2013. május 23. csütörtök - Dezső. Holnapi névnap: Eszter, Eliza
A fontos idő
Jelentkezzen a 168 Óra klubfórumára!
Szerda, 2013. május 22. 13:15
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Meddig szívunk még?
Riskó Gáspár felvétele
2013. május 23. 17:17
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
További cikkeink
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
ebenezer: Eredj, és csókdossad háturul! Ugyanis szeretett főnöködet is... 21:57
LIBERÁLISOK
kykicz: lóf@szt direkt! csak áttétekkel.. 21:57
Orbán a király !
hass: Jó éjt és szakát a Kedves Fórumtársaknak! Ágyban vagytok... 21:53
TÁRSALGÓ 2013 május
Qkory: 2:1-re nyerő a Bayern 21:47
Valódi FOCI
Cave: Tökéletesen! 21:02
Budapesti dohánydélután
rig: na és a Bikszády 21:01
Új baloldal született !
Cave: Hát Uraim, ha a világ minket fog követni (O.V. szerint)... 20:28
Hát milyen országban élünk?
Kérdőjel: Misi, hol a picsában volt már a koala, amikor Bajnaiból me... 18:57
Kedves Feri !
újfalusi: Az előbb találtam egy másik fórumon: - Anya,... 17:48
Zene
Kérdőjel: ÉLJENEK AZ OFF-SHORE LOVAGOK ! Rogán: A kajmán-szigeteki cég... 16:00
Mutyi
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szerda, 2012. augusztus 15. 22:27
Lévai Júlia
írása
Rokkanttáncoltató
Július 30-án Szabó Máté ombudsman az új „rokkanttörvény” felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól. Indoka, hogy a rokkantsági ellátórendszer átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, és az ellátás alacsony összege ellenére korlátozták a járadékosok munkavállalását, így sérül az esélyegyenlőség elve. A január 1-jétől érvényes törvény nagyjából 195 ezer ember ellátását érinti. LÉVAI JÚLIA írása.
Nem tudom, nő-e, vagy férfi, akinek a keservét olvasom. Esetét a Magyar Szociális Fórum tette közzé, tizenegy további kétségbeesettével együtt.
Ötvennyolc éves, 2005-ben hatvanhét százalékos rokkantként regisztrálták. Kezdetben rokkantnyugdíjat kapott, ami mellett az akkori törvények szerint dolgozhatott, így jött össze a negyven ledolgozott éve. De hiába, mert most a mindenkire vonatkozóan egyszerre elrendelt felülvizsgálat során múltjának ez a része eltűnt. A felülvizsgálat már nem a nyugdíjhoz alap, hanem a járadékhoz, és abba nem számítanak bele az évek. A járadék járadék, fixált öszszeg, nem egyedileg kalkulált járandóság. Akit véglegesen rokkantnak minősítettek, az a III. csoportban 57 440, akit rehabilitálhatónak, 27 ezer forint járadékot kap (az I–II. csoport a súlyosabb, önellátásra kevésbé képes rokkantaké). Az előbbit rokkantsági, az utóbbit rehabilitációs járadéknak hívják. Közös jellemzőjük, hogy elégtelenek a megélhetéshez. Akiről olvasok, azt a felülvizsgálat első lépésében harmincnégy százalékosnak „mérték”, és minden támogatást megvontak tőle. Fellebbezett, mire megítélték a negyvenkét százalékot. Arra most a rehabilitációs járadékot kapja, töredékét addigi nyugdíjának.
„De ha annyira meggyógyult, hogy ötvennyolc éves korára már csak harmincnégy százalékban rokkant – és ez a korral nyilván csak javulni fog, vagy nem? –, akkor majd hamarosan keres magának egy könnyű munkát” – mondják erre sokan. Kényelmes élete lesz. Kis munka, kis állami hozzájárulás – mit akarhat még?
