2012. február 10. péntek - Elvira. Holnapi névnap: Bertold, Marietta
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
További cikkeink
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Nem fizet tovább az EU
2012. február 9. 21:45
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Önkormányzatok: gúzsba kötve
anula
-
2012.02.10 05:57
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
anula
-
2012.02.10 05:39
Klubrádió - Vége
falusi
-
2012.02.10 04:26
Éljen Schmitt Pál !
falusi
-
2012.02.10 04:23
A MALÉV megmentése
falusi
-
2012.02.10 04:18
MALÉV: The End?
anula
-
2012.02.10 04:07
Orbán a király !
Commander
-
2012.02.09 23:32
Hát milyen országban élünk?
Commander
-
2012.02.09 23:28
A Jobbik Európába
Csikar
-
2012.02.09 22:54
Hogy mik vannak...
Csülök
-
2012.02.09 21:35
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Csütörtök, 2010. augusztus 26. 07:44
Buják Attila
írása
Volt "komcsi" alkotmányoz a Fidesszel
Pozsgay Imre alkotmányoz
Pozsgay Imre alkotmányoz. A miniszterelnök mellett működő tanácsadó testület tagja úgy látja: eljött az idő. Haldokló alkotmányunk az ország kirablóinak s azoknak kedvez, akik személyes érvényesülésüket keresik. A stabil parlamenti többség, a megváltozott politikai környezet és a pénzügyi világválság új helyzetet teremtett. Hősünk 1957-től 1991-ig mindig pontosan felismerte az adódó lehetőségeket. Mit rontott el Pozsgay Imre, a rendszerváltás motorja 1989-ben? Mit kíván korrigálni? BUJÁK ATTILA próbálta megfejteni.
Egy szakadozott, megfakult sörcímke után kutatok, de már nem találom. 1989-ben tettem el valahova. Alkalmi politikai ital volt, MSZP-s (vagy még MSZMP-s?) PR-sör. Az egymásba játszó négyarcú grafikán a négytagú pártvezetőség csoportképe. Középen Nyers Rezső, Grósz Károly, Németh Miklós, s baloldalt az államminiszter, Pozsgay Imre. A többiek képe azóta megkopott. Pozsgay arcmása megmaradt. Ő aktív. Energikus.
Újra alkotmányoz. Régi művéről – amelynek valamiképpen mégiscsak ihletője, politikai alkusza és kiküzdője volt – lesújtó véleménye van. Kényszer szüleménye, az 1949-es sztálini modellt követi. S aki a Lenin Intézet ’57-ben diplomázott diákja, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója volt, nyilván tudja, mit beszél. Kicsinyesség ezt felróni neki. Nem láthatott a jövőbe, nem ő a történelem ura a legújabb politikai doktrína szerint. A dolgok a Hazafias Népfront (HNF) titkárával is „megtörténtek” – ahogy velünk.
De Pozsgay most korrigálhat. Nyilatkozni viszont nem óhajt. Pár éve mondta magánkörben az egyik lapról: „Most támadnak, pedig annak idején támogattam őket.” Igen, a sajtó egykor erősen támogatta Pozsgayt, a nyolcvanas évek politikai sztárját, a háttérbe szorított „antiaczélista” népfronttitkárt. Az új hangot. A szörnyűséges kádernyelv megmagyarítóját. A politikust, aki nem használt gépelt papírt. A kettős beszéd virtuózát. A „közmegegyezés” fogalom briliáns kiötlőjét. (Amely magyarul annyit tesz: „Felejtsük el. Felejtsünk mindent.”)
Pozsgay nagyon tudott várni. Évekig tartott, mire alkáderként a fővárosba került, előléptették, kinevezték és megfúrták, leváltották, ideokülöncként kezelték a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettesét. Pozsgay igazán sikeres káderkorszaka a kulturális tárcánál kezdődött 1975-ben, ahol egy éven belül lekörözte a minisztert.
