Hetilap kereső

Bányai György írása

A Ferencváros régi játékosai közül sokan aláírtak egy memorandumot. A lényege: aki drukkernek vallja magát, de árt az egyesületnek, ne tekintessék zöld-fehér szurkolónak. Ilyen nevek sorakoznak a virtuális íven: Albert, Varga Zoli, Fenyvesi, Szűcs, Ebedli... De az FTC Baráti Körének vezetője, Rudas Ferenc és dr. Springer Miklós alelnök is szignálta a dokumentumot. Utóbbi a klub alapítójának, Springer Ferencnek az unokája. Vele beszélgetett múltról és jelenről BÁNYAI GYÖRGY.

Ötéves volt Springer Miklós, amikor 1933-ban édesapja – a Ferencváros ügyvezető elnökeként a nagyapai tradíciót folytatva – bevitte az öltözőbe. Ahol is az ifjú sarj összeismerkedett dr. Sárosi Györggyel, akiből idővel Gyuri lett, és jó barát. „Minden idők legjobb magyar középcsatára.”

Az 1937-ben Közép-európai Kupát nyert csapat többi tagjára is emlékszik Springer úr. Például Polgár „Drumira”, a centerhalfra.

– Attól függött, milyen rendszerben játszottunk. Középfedezetként kullancs volt, de jobb-bekként is számításba vehető volt.

Na és a legendás ötös fogat:

– Tánczos, Kiss Gyuszi, Sárosi dr., Toldi, Kohut, továbbá a kapus Háda, Polgár, Lázár, Kemény Tibor, Hámori Frici, a jobbhalf – zsidó gyerek, Hoffmann-nak hívták eredetileg. Úgyhogy a Fradira nem lehetett rásütni, hogy antiszemita csapat.

Sárosi dr. amúgy középfedezetként kezdte, onnan ugrott előre centerposztra. Mint korábban Turay, akit Springer Miklóska lényegében már csak az MTK-ban, azaz annak proficsapatában, a Hungáriában látott játszani. Nyilván közös megegyezéssel igazolt át. Másként aligha:

– Apám úriember-megállapodást kötött Brüll Alfréddal, az MTK elnökével: „Egymástól nem csábítunk el játékosokat.” Ebbe az egyezségbe bevonták Aschner Lipótot, az újpestiek elnökét is.

Példaként említi ezt is Springer úr arra nézvést, hogy mennyire nem volt antiszemita a Fradi, amelynek vezetői közt mindig voltak zsidók.
– Még Barcs Sándor is elismerte, hogy amikor a háború előtt ellehetetlenítették az MTK-t, az FTC elnöksége szolidáris volt vele.

Hajrá, Fradi!

S hivatkozik arra is Springer Miklós, hogy amikor egy Újpesti Dózsa–Kinizsi-mérkőzés után a Deák téri rendőrkapitányságon találta magát, mert „hajrá, Fradi!”-t kiáltott, a kihallgató tiszt igen elnéző volt vele, mondván: „Egyet tudok, az önök családja soha nem azonosult ezekkel a nézetekkel...” Egyébként abban, hogy eljárás ugyan indult, de valahogy megúszta, Springer Miklós szerint szerepe lehetett Deák „Bambának” is, akiből a Dózsába kerülvén rendőrt csináltak. Kérte ugyanis az egykoron ferencvárosi futballista (szintén legendás középcsatár) segítségét.
Nem sokkal azelőtt zárták ki a jogászhallgató Springer Miklóst az egyetemről. Klerikális mivoltáért
(a bencéseknél érettségizett).

– Dicső társaságban voltam: velem együtt távolították el Batthyány Ágnest, Batthyány Lajos dédunokáját is.

Késes és műköszörűs lett egy Hőgyész utcai mesternél.

– Soha olyan jól nem kerestem, mint akkor. Darabbérben fizettek.

Egy darabig még köszörülgette a csorbát, aztán egy-két év múltán – mivel új adminisztráció jött – sikerült visszajutnia az egyetemre.
Deák „Bamba” a Ferencváros 1949-ban bajnokságot nyert csapatának volt a gólvágója. Springer úr másik nagy kedvence ez a gárda. Amely egy évre rá széthullott. Különös okot is felemlít Springer úr:

– Sebes Gusztáv utálta a Fradit. Budafoki sváb gyerek volt, próbajátékon járt nálunk. Jelentkezett apámnál, hogy átjönne a Fradiba. Megkérdezte Brüll Alfrédot: „Kiadod?” Ám ő ragaszkodott Sebeshez, aki így nem kerülhetett a Ferencvároshoz. Ezért haragudott annyira a Fradira.

Bonyolultabb okai is voltak azért annak, hogy elemeire bontották az ötvenes évek elején azt a társaságot.
(A Budai–Kocsis-jobbszárnyat Kispestre, a balszélső Czibort Csepelre vitték, Henni Géza és Deák Újpestre került.)

– Pedig csodálatos csapat volt. Rudas Feri, Kispéter Miska, Kéri Birka, Lakat Károly...

