Rendszerváltó teszt

Sziasztok

Nekem mintha úgy rémlene, Roszik Gábor kapta meg vala Végváritól a III/III-as bukta doksikat. Nem?

Ami a rendszerváltást illeti, nekem van egy elég karakteres véleményem a politikáról, inklúzíve a politikusokat, ami befolyásolja a tisztánlátásomat :) És nemcsak azért, mert sokat isznak a Parlament büféjében...

Megpróbálva ezt most félreállítani, én úgy látom, pici nosztalgikus hangulatba kerültünk sokan. Ebben nyilván szerepe van a szép kerek évfordulónak is, ill. némi párhuzamnak a 2009-es Magyarország és az 1989-es Magyarország között (gödör). Észre kell venni, hogy bár nagy utat tett meg az ország a Kádári 'puha' rendszertől a mostaniig, bizonyos szempont(ok)ból nem vagyunk sokkal előrébb. Sajnos nosztalgiával sem fogunk előrébb jutni, ezt el kell felejteni, hiába csalogatta elő Gyurcsány szórakoztató 'karizmája' pár éve Torgyánt, Szűröst vagy Pozsgayt. Ahogyan politikai öngyilkosság volt Medgyessy Péter kormányfősége, az volna Németh Miklósé is.

Az elenyészően kevés párhuzam mellett alapvető különbség van a mai és a 20 évvel ezelőtti Magyarországban. A mai széthúzó (részben talán szándékoltan erre vezetett, részben valóban ilyen tulajdonságokkal rendelkező) nemzet nem tud összeállni semmilyen megvalósítható ideológia mögé. Magyarország sajnos egy erősen soviniszta, nacionalista, agresszív és ostoba ország. Hack Péter, aki nálamnál jóval okosabb és akit azt hiszem, kedvelek ;), talán meg tudná mondani, nem azt, hogy miért van ez így, hanem azt, lesz-e ez valaha másként.

Volt-e forradalom 89-ben (ha vértelen is), azt én nem tudom, viszont elég nagy lépések történtek, amire volt egy rendkívül kedvező nemzetközi környezet (szerencsénkre). Ha ez nem lett volna így, Grósz is a tömegbe lövetett volna, az oroszok is hisztiztek volna, az NDK-sok is csúnyán megjárták volna. Ezt a környezetet ki kellett használni, és lépni kellett, akárhogyan is, ez bátor dolog volt. Demokratikus intézményrendszerek és garanciák tömegét állította fel a rendszerváltás előtti utolsó és a redszerváltást követő első Parlament + az EKA. És ebben sokaknak sok munkája és idege volt benne.

Elitcsere volt-e, nem tudom, bizonyára nem jelentős, ha csak azt nézem, hogy még az én korosztályomban is volt némelyeknek politikai hátszele az egyetemi felvételin (én főiskolát végeztem, hehe). Ma más időket járunk, a világban a pénz az uralkodó ideológia. Kérdés, hogy ebben a nemzetközi környezetben, ami a négyzetméterek, köbcentik és plazmaképernyő-átmérők csatája körül forog, hova araszolunk. Ezen töprengeni én most egy kávé-cigire el.

Mellesleg elsőIstván: miben van a rendszerváltóknak felelősségük és ki menekül hova, mert ezt nem értettem (gyakran olvasok felületesen mer mindigrohannikellvalahova).

A felejtések sorából az se hagyjuk ki, a történelem során szinte minden forradalomnak nevezett tiltakozás-felkelés, szervezkedés a nép fiai aktív részvételével történt, azok eredményeként meg a hatalmi-poltikai elit cserélődött le, a köznép, jobbágy, polgár, munkavállaló meg mindenféle szép jövőígérgetés közepette csöbörből-vödörbe került, a forradalom győzelme után az új elitet tartotta el a korábbiak helyett. Ez a dolog azért szokott pozitív haszonnal is járni az átlagnak. Ha a mi kis rendszerváltozásunkat vérnélküli forradalomnak nevezzük, akkor „békés parlamentális” 20 év elegendő kellene legyen a mai globálisan felgyorsult világban pozitív eredmény felmutatására.