Lengyel László tizenvalahány éve a Róka–Tigris-párhuzammal írta le a Horn–Orbán-harcot. Róka már eltűnt, Tigris pályája csúcsán jár. Az egykori középkáderek Pozsgayt Krokodilnak mondták.
– Elképesztő volt, mit kapott Aczéltól a hét elejei értekezleteken – meséli a korabeli szemtanú. – Elképesztő volt látni, ahogy állta, „nyelte az ólmot”. Ahogy hallgatott. Ahogy minden lepattant róla. Ahogy alámerült és várt, hogy csak a szeme világított. Mint a krokodilnak.
De Krokodilnak volt néhány nagy dobása is. A Katona József Színház például ma is áll. Pozsgay műve. Informatív bázisát pártbeli ellenfelei szervezték, őt népszerűsítve azzal, hogy titkos „belső ellenálló”. Hogy gyanús. Hogy nacionalista. Amikor 1988-ban a „négyek bandáját” kizárták az MSZMP-ből, pontosan tudható volt, ki a Pozsgay-fan (Bíró Zoltán, Bihari Mihály), ki a közgazdász-firkász értelmiségi prototípusa (Lengyel László), s ki az újgenerációs skriblervilág szimbóluma (Király Zoltán).
A hanyatló kádári évtized kezdetén Pozsgay kegyvesztett lett. Szerencséje volt. A népfronttitkárságot szignálták rá, vagyis a semmit. Ő csinált „valamit” belőle. Amilyen látványosan rühellte Aczél a „posztnépi értelmiséget”, úgy gyarapodott Pozsgay tábora. Mondják: ezekben az években kezdett formát ölteni a jobboldal értelmiségi magja. Pozsgay egykori követői a rendszerváltás után megállíthatatlanul sodródtak az MDF (és utódpártjai) felé. Közismert anekdota a szigligeti történet és Aczél bonmot-ja. Amikor a kor ünnepelt írósztárja, Csurka István fröccsözés közben durván elzsidózta magát, a barátai másnap javasolták: kérjen audienciát Aczéltól. „Berúgtam, Aczél elvtárs” – vallotta bűnbánóan Csurka. „Tudom – sajnálkozott Aczél. – De hogy van az Csurka elvtárs, hogy maga mindig jobbra rúg be?”
A kilencvenes évek elején láttam a parlamenti büfében egy igazi posztkádári profit, Pozsgayt. Kávét hörpintett fel, amikor a teremszolga borítékot kézbesített tálcán. Pozsgay biccentett, átvette, ösztönösen az ablak felé fordította: nem gőzölték-e fel. Majd kibontotta és otthagyta. Szokványos protokollmeghívó volt.
Pozsgay csillagórája a „népfelkelés”-nyilatkozat után érkezett el. Minden szó, pisszesés, híradósnitt felért egy kampányeseménnyel. Pozsgay beleégett a köztudatba, az arca ma is relikviának számít, főként a jobboldalon. De zárkózottabb, rejtőzködöbb politikus kevés akad. Pozsgayról egy életrajzcsontvázon s pár kósza pletykán kívül gyakorlatilag nem hallhattunk semmit. 1989-ben a jövő emberének látta az ország. Informálisan szervezte a jövendő kormánypártot, az MDF-et, bomló pártjának sáncai mögött. Hű követőjét, Bíró Zoltánt elnöki pulpitusra emelték. Pozsgay háttérbe szorulásával Bíró meg is bukott.
A párt akkor már döglött ló volt – nyilatkozta évekkel később. El kellett vonszolni az útból.
És neki is gyürkőzött. Pozsgayról akkor derült ki, mennyire ért az archaizáló népies beszédhez, a semmitmondó titokzatossághoz.
Váljon el végre a hús a májtól – mondta. S ingujját felgyűrve megtörte az augusztusi kenyeret. De a radikális lépésektől – például a pártszakadástól (szakítástól) – azért óvakodott.