Például azt, hogy egy jogállamban megtarthassa szerzett jogait, mindazt, ami eddig nem véletlenül járt a rokkantnyugdíjával. Az utazási kedvezményeket, az olcsóbb jegyeket színházba, moziba, múzeumba ugyanazért kapta, amiért a hozzá életkori okokból közeli állapotú és hasonlóan kímélendő nyugdíjasok is. Nem pedig azért, mert az államnak kegyet kell gyakorolnia vele, hanem mert a gyengébb általános állapota miatt nem eshet el bizonyos civilizációs javaktól.
Meg azt is szeretné, hogy vizsgálata közben az orvosok ne a kormánykontingenssel kapcsolatos elvárásokat teljesítsék, hanem a szakszerűség normáit. A Szociális Fórum anyagának további szereplői közül többen is arra panaszkodnak, hogy az eljárásnak lassan már semmi köze a rokkantságukhoz, annál több a törvény működési rendszeréhez. Ha például átmeneti vagy részleges romlás, illetve javulás miatt változik valami a papírjukon, kiesnek, majd – akár többször egymás után is – új belépőnek számítanak. Visszaállítják őket arra az adminisztratív startvonalra, amely a végrehajtási rész tisztázatlanságai miatt akár több hónapos ellátatlanságot is jelent.
Erre rímel a Népszabadságban leírt eset is (Tanács István: Átképezni küldték a tüdőrákost, 2012. április 30.), amelynek szereplője – egy haldokló rákos – hosszú hónapokig azért nem kapta meg a jogos ellátását, mert a nyugdíjfolyósítónál technikailag nem tudták visszahelyezni a szisztémába. És mivel a felesége az ápolása miatt kénytelen volt feladni az állását, nulla jövedelemmel rendelkeztek.
Többek elmondása szerint az állapotjelentésben a felülvizsgálók rendre kihagynak fontos elemeket, és úgy húzzák meg a rokkantosítás határait, hogy a beteg nem ismer rá a saját testére. Előfordul, hogy ugyanazt a funkciókárosodást most alacsonyabb értékre kalibrálják, mint néhány hete. Máskor viszont híre-hamva sincs bizottságnak, jó, ha egy-két orvos lézeng ott, de ők sem figyelnek.
De ami a legfontosabb: akarnának dolgozni is, éspedig az állapotuknak megfelelő módon. Ám dolgozni a járadék mellett nem lehet, csak úgy, hogy a rokkant egyszer s mindenkorra rehabilitálódik. Éspedig nem annak függvényében, hogy mennyi időre van szüksége ehhez, hanem azért, mert az állam most akar pénzt elvonni tőle, és ez sürgős szempont neki. Tehát holnapra kell rehabilitálódni és munkába állni. Akkor viszont a továbbiakban azt kell megkérdeznünk: milyen munkába, mikor, hol és hogyan?! Ahol valóban van munka, ott mi garantálja, hogy a munkáltatóknak érdekük lesz az eddiginél nagyobb arányban jelentkező, több körültekintést és kíméletet igénylő rokkantakat foglalkoztatni? Az akadálymentesítésben eddig sem élen járó országunkban hogyan válnak most egyszerre alkalmasakká a munkahelyek rokkantak fogadására?
Erre a nemrég hatósági jogkörrel felruházott Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal illetékesétől, dr. Székely Ildikótól a százas szög egyszerűségével felérő választ kaptunk: „Kinyitják a kaput, az előírt feltételek megléte esetén gyakorlatilag minden vállalkozás foglalkoztathat megváltozott munkaképességűeket, igen kedvező feltételekkel. Mire a most rehabilitálhatóvá minősített emberek odakerülnek, hogy foglalkoztathatók lesznek, addigra ezek a munkahelyek rendelkezésre állnak.”
