Vajon részese-e a bűnnek, aki csak beszélt, aki csak vádaskodott? Vajon mekkora a felelőssége a törvényhozónak? Vajon miért védik ismert értelmiségiek a gyűlölködés szabadsága mellett azt a helyzetet is, amikor a felzárkóztatási programok mögé senki sem mer reális adatokat tenni? Vajon mire lehet elég, ha egyes médiumok közös viselkedési kódexet fogadnak el? Vajon elkerülhetőek-e az újabb detonációk? BARÁT JÓZSEF kereste a válaszokat.
Valami azóta másképpen van.
Február 23-a volt, fél órával múlt éjfél. Az egyik jövevény benzinespalackot dobott a tatárszentgyörgyi cigánysor legszélső házának tetejére. A másik a bejárattól öt méterre lőállást foglalt el duplacsövű vadászpuskájával. Várta a menekülőket. Közel kellett mennie, mert a sörét csak egészen közelről halálos, és azt a családot ők már halálra ítélték.

MTI-fotók
Az első lövés az apát, a 27 éves Csorba Róbertet érte. A szíve alatt öt ólomgolyócska fúródott a mellkasába. A négy és fél éves Robika menekülni próbálhatott, amikor kivégezték. Hátulról. Az orvosszakértő később 18 sörétet talált a testben. A támadók gyorsan újratöltöttek (vagy eleve több puskájuk volt), mert másodperceken belül megint tüzeltek, az égő házból kirohanó hétéves Biankára, akit az oldalán értek a lövések.
Valami azóta másképpen van. Choli Daróczi József költő, író szerdán egy virrasztáson azt mondta: már nem ketyeg az etnikai bomba. Felrobbant.
Igaz, vannak egymásnak ellentmondó adatok a következő órák történetéről. Az is nagy baj, ami biztos. A lövések után jó fél óra telt el, amíg megérkeztek a dabasi kapitányság járőrei. Egy óra húsz perckor megjött az ügyeletes orvos, aki megállapította a halálok tényét, kizárta az idegenkezűséget, és úgy vélekedett, hogy füstmérgezés oltotta ki az apa és fia életét. Még 25 perc kellett ahhoz, hogy megjöjjön a forrónyom-parancsnok, majd a tűzvizsgáló, aki szerint alighanem elektromos tűz miatt gyulladt ki a ház, a sebeket meg a felrobbanó televízió okozhatta. Reggel hatra a rendőrök befejezték a közigazgatási eljárásban indított helyszínelést. Még sötét volt. Nem látták a töltényhüvelyeket, a ház kiégett fala mellett árválkodó benzineskannát. Valahogy a kerek szélű, lőtt sebeket sem látták. Több mint tizenöt óra telt még el, már délután fél négy volt, amikor nagy erőkkel megérkeztek a helyszínre a Nemzeti Nyomozó Iroda szakemberei, és átvették az ügyet. Addigra persze szinte már mindent összejártak, mindent elmozdítottak, ami a nyomszakértőknek fontos lehetett volna. Cigányszervezeti vezetők szerint az is rasszista lehet, aki annyira nem hisz a cigányoknak, akik váltig esküdöznek, hogy itt gyilkosság történt, hogy még a reggelt sem várja meg, amikor már tényleg látszik, ami látszik, gyorsan le akarja zavarni az egész vizsgálatot...
Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója pénteki sajtótájékoztatóján elismerte: összefüggés van a június óta bekövetkezett hét, romákat ért támadás között. Valószínűsítette, hogy ezeket 2-3 férfi követte el, akik feltehetőleg terepjáróval előre felmérik a bűncsekemények helyszínét. Persze nem véletlen: az áldozatok általában a falvak utolsó házaiban laknak – innen könnyebb eltűnni. Eddig 13 épület és 52 személy ellen volt támadás, négyen haltak meg, és négyen sebesültek meg súlyosan.
A döbbenet csendjébe robbant be a tatárszentgyörgyi gyilkosság másnapján az Európa Tanács Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottságának (ECRI) jelentése. Hónapok óta lehetett tudni, hogy a tanulmányt éppen február 24-én fogják nyilvánosságra hozni, miután az adatfelvételt 2008. június 20-án lezárták. Az elfogultsággal nem vádolható liechtensteini és svéd tanulmányírók megállapításai mintha csak az előző nap torokszorító eseményeit értelmezték volna. A jelentés megállapította, hogy Magyarországon az utóbbi években „jelentősen fokozódott a közbeszédben tapasztalható rasszizmus. [...] A

romaellenes közbeszéd láthatóan egyre elterjedtebb és virulensebb. Különösen az egyik radikális jobboldali csoport létrehozása és egyre erősebb jelenléte keltett komoly aggályokat a civil társadalom és a kormány tagjaiban. [...] Ugyanakkor a véleményszabadság nagyon magas szintű alkotmányos védelme mostanáig lehetetlenné tette a hatóságok számára, hogy hatékony jogszabályokat léptessenek hatályba a rasszista megnyilvánulásokkal szemben; a magyar jogrendszerben kizárólag a rasszista megnyilvánulások legszélsőségesebb formái büntethetők, például a közvetlen erőszakra való uszítás, ezek a követelmények annyira magas szintűek, hogy tulajdonképpen szinte sohasem alkalmazzák őket.”