Emlékezhetünk a fél estét betöltő Vitray-interjúra a televízióban. A patetikus vallomásban Pozsgay virtuóz ügyességgel kerülte meg „a” kérdéseket, többek között 1957-ben írt „elméleti tanulmányát” a közelmúlt történelmi eseményeinek értékeléséről. A dokumentum – mondják – a megyei pártbizottság páncélszekrényében lapult, „szig. biz.” jelzettel. A nyilatkozó biztosított bennünket arról, hogy ’57-ben sok mindenről másképp gondolkodott, de népünk is hatalmas utat járt be ’56 óta. Ahogy Pozsgay is, 1950-től, az MDP-től a Nagy Imre-temetés díszőrségében eltöltött félóráig, hogy hat hét múlva visszasasszézzon Kádár János ravatalához.
A temetések minisztere volt. Pályája a Hősök Tere–Új köztemető–Mező Imre út-háromszögben zajlott. Mai politikai nyilatkozatai „az ország kirablóiról” már finoman jobbikos ízűek, habár az „újradikálisokról” keményen kimondja: a Jobbikot őszintétlen pártnak tartja.
Pozsgayban a közvélemény 1989-ben a jövendő köztársasági elnököt, a rendszerváltás viharmadarát látta – az SZDSZ és a Fidesz kivételével. ’89. november 27-én erősen akadozott a négyigenes népszavazatok összeszámlálása.
Baló műsorvezető éjféltájban végeredmény nélkül búcsúzott, a számítógépek vánszorogtak, Csengey Dénes győzelmet ünnepelt. Magyarország népe úgy feküdt le, hogy győztek a pozsgaysták, s azzal ébredt, hogy fordult a kocka.
Úgy tűnt, Pozsgay pályájának hátralevő része politikai epilógus. A kampányban árnyéka volt önmagának. Mégis mindenkit meglepett, hogy egy év múltán (frakcióvezetőként) kilépett az MSZP-ből, s derék politikai naivákból, kiszuperált magyarnóta-énekesekből (és Bíró Zoltánból) nemzeti középutas pszeudopártot alapított NDSZ fedőnéven, pénz, paripa, fegyver és sajtó nélkül.
1994-ben a szerző Pozsgay-kampánygyűlésre indult Csepelre. A fő műsorszám Zámbó Jimmy volt, a pártelnökre nemigen figyeltek, a helyzet reménytelennek látszott, a hátsó sorban svájcisapkás aktivista szorongatott egy transzparenst: „Emeld fel magasra a zászlót, amit mostan tartol!” 1996-ban Pozsgay pártja jogutód nélkül feloszlatta magát.
És Pozsgay Imre most újra alkotmányoz. Pozsgayt nemzeti vátesszé avatták. Pozsgay ma is készen áll. Azzal, hogy 2006-ban részt vett Orbán „nemzeti konzultációs” kampányában, kimondatlanul jelezte: politikai aprópénzt is elfogad.
Új alkotmányunk bonyolult mű lesz. A nemzeti váteszbizottság a miniszterelnök gondolatait is felhasználja. A magyar értelmiség legkiválóbbjai képviseltetik magukat benne. Egy energikus EP-képviselő, az Akadémia elnöke, egy tekintélyes emigráns, egy politológus-vállalkozó üzletember, egy volt miniszterelnök a vendéglátóiparból. És persze Pozsgay. Az egyik résztvevő a Szent Korona-tant újítaná meg, a másik a közvetlen demokrácia túlzásaitól óvna, a harmadik a nemzet kirablóitól.
Húsz év telt el 1989 ködös novembere óta. Ki tudja, hogyan jutottunk a nemtől az igenig, ős-Fidesztől új-Fideszig, alkotmánytól új alkotmányig.
Amelyről már nem szavazhatunk.
Újra alkotmányoz. Régi művéről – amelynek valamiképpen mégiscsak ihletője, politikai alkusza és kiküzdője volt – lesújtó véleménye van. Kényszer szüleménye, az 1949-es sztálini modellt követi. S aki a Lenin Intézet ’57-ben diplomázott diákja, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója volt, nyilván tudja, mit beszél. Kicsinyesség ezt felróni neki. Nem láthatott a jövőbe, nem ő a történelem ura a legújabb politikai doktrína szerint. A dolgok a Hazafias Népfront (HNF) titkárával is „megtörténtek” – ahogy velünk.