Mire a most rehabilitálhatóvá minősítettek odakerülnek, nem biztos, hogy élnek még. Vagy ha élnek is, nem biztos, hogy képesek lesznek dolgozni, miután az elviselhető létből addigra a mélyszegénységbe zuhantak. Az illetékes által emlegetett „teljesen más rendszer” ugyanis jövő január elsejétől áll elő. A felülvizsgált rokkantak viszont az év eleje óta veszítik el folyamatosan a rokkantnyugdíjukat. A szimmetria elve úgy kívánná, hogy ha valami az egyik félnek sürgős, akkor az a másik félnek is az legyen, ám a kormány sem a szimmetriát, sem a felelős törvényalkotás fogalmát nem ismeri. Mégis van remény! Az illetékes egy példájában a rákos férfi úgy nézett szembe a betegséggel, hogy belemenekült a munkába. Az akarat diadala. Nem beszélve az élsportolóról, akit amputált lába ellenére sem lehetne rokkantnak nevezni. Minden csak akarat kérdése, tessék akarnia mindenkinek.
Hát, ha csak úgy nem!
Mivel a jelentkezés a felülvizsgálatra önkéntes, a csalók többsége nyilván nem ment házhoz a leleplezésért. Egy részük ugyanúgy lefizette a lefizethetőket, mint eddig.
A rendszernek ez a szelete aligha változott jelentősen. Ugyanakkor a szisztéma végeredményeképpen a rokkantak képlékenyebb, többféle rizikófaktorral jellemezhető részét úgy kezelik munkanélküliként, mintha valójában a munkáját, nem pedig az egészségét veszítette volna el. És mintha visszaszereznie is csak a munkáját kéne. A kötelezettségei eközben ugyanazok, de a munkanélküli-járadéknak csak a töredékét kapja.
Hét hónappal a törvény életbelépése után világosan látni, hogy a jogosultságoptimalizálás, a csalók kiszűrése rég csak ürügy ahhoz, hogy csináljon valamit a kormány, ami érdemi tevékenységnek látszik. Érdemben azonban ismét csak a dolgok átértelmezéséhez jutott el, de legfőképp ahhoz, hogy mindenkit aránytalan erőfeszítésekre és aktivitásra kényszerítsen. Permanens harcra, amelybe könnyen belerokkan az ember.
Így viszont egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk: életünkben ma a kormány a legfőbb rizikófaktor.
Ötvennyolc éves, 2005-ben hatvanhét százalékos rokkantként regisztrálták. Kezdetben rokkantnyugdíjat kapott, ami mellett az akkori törvények szerint dolgozhatott, így jött össze a negyven ledolgozott éve. De hiába, mert most a mindenkire vonatkozóan egyszerre elrendelt felülvizsgálat során múltjának ez a része eltűnt. A felülvizsgálat már nem a nyugdíjhoz alap, hanem a járadékhoz, és abba nem számítanak bele az évek. A járadék járadék, fixált öszszeg, nem egyedileg kalkulált járandóság. Akit véglegesen rokkantnak minősítettek, az a III. csoportban 57 440, akit rehabilitálhatónak, 27 ezer forint járadékot kap (az I–II. csoport a súlyosabb, önellátásra kevésbé képes rokkantaké). Az előbbit rokkantsági, az utóbbit rehabilitációs járadéknak hívják. Közös jellemzőjük, hogy elégtelenek a megélhetéshez. Akiről olvasok, azt a felülvizsgálat első lépésében harmincnégy százalékosnak „mérték”, és minden támogatást megvontak tőle. Fellebbezett, mire megítélték a negyvenkét százalékot. Arra most a rehabilitációs járadékot kapja, töredékét addigi nyugdíjának.
Riskó Gáspár felvétele
Például azt, hogy egy jogállamban megtarthassa szerzett jogait, mindazt, ami eddig nem véletlenül járt a rokkantnyugdíjával. Az utazási kedvezményeket, az olcsóbb jegyeket színházba, moziba, múzeumba ugyanazért kapta, amiért a hozzá életkori okokból közeli állapotú és hasonlóan kímélendő nyugdíjasok is. Nem pedig azért, mert az államnak kegyet kell gyakorolnia vele, hanem mert a gyengébb általános állapota miatt nem eshet el bizonyos civilizációs javaktól.