Az Európa Tanács dokumentuma kerek perec megállapítja, hogy a magyar gyakorlat ellentmond az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának. Annak, ahogyan a kontinensnek a demokráciában nálunk gyakorlottabb országai kezelik a gyűlöletbeszéd megnyilvánulásait. Azt ajánlja, hogy más országokhoz hasonlóan a büntető törvénykönyv nálunk is tiltsa „az erőszakra, gyűlöletre vagy hátrányos megkülönböztetésre való nyilvános uszítást, a zaklatást és gyalázkodást, valamint az egyes személyek vagy csoportjaik elleni fenyegetést faj, bőrszín, beszélt nyelv, vallás, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai származás alapján”.
Krekó Péter, a Political Capital elemzőcég szociálpszichológusa rámutat: hivatalosan még nem tudhatjuk, hogy mi történt Tatárszentgyörgyön, volt-e a tettnek etnikai indítéka. Fontos ugyanakkor, hogy a gyilkosság abban a faluban történt, ahol elsők között masírozott 2007-ben a Magyar Gárda, a helyszín ezért szimbolikussá vált. A szociálpszichológus szerint a gyűlöletbeszéd és az erőszakos tettek közé nem is lehet egyértelmű határvonalat húzni. A faji erőszak minden példája azt bizonyítja a történelemben, hogy a tettleges agresszió kibontakozását éppen a „retorikai hadjárat” teszi lehetővé.
HozzászólásokÖsszesen: 6 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
"kisdani" nem átgondolt, szélsőséges, az írás címére jól illő véleményéhez- akaratán kívül- csatlakozik "tapasztalat" utolsó mondata. (Eddigi hozzászólásait olvasva, remélem, nem ezt akarta kifejezni.)
Egy egész társadalom vagy az egész eúrópai népek zsigeri rasszizmusát már-már fanatikusan harsogni, óriási tévhitek halmaza.Az ellenszenv kialakulásának igenis háttere van, amit távolról sem a rasszizmus vezérel.Ahhoz, hogy ezt megértsük már egy néhányszor említettem,meg kell ismerni markánsabban az etnikai csoport múltját, jelenét, testközelből vizsgálva. S ami a leg döntőbb az eltérő mentális, felfogásbeli külömbségeket. Belső életszerkezetük valós feltárásával. Ameddig ezt elfogulatlan őszinteséggel nem tesszük, mindkét oldalról, addig a problémák folyamatosan eszkalálódni fognak.Nem szabad volna soha a csak benned van a hiba szemlélettel kezelni, a kialakult szituációkat egyik félnek sem. Az egészséges önkritika hiánya rettenetes károkat tud eredményezni.Az integrációs törekvésekben abszollút elégtelen, azt gondolni, hogy csakis a többségi társadalomnaknak van, mondjam kell, hogy szerepük legyen.Akik így látják notorikusan tévúton járnak.Tudniillik amit már említettem pl.-ul a cigányság tradicionális, identitás tudatában / ami lényegében pozitívum / nagyon sok olyan elem rejlik, amivel a többségi társadalmak szintén tradicióik mentén, azonosulni soha nem tudnak.Ami természetes tény. Itt az a sarkalatos kérdés, hogy kinek is kellene egy kicsit disztingválni, sajnos a kisebbség erre a kérdésre nem is akar lépni érdemben igazán.Be kellene látni, hogy egyetlen nép sem fogja tudni, nem is teheti, hogy fundamentálisan át strukturálja a saját képmására, durvábban genezisére a másikat. Mert az ilyen jellegű törekvések / szangvinikus mentalitással hűbele Balázs módra / nem vezetnek sehova. Sőt!! Tehát őszintén önkritikusan leülni s tárgyalni. Mindkét fél tegyen meg mindent azért, hogy az enyéim sem angyalok, azaz ha kell mert úgy van, dorgáljam meg őket is. A szegregációs folyamatokban pedig feltétlen le kell vetkőzni a kisebbségnek, azt a szindrómát, hogy az én gyerekem egy angyal, bárha tudom mert látensen evidens, akkor is. Ha kell erőszakos tettekkel tűzdelve, s azonnal rasszizmust bönbölve.Kéretik végre mindezt vizsgálni s releváns elfogulatlan vélemények mentén, kialakítani a hellyes kezelés módot!