De Pozsgay most korrigálhat. Nyilatkozni viszont nem óhajt. Pár éve mondta magánkörben az egyik lapról: „Most támadnak, pedig annak idején támogattam őket.” Igen, a sajtó egykor erősen támogatta Pozsgayt, a nyolcvanas évek politikai sztárját, a háttérbe szorított „antiaczélista” népfronttitkárt. Az új hangot. A szörnyűséges kádernyelv megmagyarítóját. A politikust, aki nem használt gépelt papírt. A kettős beszéd virtuózát. A „közmegegyezés” fogalom briliáns kiötlőjét. (Amely magyarul annyit tesz: „Felejtsük el. Felejtsünk mindent.”)
Pozsgay nagyon tudott várni. Évekig tartott, mire alkáderként a fővárosba került, előléptették, kinevezték és megfúrták, leváltották, ideokülöncként kezelték a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettesét. Pozsgay igazán sikeres káderkorszaka a kulturális tárcánál kezdődött 1975-ben, ahol egy éven belül lekörözte a minisztert.
A csúcson
Lengyel László tizenvalahány éve a Róka–Tigris-párhuzammal írta le a Horn–Orbán-harcot. Róka már eltűnt, Tigris pályája csúcsán jár. Az egykori középkáderek Pozsgayt Krokodilnak mondták.
– Elképesztő volt, mit kapott Aczéltól a hét elejei értekezleteken – meséli a korabeli szemtanú. – Elképesztő volt látni, ahogy állta, „nyelte az ólmot”. Ahogy hallgatott. Ahogy minden lepattant róla. Ahogy alámerült és várt, hogy csak a szeme világított. Mint a krokodilnak.
De Krokodilnak volt néhány nagy dobása is. A Katona József Színház például ma is áll. Pozsgay műve. Informatív bázisát pártbeli ellenfelei szervezték, őt népszerűsítve azzal, hogy titkos „belső ellenálló”. Hogy gyanús. Hogy nacionalista. Amikor 1988-ban a „négyek bandáját” kizárták az MSZMP-ből, pontosan tudható volt, ki a Pozsgay-fan (Bíró Zoltán, Bihari Mihály), ki a közgazdász-firkász értelmiségi prototípusa (Lengyel László), s ki az újgenerációs skriblervilág szimbóluma (Király Zoltán).
Egy szavazat
A hanyatló kádári évtized kezdetén Pozsgay kegyvesztett lett. Szerencséje volt. A népfronttitkárságot szignálták rá, vagyis a semmit. Ő csinált „valamit” belőle. Amilyen látványosan rühellte Aczél a „posztnépi értelmiséget”, úgy gyarapodott Pozsgay tábora. Mondják: ezekben az években kezdett formát ölteni a jobboldal értelmiségi magja. Pozsgay egykori követői a rendszerváltás után megállíthatatlanul sodródtak az MDF (és utódpártjai) felé. Közismert anekdota a szigligeti történet és Aczél bonmot-ja. Amikor a kor ünnepelt írósztárja, Csurka István fröccsözés közben durván elzsidózta magát, a barátai másnap javasolták: kérjen audienciát Aczéltól. „Berúgtam, Aczél elvtárs” – vallotta bűnbánóan Csurka. „Tudom – sajnálkozott Aczél. – De hogy van az Csurka elvtárs, hogy maga mindig jobbra rúg be?”
A kilencvenes évek elején láttam a parlamenti büfében egy igazi posztkádári profit, Pozsgayt. Kávét hörpintett fel, amikor a teremszolga borítékot kézbesített tálcán. Pozsgay biccentett, átvette, ösztönösen az ablak felé fordította: nem gőzölték-e fel. Majd kibontotta és otthagyta. Szokványos protokollmeghívó volt.
