Hetilap kereső

Sándor Zsuzsanna írása

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke is tagja, egyik ügyvivője a Reformszövetségnek. Elkészült tervezetük kapcsán azt mondja: koncepciójukat minden pártnak érdemes megfontolnia. Arról is beszél, hogy az emberekben megerősödött a válságtudat, s ma már sokkal inkább elfogadnák a kiutat jelentő megszorításokat. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

A Reformszövetség megalakulásakor nyilatkozta: céljuk, hogy olyan reformjavaslatokat tegyenek, amelyek elfogadhatók a kormány és az ellenzék, sőt a társadalom számára is. A tervezeteiket azonban élesen bírálta az MSZP és a Fidesz.

A szándékunk olyan program kidolgozása volt, amely Magyarország felzárkóztatását segíti: lehetővé teszi, hogy az uniós átlagnál másfél-kétszer gyorsabban fejlődjön a gazdaságunk, s mielőbb bevezethessük az eurót. Azt sohasem állítottuk, hogy kizárólag a mi elképzeléseink az üdvözítőek, és ne lenne alternatíva. De meggyőződésem: koncepciónkat minden pártnak érdemes megfontolnia.

Ehhez képest csak az MDF és az SZDSZ állt ki az önök programja mellett. Olyannyira, hogy a szabad demokraták OT-elnöke, Szent-Iványi István újra felvetette a szakértői kormány ötletét. Ezt valószínűleg a Fidesz is támogatná. Megeshet, hogy a Reformszövetség adná az alapot a szakértői kormányhoz?

Bennem ez fel sem merült. Én biztosan nem vállalnék politikai szerepet. De egyikünk sem ilyen ambícióval érkezett a Reformszövetségbe. Hangsúlyozottan pártsemleges szervezet vagyunk: sem a kormányt, sem az ellenzéket nem támogatjuk.

Nézzük másként. Lehet, épp Gyurcsány Ferencnek segítenek majd, hogy – önökre hivatkozva – „szigorítson” a reformpolitikáján. Hiszen számos közgazdász szerint a miniszterelnök javaslatai csak enyhítik a válságot, viszont nem oldják meg az alapvető gazdasági-társadalmi problémákat.

Nem tudom, mi lesz a sorsa a javaslatainknak, ám egy dologhoz nem fér kétség: sürgősen reformokra van szükség. Az ország eladósodottsága elérte a GDP 70 százalékát. Azt szoktam mondani: gyerekeink, unokáink kenyerét esszük. Ez megengedhetetlen. Programunk a rövid távú válságkezelésre is megoldásokat kínál. Fontos az is, hogy javítsunk az ország külföldi megítélésén. A nagyobb léptékű, „ütősebb” reformok azért is fontosak, hogy a nemzetközi értékelők végre azt mondják: na, ezek a magyarok tényleg csinálni akarnak valamit. Ha a bizalom nőne irántunk, az komoly befektetéseket hozhatna, jelentősen csökkentené az adósságunk után fizetendő kamatokat, így újra Közép-Európa élvonalába kerülhetnénk.

Csakhogy erről a magyar társadalmat is meg kellene győzni. Tavaly, amikor a kormány be akarta vezetni a vizitdíjat, népszavazást kezdeményeztek ellene. Ön szerint mi történne, ha a miniszterelnök – hallgatva a Reformszövetség tanácsára – bejelentené: a gyest és gyedet három évről kettőre csökkentenék.

Jósolni nem tudok, de úgy vélem, a társadalom ma sokkal inkább elfogadná a megszorításokat, mint múlt év tavaszán.

Miért?

Mert az emberekben megerősödött a válságtudat, képesek belátni: azonnal tenni kell valamit, és ez áldozatokkal is jár. Bizonyítja ezt, hogy megnőttek a lakossági megtakarítások, idén jelentősen visszaesett a lakás- és az autópiac. Vagyis: mindenki elkezdett spórolni, kevesebbet költeni, hogy felkészüljenek akár egy súlyosbodó válságra is.

Ön novemberben a nemzeti csúcson még azt mondta: a gazdaság fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az adócsökkentés, ám erre egyelőre, a pénzügyi világkrízisben nincs lehetőség. Most viszont a kormány javaslatánál is radikálisabb adócsökkentéssel álltak elő: évi ötmillió forintos jövedelemig 18 százalékra vinnék
le a személyi jövedelemadó kulcsát.