Meg azt is szeretné, hogy vizsgálata közben az orvosok ne a kormánykontingenssel kapcsolatos elvárásokat teljesítsék, hanem a szakszerűség normáit. A Szociális Fórum anyagának további szereplői közül többen is arra panaszkodnak, hogy az eljárásnak lassan már semmi köze a rokkantságukhoz, annál több a törvény működési rendszeréhez. Ha például átmeneti vagy részleges romlás, illetve javulás miatt változik valami a papírjukon, kiesnek, majd – akár többször egymás után is – új belépőnek számítanak. Visszaállítják őket arra az adminisztratív startvonalra, amely a végrehajtási rész tisztázatlanságai miatt akár több hónapos ellátatlanságot is jelent.
Erre rímel a Népszabadságban leírt eset is (Tanács István: Átképezni küldték a tüdőrákost, 2012. április 30.), amelynek szereplője – egy haldokló rákos – hosszú hónapokig azért nem kapta meg a jogos ellátását, mert a nyugdíjfolyósítónál technikailag nem tudták visszahelyezni a szisztémába. És mivel a felesége az ápolása miatt kénytelen volt feladni az állását, nulla jövedelemmel rendelkeztek.
Többek elmondása szerint az állapotjelentésben a felülvizsgálók rendre kihagynak fontos elemeket, és úgy húzzák meg a rokkantosítás határait, hogy a beteg nem ismer rá a saját testére. Előfordul, hogy ugyanazt a funkciókárosodást most alacsonyabb értékre kalibrálják, mint néhány hete. Máskor viszont híre-hamva sincs bizottságnak, jó, ha egy-két orvos lézeng ott, de ők sem figyelnek.
De ami a legfontosabb: akarnának dolgozni is, éspedig az állapotuknak megfelelő módon. Ám dolgozni a járadék mellett nem lehet, csak úgy, hogy a rokkant egyszer s mindenkorra rehabilitálódik. Éspedig nem annak függvényében, hogy mennyi időre van szüksége ehhez, hanem azért, mert az állam most akar pénzt elvonni tőle, és ez sürgős szempont neki. Tehát holnapra kell rehabilitálódni és munkába állni. Akkor viszont a továbbiakban azt kell megkérdeznünk: milyen munkába, mikor, hol és hogyan?! Ahol valóban van munka, ott mi garantálja, hogy a munkáltatóknak érdekük lesz az eddiginél nagyobb arányban jelentkező, több körültekintést és kíméletet igénylő rokkantakat foglalkoztatni? Az akadálymentesítésben eddig sem élen járó országunkban hogyan válnak most egyszerre alkalmasakká a munkahelyek rokkantak fogadására?
Erre a nemrég hatósági jogkörrel felruházott Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal illetékesétől, dr. Székely Ildikótól a százas szög egyszerűségével felérő választ kaptunk: „Kinyitják a kaput, az előírt feltételek megléte esetén gyakorlatilag minden vállalkozás foglalkoztathat megváltozott munkaképességűeket, igen kedvező feltételekkel. Mire a most rehabilitálhatóvá minősített emberek odakerülnek, hogy foglalkoztathatók lesznek, addigra ezek a munkahelyek rendelkezésre állnak.”
Mire a most rehabilitálhatóvá minősítettek odakerülnek, nem biztos, hogy élnek még. Vagy ha élnek is, nem biztos, hogy képesek lesznek dolgozni, miután az elviselhető létből addigra a mélyszegénységbe zuhantak. Az illetékes által emlegetett „teljesen más rendszer” ugyanis jövő január elsejétől áll elő. A felülvizsgált rokkantak viszont az év eleje óta veszítik el folyamatosan a rokkantnyugdíjukat. A szimmetria elve úgy kívánná, hogy ha valami az egyik félnek sürgős, akkor az a másik félnek is az legyen, ám a kormány sem a szimmetriát, sem a felelős törvényalkotás fogalmát nem ismeri. Mégis van remény! Az illetékes egy példájában a rákos férfi úgy nézett szembe a betegséggel, hogy belemenekült a munkába. Az akarat diadala. Nem beszélve az élsportolóról, akit amputált lába ellenére sem lehetne rokkantnak nevezni. Minden csak akarat kérdése, tessék akarnia mindenkinek.
Hát, ha csak úgy nem!