Pozsgay csillagórája a „népfelkelés”-nyilatkozat után érkezett el. Minden szó, pisszesés, híradósnitt felért egy kampányeseménnyel. Pozsgay beleégett a köztudatba, az arca ma is relikviának számít, főként a jobboldalon. De zárkózottabb, rejtőzködöbb politikus kevés akad. Pozsgayról egy életrajzcsontvázon s pár kósza pletykán kívül gyakorlatilag nem hallhattunk semmit. 1989-ben a jövő emberének látta az ország. Informálisan szervezte a jövendő kormánypártot, az MDF-et, bomló pártjának sáncai mögött. Hű követőjét, Bíró Zoltánt elnöki pulpitusra emelték. Pozsgay háttérbe szorulásával Bíró meg is bukott.
Németh Miklóssal a szakértői kormányban
A párt akkor már döglött ló volt – nyilatkozta évekkel később. El kellett vonszolni az útból.
És neki is gyürkőzött. Pozsgayról akkor derült ki, mennyire ért az archaizáló népies beszédhez, a semmitmondó titokzatossághoz.
Váljon el végre a hús a májtól – mondta. S ingujját felgyűrve megtörte az augusztusi kenyeret. De a radikális lépésektől – például a pártszakadástól (szakítástól) – azért óvakodott.
Ellenfelek. Pozsgay és Kis János
Emlékezhetünk a fél estét betöltő Vitray-interjúra a televízióban. A patetikus vallomásban Pozsgay virtuóz ügyességgel kerülte meg „a” kérdéseket, többek között 1957-ben írt „elméleti tanulmányát” a közelmúlt történelmi eseményeinek értékeléséről. A dokumentum – mondják – a megyei pártbizottság páncélszekrényében lapult, „szig. biz.” jelzettel. A nyilatkozó biztosított bennünket arról, hogy ’57-ben sok mindenről másképp gondolkodott, de népünk is hatalmas utat járt be ’56 óta. Ahogy Pozsgay is, 1950-től, az MDP-től a Nagy Imre-temetés díszőrségében eltöltött félóráig, hogy hat hét múlva visszasasszézzon Kádár János ravatalához.
A temetések minisztere volt. Pályája a Hősök Tere–Új köztemető–Mező Imre út-háromszögben zajlott. Mai politikai nyilatkozatai „az ország kirablóiról” már finoman jobbikos ízűek, habár az „újradikálisokról” keményen kimondja: a Jobbikot őszintétlen pártnak tartja.
Pozsgayban a közvélemény 1989-ben a jövendő köztársasági elnököt, a rendszerváltás viharmadarát látta – az SZDSZ és a Fidesz kivételével. ’89. november 27-én erősen akadozott a négyigenes népszavazatok összeszámlálása.
Aczél mellett
Baló műsorvezető éjféltájban végeredmény nélkül búcsúzott, a számítógépek vánszorogtak, Csengey Dénes győzelmet ünnepelt. Magyarország népe úgy feküdt le, hogy győztek a pozsgaysták, s azzal ébredt, hogy fordult a kocka.
Úgy tűnt, Pozsgay pályájának hátralevő része politikai epilógus. A kampányban árnyéka volt önmagának. Mégis mindenkit meglepett, hogy egy év múltán (frakcióvezetőként) kilépett az MSZP-ből, s derék politikai naivákból, kiszuperált magyarnóta-énekesekből (és Bíró Zoltánból) nemzeti középutas pszeudopártot alapított NDSZ fedőnéven, pénz, paripa, fegyver és sajtó nélkül.
MTI-fotók
Nemzeti konzultálás Orbánnal
1994-ben a szerző Pozsgay-kampánygyűlésre indult Csepelre. A fő műsorszám Zámbó Jimmy volt, a pártelnökre nemigen figyeltek, a helyzet reménytelennek látszott, a hátsó sorban svájcisapkás aktivista szorongatott egy transzparenst: „Emeld fel magasra a zászlót, amit mostan tartol!” 1996-ban Pozsgay pártja jogutód nélkül feloszlatta magát.