Igen, de ezzel párhuzamosan folytatnánk a konvergenciaprogramot is: „továbbfaragnánk” az államháztartási hiányt. Adót csak úgy csökkenthetünk, ha az állami kiadásokat is visszafogjuk. Ennek egyetlen módja, ha hozzányúlunk a szociális támogatásokhoz és a nyugdíjakhoz.

A Munkástanácsok Országos Szövetsége máris tiltakozott a tervezett újabb szociális szigorítások miatt. Szerintük inkább a multinacionális cégek kedvezményeit kellene megvonni.

Tudomásul kell venni: az országok között óriási verseny folyik a multikért. Ezek a nemzetközi cégek nálunk is rengeteg embernek adnak munkát, egy egész háttéripart foglalkoztatnak. Ha elűznénk innen a multikat, az katasztrófához vezethetne.

Ugyanakkor Magyarország versenyképességét is rontja, ha tovább mélyül a társadalmon belüli egzisztenciális szakadék. Elemzők szerint az önök programja elsősorban az átlag fölötti, havi 200-400 ezer forintot keresőknek kedvezne. Az áfa emelkedése viszont a szegényeket sújtaná leginkább.

Arra törekedtünk, hogy a tehervállalás mindenki számára arányos legyen. Kezdeményeztük például, hogy a 30 millió forintnál értékesebb ingatlanok után évi egy százalékot kelljen adózni. Ez a vagyonos réteg pluszhozzájárulása lenne a közös költségekhez. Az adócsökkentéssel elsősorban a hazai kis- és közepes vállalkozásokat szeretnénk támogatni. Egyébként én azt is javasoltam a Reformszövetségnek, hogy többkulcsos áfát vezessünk be. A 24 százalékos mellett az alapvető szükségleti cikkeknél – például: élelmiszerek, fűtés, villany – az áfa csak 15 százalék legyen. Ezzel épp a leginkább rászorulóknak tudnánk segíteni. Ám elképzelésemet a szövetség nem támogatta, mondván: túlbonyolítaná az adórendszert. Szerintem mégis érdemes lenne ezen elgondolkodni.

Gyurcsány Ferenc azt írta blogjában, hogy önök valószínűleg elszámolták magukat, amikor felvetették: a 650 milliárdos önkormányzati rendszerből vonjanak ki 550 milliárdot. A miniszterelnök ezt képtelenségnek tartja.

Miért ne írhatnánk arról, ami ideális lenne? Például Angliában 60 millióan élnek, s csak pár száz önkormányzat működik. Nálunk 3175. Ez hihetetlenül sokba kerül. Az unióban a GDP 3,5 százalékát költik átlagosan az állami bürokrácia fenntartására. Idehaza ez 6,5 százalék. Évi 800 milliárd forint! Kétségtelen, a közszféra leépítése elbocsátásokkal is járna, becsléseink szerint 80-90 ezer főt érintene. De mi sem úgy gondoljuk, hogy az alkalmazottakat holnap tegyék az utcára. Az önkormányzati törvény megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség kell, tehát ez évekig tartó folyamat. Addig el lehetne kezdeni a közszféra munkatársainak átképzését, hogy aztán elhelyezkedhessenek a versenypiacon. Magyarország legsúlyosabb problémája az alulfoglalkoztatottság. Ezen szeretnénk enyhíteni azzal, hogy javasoltuk: csökkentsék a munkáltatói járulékokat három év alatt 10 százalékkal.

Gondolja, ez önmagában megoldja a munkanélküliséget? A cégek akkor vesznek föl több „munkást”, ha a megrendelésük is több, növekszik a piacuk.

Igaza van, de valamit kezdenünk kellene a feketemunkával, amely – becslések szerint – a gazdaságunk 20-25 százalékát teszi ki! Másrészt a munkáltatói járulékok csökkentése azért is sürgős, mert a cseheknél, románoknál, szlovákoknál is alacsonyabbak a munkaköltségek. Így fokozatosan versenyhátrányba kerülünk, s erre rámehet az ország. Emellett el kell indítani az egész foglalkoztatási rendszer átstrukturálását, piacképes szakmákra kell képezni az embereket. Új piacokat keresni, hiszen egyszer a recesszió is véget ér.