Hetilap kereső

Sztankay Ádám írása

Francia nyelvből és magyar irodalomból szerzett diplomát. A Fidesz-kormány alatt lett alapító igazgatója a kulturális tárca háttérintézményének, a Hungarofest Kht.-nak. Majd jött a Medgyessy-kormány, és ő távozott posztjáról. 2007-ben elfogadta Hiller István felkérését, és újra a Hungarofest vezetője lett. Közben tagja maradt a Fidesznek. Úgy látja: az értelmiségnek már nem igazodnia, hanem önállósodnia kellene. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.

A „szekértábor-elmélet” szerint ön nem lehetne ebben az állami pozícióban.

A magyar értelmiséget, szakembereket egészségtelenül választotta ketté a politika. A pártok intézményesítették saját holdudvarukat, ami – paradox módon – együtt járt valamiféle álszent apolitikussággal. Ennek a „modellnek” szerintem vége. Jó lenne, ha húsz évvel a rendszerváltás után a közszférában is mindenki vállalhatná azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tart, amelyek adott esetben megkülönböztetik másokéitól, akár az aktuális hatalométól is. Miközben tisztességgel ellátja a szakmai feladatát.

Édesapja az MDF egyik alapítója volt, másfelől a Gellért Szálló igazgatója. Értékei otthonról valók?

Édesapám volt az egyetlen pártonkívüli szállodaigazgató a nyolcvanas években. Stabil értékrendet valló polgári családból származom. Amely nem vált sértetté az előző rendszerben, nem kompenzált. Kisebbrendűségi érzéseket tehát nem hozok otthonról. Ez fontos, hiszen mindig ez vezette szélsőséges irányokba a polgári értelmiséget.

1998-ban a Fidesz révén került közelebb a kulturális szakpolitikához. Mi tetszett meg önnek a pártban?

Az általa bevezetett „polgár” fogalmát talán nem mindenki értette. Számomra egyértelmű volt, és sokat jelentett.

Az ön által felemlített Kádár-világ azért cizelláltabbnak sejlik, mint azt pártjának véleményformálói láttatni szeretik. Nincs ebből konfliktusa?

Nincs. A Kádár-korban olyan közegben éltem, ahonnan végignéztem mások megnyomorítását. De saját családomban sem múlt el sebek nélkül a korszak. Édesapám átélt néhány szívrohamot a hetvenes években. A latens diktatúra sokakat megmart így vagy úgy. Persze egy olyan évszázadban, amelyben hazugság rakódott hazugságra, és nem lett kibeszélve sem Trianon, sem a holokauszt, sem ötvenhat, sem az utána következő őrületek, ott nehéz a tisztánlátás.

Élesedhet a kép?

Meggyőződésem: a kultúra adhat erre legtöbb esélyt. Ezért is voltam partner annak idején Baán László kezdeményezésében: megalapítottuk a Hungarofest Kht.-t, amelynek fő feladata az ország külföldi promóciója volt. Sorra szerveztük az olasz, francia évadokat.

Személy szerint mi motiválta leginkább?

Olyan Magyarország-képet közvetíteni külföld felé – amúgy befelé is –, amely egy mindenféle tekintetben „egészséges” országot mutat.

Amelyben nincs hazugság, kibeszéletlenség? Ön mondta nemrég egy konferencián: a jobboldal úgy őrzi a háború előtti Magyarország szimbolikus tereit, mint valami frigyládát. A baloldal eközben úgy viselkedik, mint ha még mindig a bécsi emigrációban készülne a hatalomátvételre. Hogy lehet így egészséges ország látszatát kelteni?

Egyfelől a magyar kultúra, illetve az értelmiség még ma is posztkádári intézményrendszerben létezik. Évtizedek alatt becsontosodott közösségekben. A Hungarofest átfogó kutatási eredményeiből is látszik: a magyarok számára a kultúra múzeumot, műemléket, művelődési házat és hasonlókat jelent. Mindazt, amit annak idején az aczéli kultúrpolitika intézményesített formába terelt. Másfelől ugyanezen emberek életében kialakult egy teljesen más kulturális koordináta-rendszer is. Nyolc-tíz éve elkezdtek „témaközösségekbe” tömörülni. Olyan események, értékek mentén, amelyek képesek tízezreket megmozgatni, és különböznek az intézményesített kultúrától. Például a Múzeumok Éjszakája, a Critical Mass, a reneszánsz év vagy épp a csíksomlyói búcsú. Ami azt mutatja: azért ez nem teljesen beteg, reményvesztett ország. Ha így lenne, nem menne el négyszázezer ember a Múzeumok Éjszakájára. Tehát a Hungarofest azt a közeget mutatja fel, amelyben az emberek jól érzik magukat.