És Pozsgay Imre most újra alkotmányoz. Pozsgayt nemzeti vátesszé avatták. Pozsgay ma is készen áll. Azzal, hogy 2006-ban részt vett Orbán „nemzeti konzultációs” kampányában, kimondatlanul jelezte: politikai aprópénzt is elfogad.
Új alkotmányunk bonyolult mű lesz. A nemzeti váteszbizottság a miniszterelnök gondolatait is felhasználja. A magyar értelmiség legkiválóbbjai képviseltetik magukat benne. Egy energikus EP-képviselő, az Akadémia elnöke, egy tekintélyes emigráns, egy politológus-vállalkozó üzletember, egy volt miniszterelnök a vendéglátóiparból. És persze Pozsgay. Az egyik résztvevő a Szent Korona-tant újítaná meg, a másik a közvetlen demokrácia túlzásaitól óvna, a harmadik a nemzet kirablóitól.
Húsz év telt el 1989 ködös novembere óta. Ki tudja, hogyan jutottunk a nemtől az igenig, ős-Fidesztől új-Fideszig, alkotmánytól új alkotmányig.
Amelyről már nem szavazhatunk.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 33. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 49 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
hát nem megint elütöttem? A mesében kisgömböc szerepelt.
A kisgömböt a végén nagyon rosszul járt, ha jól emlékszem azokra a régi időkre..
Miért nem a bírói testület nevezi ki a legfelső bíróság elnökét, egyszerű titkos szavazással?
Miért nem az ügyészi testület nevezi ki a legfelső ügyészt, egyszerű titkos szavazással?
Miért nem a főtiszt rendőrök nevezik ki az országos főkapitányt, egyszerű titkos szavazással?
Miért nem az itt bejegyzett bankok elnökei választják meg a Nemzeti Bank elnökét, egyszerű titkos szavazással?
Ilyen egyszerű lenne megőrizni a hatalmi ágak függetlenségét és a működőképesség fenntarthatóságát.
Nem a logika diktál itt, hanem a kisgömböc nem tud betelni. Mindent fel fog falni.
A válaszom röviden: 3/3
Bővebben: orbánnak van egy 3/3-as bizonyíték a páncélszekrényében, és mint mindig, zsarol.
Szegény Péter Bácsi!
Néhány perce találtam a startlapon az alábbi cikket Boross Péterrel kapcsolatosan. Mármint az ő véleményével kapcsolatosan. Ezt most Mx-Mx-Mx beírására teszem itt közzé, részemről nem nagyon tudom értelmezni. Ezért nem is kommentálom, csak idecsatolom.
---
Még több hatalmat adna Orbán Viktornak a volt kormányfő.
Az új Alkotmányban a kormányfőnek kellene kineveznie a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az ombudsmanokat és a legfőbb ügyészt is - nyilatkozta a Népszabadságban Boross Péter, az alkotmányozó testület tagja.
A volt MDF-es politikus azzal indokolta az elképzeléseit, hogy Sólyom László köztárasági elnök jelöltjét, Baka Andrást a képviselők csak a sokadik fordulóban választották meg legfőbb bírónak. "Indokolt tehát a kinevezési jog áthelyezése a miniszterelnökhöz" - mondta a Népszabadság újságírójának.
.)
Boros Péter bácsit nem lenne szabad bántani. Ezer megnyilvánulását láttam miután "volt miniszterelnök" lett, de mindig higgadt, megfontolt, okos beszédet hallottam tőle. Miniszterelnöknek nem volt egy nagy szám, de nem volt ideje semmire. Péter bácsi egy bölcs kisöreg. Vannak vitáim a nézeteivel, mivel konzervatív, ami nálam nem megy át a rostán, de mint ember, szerintem kiváló és példa mutató. Számos erős kritikai megjegyzése volt mindig is orbánnal szemben, bár soha nem konkréten addresszálta a kritikákat a vezérnek, mert annyira azért a kisöreg sem vakmerő.