Szerintem népszámlálást kellene tartani és a teljes igazságot kihirdetni.Kőkeményen megkérdezni mindenkitől,hogy hová sorolja önmagát,akkor legalább tisztán látnánk!
Nem allitom hogy gardistak volnanak a tettesek , de a garda lete es szellemisege nagyon is latszik ezen az ocsmany gazembersegen de megis mi afeszkes fenet vahatunk tölük akik ugydöntöttek hogy ök lesznek a nemzet zöld szinü taknya takony modon kellhogy eljenek aki ugy dönt hogy genyes furunkulus lessz az orszag valagan na varja hogy discerjek ezert
Előbb kommenteltem a NOL-on is egy témába vágó cikket, idemásolom, amit ott írtam. Nem árt, ha mindenki megismeri a Magyar Katolikus Konferencia nyilatkozatát:
http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1286
A szövegből 1 bekezdés (2 mondat) a kötelező kör, aztán jön a lényeg. A jó püspök atyák aggódnak az erőszakos cselekények miatt (Hányan is haltak meg? Hány támadás történt? És hányan élnek rettegésben a cigányok közül?, valamint ugyancsak aggódnak a magyarságot (így, mindekit beleértve)rasszistaként feltüntető provokáció-sorozat miatt. A mindkét esetben azonos szó (aggodalom)használatával a főpásztorok szerint azonos súlyúak a cselekmények is, vagyis ugyanakkora bűn a gyilkosság, mint a magyarságnak rasszistaként történő beállítása. Püspök urak, köszönjük, hogy az erkölcsi iránymutatásuk lámpása megmutatja számunkra a helyes utat. Hithű és gyakorló katolikusként azért mélységesen szégyenkezem a nevükben.
Idemásolom a nyilatkozat szövegét is, ne kelljen klikkelni:
"Nyilatkozat
2009. március 3., kedd 16:27
Aggodalommal töltenek el bennünket az utóbbi időben hazánkban elharapódzott erőszakos cselekmények. Ezúton fejezzük ki együttérzésünket az áldozatoknak és hozzátartozóiknak.
Ugyancsak aggasztó az ezek kapcsán jelentkező provokáció-sorozat, amely a magyarságot rasszista színben igyekszik feltüntetni. Ennek érdekében egyesek nem riadnak vissza társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, szélsőséges jelképeket használó áldemonstrációk szervezésétől sem. Meggyőződésünk, hogy ezek az igazi problémákról terelik el a figyelmet.
Ebben a kiélezett helyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arra szólít fel minden döntéshozót, hogy a gerjesztett problémák és médiamegoldások helyett a valós kérdésekkel foglalkozzanak, mint a közbiztonság, a szociális biztonság, a szükséges egészségügyi ellátás, a családok védelme, a jövő nemzedék felelős oktatása és nevelése.
Társadalmunk tagjai, különösen azok, akik egy élet munkájával járultak hozzá országunk építéséhez – mégpedig olyan körülmények között, amikor munkájuk ellenértékének jelentős részét maga az állam tartotta vissza –, jogosan várhatják el, hogy a megszorításoknak ne ők legyenek a legfőbb áldozatai.
Egyházunk a Jézus Krisztustól kapott küldetése szerint továbbra is hirdeti az örömhírt, szolgálja a békét, a kiengesztelődést és a köz javát.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia"
Megpróbálok a felvezető címben negfogalmazott kérdésekre rövid válaszokat adni, támaszkodva több médumban és levelező fórumokon hallott, olvasott reakciókra, írásokra, személyes, nem nekem címzettvéleményeket hallottakra.
1. Igen, részese a búnnek az, aki "csak beszélt, méghozzá gyűlölettel, vészes elfogultsággal".
2. Az ismert értelmiségiek rosszul felfogott, értelmezett álláspontot alakítottak ki a "gyűlölködés szabadsága mellett"- én ilyen demokratikus ezsmét nem tudok elfogadni Európában.
3. A felzárkóztatási programok legalább 150 éve tévesek, hatástalanok, minden eddigi kormány bűnös ebben.
4. Nem tudom elképzelni azt, hogy egyes médiumok "közös viselkedési kódexet" fogadjanak el. Akkorák ma már a "távolságok", amelyek nem egykönnyen szüntethetők meg, vagy legalább is csökkenthetők. A hatalomért folyik a harc, ilyenkor szoktak a rendpárti diktátorok éekezni.
5. Ha nem sikerül a magyar társadalom civil szférájának félreérthetetlen, egységes kiállása a magyar állampolgárok etnikai megkülönböztetése, kollektív felelősségének tagadása ellen (egyházak, törvényhozók, stb.) akkor nem elkerülhetőek az újabb detonációk.