Hetilap kereső

Ujvári Flórián írása

A szlovákiai választásokon a szavazatok 8,12 százalékával a pozsonyi parlamentbe bekerül Híd-Most párt – nevének megfelelően – kétnyelvű. Vezetésében mindkét nációt neves politikai szereplők képviselik, köztük Rudolf Chmel alelnök, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, az egykori Dzurinda-kormány kulturális minisztere. A ma is aktív irodalomtörténész, aki egy előadásra érkezett Budapestre, fővárosunkban nyilatkozott a 168 óra online-nak. Az előadáson egyébként a téma Közép-Európa helyzete és további sorsa volt, húsz évvel a rendszerváltások után.

Pozsonyban folynak a koalíciós tárgyalások. Mit kell tudnunk a résztvevőkről?

Az első elnöki szintű megbeszélés eredményesen zárult, a szakértői csoportok megkezdték a kormányprogram és a koalíciós szerződés kidolgozását. Eltérő politikai szubjektumokról lévén szó, természetesen össze kell csiszolódniuk.

De mi a közös platform? Mert az nem nevezhető hosszú távú programnak, hogy Ficót ki kell szorítani a hatalomból…

Valóban ezzel indult a négypárti egyetértés, meg természetesen azzal, hogy Slotát is, Meciart is eltávolítani a húsosfazéktól. A választáson indult pártok közül egyébként feltűnő volt a Magyar Koalíció Pártjának a helyezkedése. Az MKP ugyancsak kizárta a Slotáékkal történő együttműködést, de Ficóékkal például már nem. A többiek viszont egyértelműen igen, utolsóként néhány hete a kereszténydemokrata KDH is csatlakozott hozzájuk – hozzánk. Nem véletlen, hogy a gyenge láncszemet keresve Robert Fico éppen náluk próbálkozik, vonzó ajánlatokkal halmozva el elnöküket, Ján Figel volt EU-biztos, akinek még a kormányfői posztot is beígérte. A “négyek” egyelőre tartják magukat a megállapodásukhoz – ha a KDH ennek hátat fordítana, szerintem szét is hullana.

És a másik három párt?

A kiszemelt kormányfő, Iveta Radicová pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) – benne a volt miniszterelnökkel, Mikulás Dzurindával – elsőként kezdte támadni Ficót. Mindenekelőtt az elhatalmasodott korrupció miatt, ami csatlósai esetében még inkább feltűnő volt, szinte “élő adásban” zajlott. A Smer-párti kormányfő megpróbálkozott minisztercserékkel, de minden maradt a régiben. Nem véletlen, hogy ezeknek a jelenségeknek a megszüntetése, ennek ígérete is kellő számú szavazatot hozott a korábbi ellenzéknek. A két “keresztény” párt közük egyébként Radicováékat inkább neoliberális-konzervatívoknak minősíteném (némileg emlékeztetnek a parlamentbe most bejutott másik új pártra, a Sulík-féle SaS-re). Figelék viszont erőteljesebben hangsúlyozzák a szociális szempontokat, hasonlóan a bajor CSU-hoz, némi nacionalista felhanggal. A magyarországi kettős állampolgársággal kapcsolatos vitában például ők egyetértettek a Smerrel is. Dzurindáék sem örültek a budapesti döntésnek, de másként reagáltak. Hadd jegyezzem meg, hogy a magukat szociáldemokratának minősítő Ficóék a nemzeti kérdést – a gazdasági válság mellett – kampányuk középpontjába állították, folyamatosan színezve a “nagymagyar” politika veszélyeit. A választókra, szerencsére, ez nem tette meg a kívánt hatást…

A többségnek ezt a véleményét hogyan sikerülhet visszatükröztetni a koalíciós programban?

Feltétlenül szükség lesz egy új törvényre, amely a nemzetiségek létezését, a kisebbségi kultúra működtetését megnyugtatóan szabályozza. Régi vágyam, sőt mondhatni vesszőparipám egy olyan közös szlovák-magyar alapítvány létrehozása, amely bőkezűen támogatná a két nép közelítésére, egymás jobb megismerésére irányuló törekvéseket. Ilyen például a csehek és a németek között 1995-ben megszületett alap, amely eredményesen működik. Esetünkben is a két kormány feladata lenne ennek az elképzelésnek a tető alá hozatala, amellyel segíteni lehetne a szlovák-magyar kapcsolatok kibontakoztatását a két ország között – de Szlovákián belül is! Különösen a fiatal nemzedékek nevelése érdemel kiemelt támogatást.

Mi lehet mindebben a Híd-párt feladata?

Támogatni, hogy ez az elképzelés a kormányprogramban is helyet kapjon. Reménybeli koalíciós partnereink már ellenvetés nélkül elfogadták ama javaslatunkat, hogy a leendő kormány programjába a nemzeti kisebbségek jogállása, az ezzel kapcsolatos teendők is bekerüljenek. Ez feltétlenül előmozdítja egy szlovák-magyar “kiegyezés” sikerét, amihez a fentebb vázolt Megértési Alap elképzelés is hozzásegítene bennünket. Nem véletlenül térek vissza makacsul a gondolathoz, ugyanis régi szívügyemről beszélek, ha úgy tetszik, már “betyárbecsületből” is szeretném, ha megvalósulna. Legfőbb ideje, hogy kapcsolataink országútján ne az egyre újabb mélypontok jelentsék a mérföldköveket…

Ezzel nyilván egyetérthetnek a Hídra szavazó magyarok is. De hogyan igazolja vissza a párt feléjük a bizalmat? Most, miután a Csáky-Duray féle MKP kiesett a szlovák törvényhozásból, nyilván megnő az Önök felelőssége e vonatkozásban is.

Ez valóban így van, immár nekünk kell hangsúlyosabban fellépnünk a magyar kisebbség érdekében. Magyarjainknak nem kell attól tartaniuk, hogy nincs képviseletük a pozsonyi parlamentben. Egyúttal arra is emlékeztetnék, hogy a mi pártunk civil kezdeményezésre, polgári összefogással jött létre, így minden emberi jogot védelmeznünk kell. Szerintem választóink – és itt közömbös, hogy szlovákok vagy magyarok – egyértelmű és elég komoly üzenetet küldtek politikusainknak. Konfrontáció helyett egyetértést, acsarkodás helyett békülést – ez a lényege. És számomra megnyugtató, hogy – legalábbis nálunk – a többséget már nem lehet megetetni valami szociális-nacionalista populizmussal…