Ha Boros Péter lenne a legbutább és a legrosszindulatúbb a jelenlegi vezetők között, akkor nem lenne okom az aggodalomra.
Nem a Boros Péter félék korát éljük már.
Ez itt már a hülyék országa!
Hajrá Magyar!
Hát ez a Pozsgay csúcs,olyan gyepes,mint Boros.
Tisztelt Tusi
Elnézést kérek az illetlenül késedelmes válaszért.
A probléma az, hogy a hajó már kifutott, és úszva nem lehet utol érni. Akkor, abban a pillanatban, amiről orbán „szavazófülke forradalom”-ként fantáziál, akkor volt az utolsó, és valóban a leges-legutolsó pillanat. Nincs második esély. Elszállt. Elúszott. Vége!!!!
Kezdetben kedveltem Pozsgayt, azt hittem őszinte ember. Aztán egyik kerekasztal-beszélgetésen szó esett a közszolgálati televízióról. Az volt a vita tárgya, hogy a közszolgálati tv legyen-e politikamentes. Pozsgay ekkor azt mondta: "Aki fizeti a zenét az rendeli a muzsikát". Ebben a pillanatban ábrándultam ki Pozsgayból, és tartottam szemfényvesztő pálfordulósnak. Azóta bebizonyosodott, hogy akkor jól éreztem rá. Egyébként röhejes, amikor volt elvbarátait az ország kirablóinak nevezi. Ilyen ostobaságot tanult ember nem mondhat. Azt mondhatta volna, hogy hibáztak, vagy nem értenek hozzá, azaz bármit, de milyen hülyeség az, hogy kirabolták az országot? Ennyire mégsem kellene Orbán uszályába kerülnie, ha adna magára valamit.
Nem vagyok optimista. Az a politikai kultúra, amelyben szenvedünk még jó ideig hatni fog. Amíg Pozsgay féle erkölcsök élnek, érvényesülnek, addig az ország nem halad előre. Ez egy jó cikk, a megértő irányon. Legalább ilyen jót lehetne írni a köpönyegforgatás művészéről, aki minden helyzetben feltalálja magát. Amíg ilyen varázslók élnek addig hiába mondja el bárki is a talpra magyart. OV is hasonló fordulatokat tett a liberalizmustól a rendpártiságig. Nevezhető másként is. Akkor most ki az Pozsgay?
Számomra egy ganyé!
Balról!! Jobbra Át!
Nem viselem el ezt a stílust!
Igen!
Mx-Mx-Mx
2010-08-28 12:50:41 #34
Igaza Van!
Igy igaz, ahogy tusi mondja.
Szerintem egy aláirás gyüjtés CIVIL hangsulyozottan civil kezdeményezásre nyitott fülekre kellene ,hogy találjon megfelelö mennyiségben.....
mert a népfelségi akarat egyenlöre még létezik.....
kontárok készitik Magyarország Alkotmányát....röhej? nem! TRAGÉDIA!
Optimista lennék? nem, csak éltem már eleget ahhoz, hogy tudjam, semmi sem tart örökké....gyorsuló életet élünk, vigyázni kellene az egyensulyra.....a min. elnök urnak is....
És talán nem kellene a Marsig mennünk, hogy megfelelő személyt találjunk. Itt is van közöttünk olyan, aki alkalmas, csak nincsen mögöte fülkék tömege.
Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy nincsen megoldás, hogy ennek - ami van és volt - így kell történnie.
Hát ennyire ... vagyunk?
Mx már többször is leírta, hogy igen, de a tudatom lázadozik ez ellen.
öszike13-nak díjazom az optimizmusát,dehát a tények mást mutatnak.Az utóbbi 150 év csak hibával,kudarccal és lemaradással telt.Az a kis fejlődés a zsidók számlájára írható.Ha nincs megfelelő vezető,az megint a mi hibánk,az oroszok kimentek,nem lehet másra kenni a tévedést és a dillettáns viselkedést.Most akkor hozzunk a Marsról vezetőt?
