Hetilap kereső

Farkas Tímea írása

Sokkolta Magyarországot a veszprémi brutális gyilkosság: vasárnap hajnalban megölték Marian Cozmát, a veszprémi kézilabdacsapat nemzetközi hírű sportolóját. A szörnyű tett többek szerint súlyos társadalmi következményekhez is vezethet: mivel vélelmezhetően roma származásúak az elkövetők, ez tovább szíthatja a cigánysággal kapcsolatos előítéleteket. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter a bűncselekmény kapcsán mindenesetre hangsúlyozta: „A bűnnek nincs bőrszíne. Áldozata van, s büntetése lesz.” Nemrég a miskolci rendőrkapitány jelentette ki: a közterületi erőszakos rablásokat cigányok követték el. Már az ő nyilatkozata is megosztotta a közvéleményt. A rendőrség akkor „kommunikációs hibaként” könyvelte el Pásztor Albert mondatait, s rögtön döntöttek is: kommunikációs tréningeket szerveznek rendőröknek. FARKAS TÍMEA írása.

Emlékezetes: sajtótájékoztatón összegezte Miskolc rendőrkapitánya, Pásztor Albert a város bűnügyi helyzetét. Egyebek mellett azt mondta: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük.”

Ismerjük a folytatást is: Pásztor „nyugodt kijelentése” közfelháborodást váltott ki. Jogvédők tiltakoztak, mondván, a miskolci főrendőr a közhatalom képviselője, kirekesztő szavai a „cigánybűnözésről” pedig az előítéletes indulatokat szítják tovább. Ami rendkívül veszélyes, hiszen akár etnikai konfliktushoz is vezethet.

A rendőrség úgy kommentálta a történteket: az amúgy sikeres miskolci főrendőr „kommunikációs hibát” követett el. Bencze József országos rendőrfőkapitány még csak annyit tett hozzá: Pásztort nem annyira a nyilatkozata, inkább a „provokatív újságírói kérdések” hozták nehéz helyzetbe.

Változó romakép

Heller Ágnes filozófus lapunknak úgy vélekedett, hogy Pásztor Albert kijelentése a romaság egészét megbélyegezte, s fokozhatja az előítéleteket:

– Ráadásul – akarva-akaratlanul – lovat adott a szélsőjobb alá. A Magyar Gárda, a Jobbik a maga politikai hasznára fordíthatja az esetet: lám, egy főrendőr is azt állítja, amit ők. Vagyis: a cigányok bűnözők.

A Roma Sajtóközpont egykori igazgatója, Bernáth Gábor régóta kutatja a „romakép” társadalmi alakulását. Azt mondja: tévedés lenne elhallgatni azokat a mindennapi feszültségeket, amelyek bizonyos településeken tapasztalhatók.

– Ugyanakkor – folytatja Bernáth – a miskolci kapitány nyilatkozata sajnos valóban megerősítette a többségi társadalom előítéletét a romákkal szemben. Sokszor a média is hibás ebben. A honi sajtó még tíz éve is főként a legelterjedtebb sztereotípiákat közölte a cigányságról három fő „témakörben”: bűnözés, szociális konfliktusok és kultúra. Aztán ez a „romakép” valamit változott az ezredfordulóra. Már egyre gyakrabban szólaltak meg romák a médiában, s diszkriminációjukról is több szó esett. Ha úgy tetszik: újabb „fordulópontot” az olaszliszkai tragédia hozott. Ismét előkerültek a sztereotípiák, elterjedt a „cigánybűnözés” kifejezés is.

S noha Bernáth Gábor szerint „nem azért fizetik a rendőrt, hogy véleményt mondjon”, az ORFK a miskolci ügy után mégis úgy döntött: kommunikációs tréningeket szervez az ilyen esetek megelőzésére. Hogy a rendőrök megtanulják, mit szabad s mit nem lehet mondani a nyilvánosság előtt.

Virág László rendőrségi vezető szakpszichológus úgy véli, Pásztor Albert voltaképpen a valóságról beszélt:
– De kétségtelen: a rendőröknek is folyamatosan fejleszteniük kellene a kommunikációs készségüket. És az sem mindegy, milyen témáról mikor és hol beszélnek. Persze hosszú távon leginkább az számít, miként teljesíti alapfeladatát a rendőr. Mindenkit az vezérel, hogy elkapja a bűnözőt.