Mivel a jelentkezés a felülvizsgálatra önkéntes, a csalók többsége nyilván nem ment házhoz a leleplezésért. Egy részük ugyanúgy lefizette a lefizethetőket, mint eddig.
A rendszernek ez a szelete aligha változott jelentősen. Ugyanakkor a szisztéma végeredményeképpen a rokkantak képlékenyebb, többféle rizikófaktorral jellemezhető részét úgy kezelik munkanélküliként, mintha valójában a munkáját, nem pedig az egészségét veszítette volna el. És mintha visszaszereznie is csak a munkáját kéne. A kötelezettségei eközben ugyanazok, de a munkanélküli-járadéknak csak a töredékét kapja.
Hét hónappal a törvény életbelépése után világosan látni, hogy a jogosultságoptimalizálás, a csalók kiszűrése rég csak ürügy ahhoz, hogy csináljon valamit a kormány, ami érdemi tevékenységnek látszik. Érdemben azonban ismét csak a dolgok átértelmezéséhez jutott el, de legfőképp ahhoz, hogy mindenkit aránytalan erőfeszítésekre és aktivitásra kényszerítsen. Permanens harcra, amelybe könnyen belerokkan az ember.
Így viszont egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk: életünkben ma a kormány a legfőbb rizikófaktor.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
Kapcsolódó cikkek |
XXIV. évfolyam 32. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra rádió
Meddig szívunk még? (Lapajánló)
2013. május 23. 10:06
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Mozi a zsebben
Egy mindent tudó tabletphone
Egy „bárcsak lehetne kapni ilyet a mi utcánkban” típusú teszt
Hétfő, 2013. május 13. 10:22
BLOG-BLOKK
Véleményvezér
Kövér László begurult és megint nincs igaza
Vastagbőr
KSH-jelentés képekben
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
Facebook hozzászólások
HozzászólásokÖsszesen: 11 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
„Öngyilkos lett az 50 éves férje.Túladagolta az inzulinját,kötelet kötött a nyakára,majd a kilincsre akasztotta a kötelet,ő pedig leült a székre,mikor becomált leesett a székről,megfeszült a kötél,és kész.Nem brta tovább a herce-hurcát.Akkor tudatrosult bennem,mennyi mindenről nincs tudomásunk.”
Ezeket a történeteket lehetett előre látni.
Ezért tettem feljelentést a 2011.évi CXCI. "törvény" meghozatala után.
http://ddrnyi.hu/…elentese.doc
Akkor hivatásos "segítők" ezt hisztérikus kirohanásnak minősítették. Most már egyre több ilyen történetet hallani.
Tisztelt Bajtársak!
Én arra gondoltam, hogy létre kellene hozni ennek a XXI. századi valódi népírtásnak a dokumentációs központját. Nagy tapintattal meg kellene keresni ezeknek a halálba üldözött embereknek a hozzátartozóit, és megkérni őket, kamera előtt mondják el a történeteiket, nevezzék meg a tetteseket, tettestársakat, akik a halálba üldözték szerettüket.
AZÉRT, HOGY EZ A TÖRTÉNELMI GAZTETT FELEDÉSBE NE MEHESSEN, MEGTORLATLANUL NE MARADHASSON!
Ehhez a dicső, egész ázsiai törvényhez már csak egy kiegészítés kellene:
Mi, volt rokkantnyugdíjasok, ezen túl a jelzőlámpa piros jelzésére kelhetünk át!
Esetleg ezt kötelezővé is tehetnék!
Hitler ehhez képest emberséges népirtó volt. Be a gázkamrába aztán kész.
Orbán kormány rosszabb még náluk is. Elveszi tőlük az élet lehetőségét, de mindazt úgy hogy szépen lassan még jó sokat kínlódjon szerencsétlen éhezve, fázva, gyógyszer nélkül hontalanná válva...
krafterk:
Egyetértek. A Mengele módszereivel való összehasonlítással is.
Az Orbán-kormány és a fideSS EMBERTELEN, méltatlan az ország vezetésére.