Rudas éppenséggel ma a baráti kör elnöke.

– Ha nem töri el a lábát, senki más nem játszik egy percet sem a helyén a válogatottban.

Rudas maradt a Ferencvárosban. Mint például Lakat, Mészáros József (történetesen Kispestről érkezett korábban), Kispéter Mihály is. És az akkor még ifjonc Dalnoki Jenő. Személyesen is hálás neki Springer Miklós, amiért a klubalapító nagyapának a húszas években emlékül állított szobrot megmentette, amikor a hetvenes évek elején az Üllői úti pályát átépítették. Amiképp az nemsokára ismét megtörténik.

Ha kitör a botrány

Ám még a régiben megépítik a beengedő- és kamerarendszert. Pedig azt tervezték, erre ott nem költenek. Azonban már látják: elkerülhetetlen.

– Akik a saját csapatuknak szándékosan ártanak, nem fradisták. Nincs helyük a meccseinken – szögezi le Springer Miklós. – Balhé mindig előfordult itt-ott, ha nem ment a csapatnak, vagy a nézők elégedetlenek voltak a bíróval... De ez más. Tudatosan a Ferencváros ellen cselekedni?!

És mások ellen? A „szurkolók kis csoportja” – nem kellene ezzel a szöveggel szakítani? Hiszen évek óta ott vannak a lelátón, akik miatt most is áll a bál. Azt mondja Springer úr, valakik mozgatják őket. Provokatőrök. Amiképp a 2003-as botránykor is.

– Tököli hozzám menekült a klubházba – onnan néztem a meccset –, amikor megkergették.
De kik állnak a háttérben? És miért? Válaszreakció volt – véli. Vajon mire? Ebbe nem szívesen menne bele, csak annyit mond: úgy hírlett, a Várszegi Gábor, illetve a Fotex mögött álló befolyásos amerikai üzleti csoportok addigra már ki akartak hátrálni a Fradiból. Ezt a szurkolók egy része tudta. Erre jött az a helyzet, hogy ha a Fradi győz a Debrecen ellen, bajnok. Várható volt: ha nem így lesz, kitör a botrány. Hogy mi történt, tudjuk. A pálya elözönlése, szurkolók megkergülése, játékosok megkergetése, kollektív zsidózás.

S vajon mi magyarázza a rendszeres auschwitzos rigmust meg a cigányozást? Visszataszító, mondja Springer úr, hozzátéve, más pályán is van ilyesmi. Na és az árpádsávos zászlók? Azt ő másként látja: bemocskolt, nem pedig mocskos jelképként. Ezen azért vitatkozhatnánk, de nem tesszük. Mindenesetre ő aligha venne ilyet a kezébe.

És a legutóbbi botrány? Mi vagy ki lehetett most a háttérben azon kívül, hogy szedett-vedett csapatot hozott össze az új tulaj, és közölte: nem szereti, ha fenyegetik az alkalmazottait?

Springer úr dühös. De persze az MLSZ-re, amely „nem szereti a Fradit”. Pedig a labdarúgó-szövetség megalapításának ötlete is a nagyapjáé volt. Szerinte az is hozzájárult a mostani feszültségekhez, ahogyan a Ferencvárossal bánnak. A hárommilliós büntetést is méltánytalanul súlyosnak tartja.

A remény színe

Amondó egyébként, a rendőrségnek keményen fel kellett volna lépnie. (Korábban az volt baj, hogy sérti az Üllői úti kemény mag érzékenységét, ha a meccsen rendőrsorfal áll előttük. Láthatólag most is zavarta.) Erre egy darabig – legalábbis a stadionban – nem lesz szükség. Keserűen mosolyog Springer úr a felvetés hallatán, miszerint jobban is járt a Fradi, hogy üres lelátók előtt játszik legalább kétszer, hiszen akkor nincs balhé, nincs kár, nincs dobálózás, senki nem gyújt fel széket.
Védi a brit tulajdonost:

– Ha ők nincsenek, lehet, hogy már Fradi sincs. Hiába kerestünk meg magyar üzletembereket, cégeket, egyik sem akart segíteni. Ki ezért, ki azért. Amikor bejelentkeztünk egy nagy bank főnökéhez, nem is fogadott bennünket, csak visszaüzent, hogy a kormányzat nem nézné jó szemmel, ha megmentené a Fradit... Az angoloknak köszönhetjük, hogy megmaradt a klub. Alig tudtuk elkerülni a felszámolási eljárást.
Hogy a most pályán levők közt is akad egy-kettő, aki csak akkor tért vissza a Fradihoz, amikor másutt már nem kellett, illetve ismét van pénz az Üllői úton – azt Springer úr tapintatosan nem teszi hozzá.

Miért is tenné? Soha nem mondana rosszat a Fradira. Mindig kint van a hazai meccseken, s jó pár idegenbelin is. S noha csaknem hét évtized alatt futballóriásokat is megismert, a jelenlegi csapatban is lát jó játékosokat.

Springer Miklós számára a remény színe is zöld-fehér.