A per 55 Bács-Kiskun megyei vádlottja a vád szerint az Osztrák Megbékélési Alap által biztosított pénzből jogtalanul szerzett meg különböző összegeket vagy részt vett okiratok hamisításában.

A bíróság 5 vádlottat ítélt letöltendő börtönbüntetésre, további 35 vádlottat felfüggesztett börtönbüntetésre, 8 vádlottra pénzbírságot rótt ki, egy ember pedig megrovást kapott. Hatan nem jelentek meg az ítélethirdetésen. A vádlottak egy részét - 150 ezer forint és 20 millió forint közötti összegű - vagyonelkobzásra is ítélte a bíróság.

Az elsőrendű vádlott egy kalocsai roma kisebbségi képviselő. Az első fokon elítélt vádlottak között van a kalocsai, a keceli, a kiskunhalasi, a miskei, a jánoshalmi, a dusnoki és a soltvadkerti cigány kisebbségi önkormányzat több korábbi elnöke és tisztségviselője is.

Az ítélet indoklása egész nap tartott.

A vádlottakat az Osztrák Megbékélési Alap terhére elkövetett csalással, illetve az ahhoz kapcsolódó, különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalással, illetve magánokirat-hamisítással vádolta az ügyészség.

Az osztrák és a magyar kormány 2000-ben megállapodott abban, hogy kárpótlást kérhetnek azok az emberek, akiket a II. világháború idején a mai Ausztria területére hurcoltak kényszermunkára. A kárpótlási igényeket 2003-ban lehetett beadni. Magyarországról több mint 12 ezer, romákra vonatkozó kárpótlási igénylés érkezett, csak Bács-Kiskun megyéből 300-nál több ember nevében adtak be ilyet. A megyébe több mint 300 millió forint érkezett. A rendőrség 2004-ben kezdte meg a nyomozást. Azt követően több megyében is hasonló bűncselekmények miatt indítottak eljárást, de az ügyeket nem egyesítették.

A per során több mint kétszáz tanút hallgattak meg. A vádlottakat 26 ügyvéd védi, többségük kirendelt védőként. A vádlottak - akik közül 12-en előzetes letartóztatásban is voltak a nyomozás során - szabadlábon védekeztek.

A vádirat szerint a rendszer piramisszerűen épült fel, melyben alul helyezkedtek el az igénylők, akik a legtöbb esetben a kárpótlás mibenlétével sem voltak tisztában. Az elkövetői láncolat összes tagja részesült a jogtalan haszonból. Az elsőrendű vádlottat 150 millió forint jogtalan visszaigénylésében történő közreműködéssel vádolta az ügyészség.

Kárpótlást az az érintett kérhetett, aki 2000. február 16-án életben volt vagy munkatáborban született. Az igénylőlapokra beírt adatok elemzése alapján az osztrák hatóságok 2.500 vagy 7.600 euróban határozták meg a kárpótlás mértékét, tehát egyes személyek közel kétmillió forinthoz juthattak.

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt bízták meg azzal, hogy koordinálja a kárpótlási pénzek szétosztását, de a beérkezett kérelmek alapján a döntést Ausztriában hozták meg.

A kérelemhez egy kérdőívet kellett kitölteni, melyhez a deportálás után kapott igazolást kellett volna csatolni. Lehetőség volt arra, hogy az okiratokat közjegyző, jegyző vagy kisebbségi önkormányzati vezető igazolja.

A rendelkezésre álló levéltári és egyéb adatok alapján a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára. Az elhurcoltak 80 százaléka zsidó származású volt, tehát a becslések szerint a Magyarország területéről elhurcolt, egyéb népcsoporthoz tartozók száma nyolcezer körüli lehetett.

A rendelkezésre álló adatok szerint Bács-Kiskun megyére nem volt jellemző, hogy területéről nagy számban deportáltak volna nem zsidó származásúakat osztrák munkatáborba.