Hajcihő:
Túlságosan kiterjedt elszámoltatást javasolsz, nem valósítható meg. Azt gondolom viszont, hogy fejétől bűzlik a hal - meg kell tőle szabadítani...
El nem tudom képzelni, hogy normális ember egyetérthet ezzel a fideSS-programmal. Vajon minden fideSS- és Jobbik-képviselő családjával együtt mentes ettől a problémától? A családtagjukra nem gondolnak?
A nácik tökéletesnek, felsőbbrendűnek gondolták magukat. Hitler adta alájuk a lovat, aztán gondjai voltak, hogyan titkolja el a többi náci elől betegségét...
tudom, most jön, hogy én hülye vagyok, meg hogy kicsit erőltetett az egész , de talán érdemes lenne elgondolkozni azon amit írtam, mert bizony nagyon erősen hajaz arra, ahogy anno a nácik átvették a hatalmat és ahogy uralkodtak!
nagyon nagyon sok a hasonlóság és a közös pont a menetrendben!
rohadt nácik ! orbnánnal az élen , no és ne feledjük lázár-akinek nincs semmilye az senki-t
mást nem is tudok mondani ezekre !
és a fentebb leírtakhoz, még csak annyit, hogy az új törvénywek értelmében, a rokkantnyugdíjasok , ha elérik az öregségi nyugdíj korhatárt, és öregségi nyugdíjért folyamodnak, akkor azzal kell szembesülniük, hogy a rokkant nyugdíjban eltöltöttt évek nem számítanak bele az "aktív" időszakba, azaz a rokkantnyugdíjas évek alapján nem jár nekik nyugdíj, míg a törvényváltozást megelőzően járt !
magyarúl amikor eléri a rokkant a 62. élet évét megszűnik rokkantnyugdíjas lenni az új törvény szerint, viszont nem biztos hogy kap majd öregségi nyugdíjat!
gratulálok!
nem is értem miért nem gyűjtenek be minden rokkantat és fogyatékost a hajógyári szigetre, és miért nem hurcolják őket onnan fel a gellért-hegy tetejére és dobják le őket onnan!
ez sokkal humánusabb lenne, mint lassú éh és fagyhalálra itélni őket!
és akkor vissza utalnék arra, hogy valamelyik szoci képviselő rokkant holkausztot emleget, és ezért aztán sokan elmegyengének hazugnak stb nevezte !
talán végre a sok okos értelmiségi fanyalgó is rádöbben hogy ez bizony szín tiszta nácizmus !
orbán viktor a 21. század hitlerje! a fidesz pedig a 21. század NSDAP - ja !
érdemes lenne mindenkinek elolvasni hogyan is kezdte anno Hitler és az NSDAP
Hitler meghirdeti a "lebensraum" élettér programot - Nemzeti együttműködés stb.
politikai ellenfelek perbefogás, letartóztatása
elfogadják az új alkotmányt - náciknál a "felhatalmazási törvény"
meghatározzák ki az igazi magyar - nácik - ki az igazi árja
új oktatási törvény (tandíj - csórók kizárása) - náciknál iskolai kvóta (zsidók kizárása)
TEK megalapítás- Gestapó létrehozása
szakszervezetek szétzilálása
az csaló rokkantak leleplezése- náciknál a veleszületett rendellenességgel élők sterilizálása
a nácik törvényt hoznak a visszaeső és veszélyes bűnözők, továbbá a koldusok , hajléktalanok, alkeszek, munkakerülők ellen - Fidesz 3 csapás, hajléktalanok koldusok kitiltása
nácik harcot hirdetnek a homoszexuálisok és az egészséges nőkön végrehajtott abortusz ellen – fidess/kdnp – homoszexuálisok házasságának megtagadása, abortusz nehezítés
minisztériumok átszervezése
németek bátorítják a szudéta német pártot – orbánék a határon túliakat próbálják megszervezni
nácik nekilátnak a tartósan betegek és önmagukról gondoskodni képtelenek meggyilkolásához „Eutanázia program” - fidess/kdnp új fogyatékos/nyugdíj törvény
nácik hozzálátnak az elmebetegek és fogyatékosok megsemmisétéséhez – fidess- lásd 1 el feljebb! + a nyugdíjasok felélik a fiatalok jövőjét stb.