Esetünkben keveseknek jutott nagyon sok pozitív haszon, nagyon soknak meg csak kilátástalan jövő, és munkanélküliség, nyugdíjnyomorúság. Lehet optimistán is ezeket értékként kezelni, de csak egy ennél még rosszabb helyzethez képest.

Ha ez így most egy elfogadott állapot, tendencia, akkor ne csodálkozzunk az elkeseredést meglovagló szuper populista magyargárda szellemiségen, nehogy ez hozzon már egy igazibb és vérrel is járó újabb tiltakozás-felkelés-szervezkedést (forradalmat??).

Ebben is látom a rendszerváltásban aktívan résztvevők felelősségét, és a helyzettől való látványos menekülésüket.

Majd a történelem eldönti mennyire volt sikesres korszaka ez a magyarságnak és mennyire nem. Azt persze nem szabadna elfelejteni, hogy minden hasonló horderejű változás vérrel, háborúval, nyomorral ment végbe történelmünk során. Az sem kisebb veszeteség mint az általad emlegetett milliárdok. Abban biztos vagyok, hogy Hack Péter történelmi távlatban is pozitív figurája marad az átalakulásnak. Tisztakezű, és a szakmáját magas szinten művelő ember.

Talán majd egyszer valami értelmes és elfogulatlan szaktekintély készít egy összefoglaló mérleget a rendszerváltozásról. Én nem az álmokat, meg a szabad kapitalizmusba vetett bizakodást kérdőjelezem meg, hanem a tényszerű eredményeket. A külső és kedvezőtlen körülményekre való hivatkozás ne legyen semmire sem mentség, mert egy jól felépített stratégiának arra is ki kellene térnie.

Sokkal inkább itt az emberi tényező, a magyarokra általánosan jellemző egyéni előnyszerzés a közösséggel és versenytárssal szemben, ami viszont keményen bepasszol a kapitalizmus eszmerendszerébe. Csak hát az első milliók-millárdok megszerzése könyörtelen szintre vitte a mi kis vad kapitalizmusunkat, ezzel lényegesen nagyobb veszteséget okozva az ország egészének, mint például a velünk együtt rendszerváltó országokban volt tapasztalható. A pártok 99% ezen érdekek kiszolgálásra szerveződik még ma is, az ország érdek hangoztatása csupán egy választási piár.

Persze, nem volt más választási lehetőség, ezt szokták mondani az öngyilkosok is. :):)

elsőistván
Te nyugodtan maradhattál volna a kommunizmusban......meg az összes fanyalgó. Sajnos nagyon rövid a rossz emlékezet..

Idézet:
„..egyszer a mi gyerekeink is meg fogják kérdezni tőlünk, mit tettünk a rendszerváltás idején, hogy nekik jobb legyen. Én pedig szeretnék jó lelkiismerettel a gyerekeim szemébe nézni: amit én tehettem, azt megtettem.”
„…De 2002-ben már menthetetlennek láttam a helyzetet.”

Ebben a két mondatban látom sűrítve a rendszerváltók nagy felelősséget (vagy inkább felelőtlenségét). A kísérleti levest megfőzték, de annyira ízetlenre sikerült, hogy még a szagától is irtóznak, menekül ki merre lát a pát környékéről, aki marad meg csak azért, mert számít még valami jóra magának, (talán a megüresedett BKV humánpolitikai igazgatói székre)
Kérdezem én, kinek rendszerváltottak az urak?

Sokáig magam is,iróniával emlegettem ezt a foci mondást.
Aztán kezdem azt hinni, hogy Ibolyka akkor, abban a kórmányban igen becsületesen viselkedett, végig vitte a ciklust, nem beszélt kifele....tartotta magát a szerzödéshez,
Aztán nem ült fel a szirén hangoknak.

Sajnos a dolgok, mindig többrétüek.

Talán a mai MDF elnökasszonya már ért a focihoz?

Igen, magam is abban az MDF-ben bízom.