Nem mellesleg: a rendőröknek 1994 óta oktatnak romatörténeti ismereteket.

– Azt is tanítják, miként lehet hátrányos helyzetű állampolgárokkal úgy viselkedni, hogy a rendőr magatartása a megszólítástól az elköszönésig ne váltson ki ellenhatást, agressziót vagy sikertelen eljárást. Ez is a kommunikáció része – hangsúlyozza Szabó László, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium oktatási főigazgatója.

Virág László hozzáfűzi: az iskolarendszeren kívüli konfliktuskezelési és kommunikációs képzések azért fontosak, hogy a romákkal kapcsolatba kerülő rendőrök jobban tudják kezelni az eljárások során adódó vitákat.

Szakemberek egybehangzóan állítják: a rendőrség és a romák egyformán érdekeltek az előítéletesség csökkentésében. A jogszabályok lehetővé teszik – tudjuk meg Szabó Lászlótól –, hogy a rendőrkapitányságok a „jellegzetesen helyi problémákra” önálló tanfolyamokat, együttműködéseket kezdeményezzenek.

Sokrétű válságban

Például Szolnokon a városi kapitányság megállapodott a roma kisebbségi önkormányzatokkal: közös kommunikációval segítik a bűnmegelőzést. Bajári Attila, Szolnok rendőrkapitánya úgy fogalmazott lapunknak: fő céljuk, hogy a romák ne váljanak sem elkövetőkké, sem áldozatokká.
– Az a tapasztalatunk: a kisebbségi képviselők szívesen segítenek, hiszen a bűnmegelőzés közös érdek. Terveink között az is szerepel, hogy roma fiatalokat képezzünk ki rendőrnek.

Rostás-Farkas György író, újságíró – a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke – húsz éve tanít cigány történelmet a rendőrakadémián és büntetés-végrehajtási intézetekben, itthon és külföldön. Mindenekelőtt azt mondja: Magyarországon a cigányság gazdasági, szociális és mentális válságban van, s ebből a helyzetből egymaga képtelen kilábalni.

– Nemcsak kommunikációs, hanem társadalmi hidakat is kell építeni – jegyzi meg Rostás-Farkas. – Kölcsönös a felelősségünk, hogy ne verjenek éket magyar és roma magyar állampolgárok közé. Már az általános iskolában el kellene kezdeni oktatni a cigány történelmet. A népismeret segíti a kommunikációt, oldja az ellentéteket.

Más szakértők úgy látják: pusztán az ismeret átadásával lehetetlen az előítéleteken változtatni. Pethő Melinda a kilencvenes évek óta tart „romaérzékenyítő” és előítélet-kezelő csoportos tréningeket országszerte. A résztvevők maguk is átélhetik: milyen kirekesztettnek, méltatlanul mellőzöttnek lenni, esélytelenül tengődni. Megtapasztalják, milyen érzéseket kelthet, ha valaki előítéletesen cselekszik és beszél, s ilyenkor milyenek a reakciók.

– Persze a környezet is befolyásolja az előítéletességet. Az erre való hajlam nő az olyan zárt, autokrata, hierarchizált rendszerekben, amilyen például a rendőrség is. A rendvédelmi szerveknek inkább a szolgáltató szerepüket kellene hangsúlyozniuk. Főként azt: mindegy, hogy kisebbséghez vagy többséghez tartozó állampolgárt védenek-e.

Hatalmi szóval

Strasser Katalin mediátor szerint baj, hogy aki a nyilvánossághoz szól, nem mindig meggondolt.

– Márpedig aki hatalmi szóval intézkedne, az a másikat nem veszi figyelembe. A másik ilyenkor megijed, védekezik vagy támad. Fel kellene ismernünk: egymás kárára sosem nyerhetünk, ez a hatalomnak sem sikerül.

Strasser az erőszakmentes kommunikáció elsajátítását javasolja. A lényege: legyünk képesek legalább meghallgatni egymást. Hozzáteszi: nem mindegy az sem, miként tálalja a sajtó a konfliktushelyzeteket. Feltárja-e a történetek hátterét, vagy címkét rak rájuk.