A nácik elrendeli a kényszermunkát- közmunka
Nem sorolnám tovább itt a link olvassátok a nácizmus kronológiáját és ámuljatok mennyi hasonlóság van !
http://old.hdke.hu/Anschluss70/A70_kronologia.pdf
#4 Lé Hűtő!
Biztos van az az orvos, akinek ez a náci hozzáállás teszi be a kaput és megy ki külföldre GYÓGYÍTANI. Szeretne ő a honfitársain segíteni, de hogy anyagi érdekből küldjön nyomorba embereket, azt már nem vállalja.
#2 Hajcihő!
Bárcsak ennyire fekete-fehér lenne a kép. Ilyen jogosultsággal gyakorlatilag minden kormányváltáskor kivégeznék a friss ellenzéket. Hova vezetne ez? Káoszhoz.
Amire nagy szükség lenne, az a független súlyok és ellensúlyok intézményének csoportja (alkotmánybíróság, köztársasági elnöki hivatal). Az alkotmánybíróságot már prostituálták, de legalábbis megerőszakolták, mikor betették oda azt a fideszes senkit.
Így írtják ki a társadalom számára felesleges embereket!
Írtózat ezeknek az emberféléknek a lelkivilága , gondolkodásmódja.
Mílyen mélységbe süllyedtek az értelmiségiek, az orvosok? Hol a
hivatástudat, az orvosi eskü? Hogy tudnak aludni az ílyen törvények
megszavazása után? Hány embert küldenek a kínhalálba? S jön a tél!
Mit csináljanak, ezek a beteg, ellátatlan emberek? Villany , gáz,
fűtés, gyógyszer, étel nélkül?
Csak egy pár kérdés, ami egy fideSS-hívőnek a nagy jólétben még csak
meg sem fordul a fejében.
Őket már minősíteni sem lehet. Kárörvendenek! Mint mikor a sokszázezer
embert vitték a gázkamrába! Hát ílyen a magyar!
Szégyellnivaló!
Hitler is így csinálta, csak nem cicomázott ennyit ..
akik a nácik szemében selejt volt azokat gyorsan elintézték
Nos ez mind a hivatallal való visszaélés bűncselekménye.
Bűnös ebben az a kormányzati munkacsoport, minden tagjával együtt, aki ezt kitalálta, törvénnyé fogalmazta, az az államtitkár, miniszter, aki elfogadta és a parlament elé terjesztette, bűnös benne minden képviselő, aki elfogadta, bűnös a miniszterelnök, mert felel a kormánya működéséért, de bűnösek azok a parlamenti bizottsági tagok, akik az előterjesztést általános és részletes vitára alkalmasnak tartották, és bűnös benne az államfő is, aki a törvényt aláírta és hatályba léptette.
Ezért a bűnért mindegyiknek a teljes vagyonával és szabadságával kell felelnie.
ha nem lesz itt a kormányváltást követően teljes jogi és vagyoni rehabilitáció, akkor teljesen felesleges ezt a kormányzatot leváltani, mert akkor az egyik bűnözői csoport helyett, egy másik bűnözői csoport kerül hatalomba.
tehát a kormányváltásra készülő politikusoknak el kell kötelezniük magukat arra, hogy ezeknek a bűncselekményeknek súlyos szankciói lesznek, azokat kezdeményezik, és nem engedik elsikkadni.
Kötelezniük kell magukat arra, hogy a károsultakat kárpótolják, hogy a kárpótlásba bevonják az elkövetők és minden haszonélvezőjük, családjuk, barátaik, politikai eszmetársaik minden fellelhető vagyonát, különben semmi értelme eltüntetni ezt a népnyomorító társulatot, pusztán azért, hogy egy másik üljön a nyakunkba.
A demokráciának ugyanis büntetnie is tudnia kell.
2012 január 1. óta hitelt sem kaphatnak, mert a nyugdíjjárulék már nem tekinthető fedezetnek.