Következhet ebből: a civil társadalom nagyjából rendben van. A politikai szféra lenne beteg?

Annyi biztos: a magyar politikai életnek válaszolnia kell bizonyos kihívásokra, kérdésekre. Úgy látom: válaszolni is akar.

Ha a személyes pályáját nézzük: 2003-ban távozott a Hungarofest éléről, majd 2008 elején visszatért. Fideszesként az MSZP-kormány alatt. Amúgy mit csinált az előző öt évben? Érlelődött?

Görgey Gábor kulturális minisztersége idején úgy láttam: a Hungarofestet a szocialista kormány országimázsközpontjává akarják átalakítani. Ebben nem akartam részt venni. Tanítani kezdtem, közben dolgoztam uniós projektek marketingvezetőjeként is. Ebből sokat tanultam. Hiller István 2004-ben, Görgey távozása után visszahívott a Hungarofest élére, szép gesztussal. De éppen a piaci szférában vállalt munkáim miatt, illetve mert akkoriban született meg a kisfiam, nemet mondtam. Aztán Hiller István 2007 augusztusában ismét megkeresett, 2008-ban viszszajöttem. Jólesett, hogy a szakma és az értelmiség nagy része is – mindkét „oldalon” – támogatott.

Válasz volt ez valamire?

A Hungarofest igazgatói állása stratégiai poszt a kultúrában. Sok pénzt kezelünk, sok állami megrendelésünk van, hozzánk került a Pécs Európa Kulturális Fővárosa projekt egy része is. A válasz – amelyet Hiller István és a saját pártom is támogatott – az: a magyar kultúrában, a kulturális turizmusban, a kulturális iparban rejlő potenciál kiaknázása Magyarország elsődleges érdeke, s mindez kizárólag értékek, nem pedig pártpolitikai szempontok mentén szerveződhet.

Önnek azért voltak feltételei?

Nem csinálok például állami ünnepségeket, mert nem szeretnék részese lenni az MSZP-kormány imázsépítésének. Azt is kértem: ne adjanak politikai utasítást semmire. Működik a dolog.

Pécs esetében is? Ahol fideszes a polgármester, miközben önnek az MSZP-kormány nevében kell „eljárnia”.

A Hungarofest nagyon későn került a történetbe. Csak tavaly novembertől veszünk részt a szervezésben. A címet egyébként Pécs nyerte el, tehát nagyon diszkréten próbáljuk elvégezni azt az útegyengető munkát, amit ránk bíztak. Ez az alázat terepe, nem a villogásé. Másfelől mégiscsak egyszemélyi felelőse vagyok a kommunikációra költhető 1,8 milliárd forintnak. Magyarországon ilyen mértékű kommunikációs közbeszerzést még nem írtak ki. Büszke vagyok arra, hogy a három közbeszerzési eljárás botrány nélkül lezajlott, sem a jobb-, sem a baloldali média nem támadta. Tény az is: amióta a tragédiákat követően a városnak ismét stabil polgármestere van, könnyebbek a Péccsel kapcsolatos feladataink. S ennek nincs sok köze világnézethez. Hiszen a pécsi programot „felügyelő” minisztériumi szakállamtitkár, Csák Ferenc éppúgy segít, mint Páva Zsolt városvezető.

Harmonikus történet. Tamás Pál szociológus viszont nemrég azt mondta egy interjúban, hogy a balliberális értelmiséget most leginkább az érdekli: mi lesz vele 2010 után, amikor a Fidesz nagy valószínűséggel átveszi a hatalmat. Ön szerint fölösleges a cidri?

Én úgy látom: nem csupán a balliberális értelmiség áll válaszút előtt. nA jobboldali értelmiségnek is ki kell jönnie a saját „gettólétéből”. Mert a magyar értelmiség a Kádár-kor óta lényegében a politikához igazodó értelmiség. Márpedig ennek az igazodó létnek vagy véget vetünk, vagy semmi nem működik tovább.