Kedves Mx, hogyan lehetne megakadályozni?
Egy áradó, szennyes folyamot néhány ember meg tud fékezni?
Mert a kétharmad ájultan nézi a vezért, és tudvalévő, hogy az ájulás eszméletvesztést jelent. Nem bogozom tovább..
.)
Laszlo01
Ezek nem tudnak modern alkotmányt összerakni. Egy ilyen maradi, a Horthy korszakra nosztalgiázó banda ha minden erejét összeszedi, akkor sem képes modern módon gondolkodni. Arról már nem is beszélve, hogy ezek nem is akarnak modern módon gondolkodni. Az elmúlt 20 évet azért - fülkeforradalom ide, fülkeforradalom oda - a modern, európai jellegű gondolkodás határozta meg. A liberális demokrácia tipikusan nyugati találmány. És bár sokan érdekből tagadják, de Magyarország eddig egy szabad, liberális, európai demokrácia volt. Orbán fülkeforradalma ezzel szemben értelmezendő forradalom. Azaz: a modern, európai, liberális felfogással szembeni forradalom. Az én nézeteim szerint ez egy tipikus ellenforradalom. Azaz restauráció. A háború előtti bigott, tompaagyú, úri magyarországos, cselédtartó Magyarország restaurációja. Mindez megfűszerezve egy nagy adag fundamentalizmussal. Kizárt, hogy ezzel az ideológiai háttérrel ezek modern alkotmányozásra törekednek. Ezért kell megakadályozni minden erővel, hogy lecserélhessék az alkotmányt. (Tudom hogy nem lehet, de meg kell próbálni)
Kedves nyugdijas!
Nem tudok veled egyetérteni, mert a magyarnép szorgalmas, tehetséges,
huz mint állat, ha értelmét látja, és életre való is...
Egyetlen nagy hibánk van, képtelenek vagyunk megfelelö vezetöket választani, ha mégis sikerül, akkor képtelenek vagyunk felzárkózni mögé....
ez a tragádiánk....
Valamit elfelejtettem:hacsak a magyar nép nem jut a tibeti nép sorsára.
Ki kell ábrándítani a tisztelt nagyérdeműt,hogy az ő életében még eljön az igazi demokrácia.Sajnos nem.Az egyik fórumozó írta,nem pont így,a történelmi akadályokat,árnyékokat nem lehet átlépni.Csak jobb képességű népek tudnak a bűvkörből kitörni (pl.Malajzia), a magyar nem.Pozsgay,Orbán uraknak és egy két generációnak meg kell halnia, mire a feudális,fasiszta és kommunista zsigeri beidegződések elhalványodnak.
Nem baj az, ha lesz egy új, korszerű alkotmányunk.Az sem baj, ha ez a FIDESZ kormányzása idején készül el.
Amit én is, és azt azt hiszem még sokan mások nem szeretünk, hogy lóhalálában készül, mintha a Történelem Ura határidőt szabott volna ki,aztán hogy megbízható elvtársak hablatyolnak Szent Korona Tanról és barkácsolnak az alkotmány körül.
Először is ha jól tudom az államformánk köztársaság (vagy valaki már tud valamit?!)nem pedig királyság, de ha az is lenne, nem biztos hogy több száz éves, akkor jó, de mára már avult eszme alapján kell új alkotmány.
Vagy ha a FIDESZ már elkészíttette az új alkotmányt, akkor minek ez a cirkusz, Boross, Pozsgay,elvtársakkal és még ki tudja kikkel?
Ha pedig nincs kész, akkor miért nem alkotmányjogászok, jogtudósok dolgoznak rajt?
Gondolom a FIDESZ vezetői ha mondjuk megbetegszenek, nem kuruzslóhoz mennek ráolvasásért, hanem orvoshoz, kórházba!
Akkor az ország alaptörvényét is hozzáértő, a szakma elismert művelőivel kellene elkészíttetni!