselés, kérvények. Aztán elkezdtük a pártokat keresni, később a képviselőket, a hátországukat. És egyre jobban tudtuk érvényesíteni a gondolatainkat. A jelnyelvi törvényt se tudtuk volna a parlament elé vinni, ha nem veszünk részt a politikában.