Hetilap kereső

Karácsony Ágnes írása

Harmincnégy évesen az MSZP új elnökségének legfiatalabb tagja. A párt alelnökeként a megújulás egyik arca lett. De a nagy nyilvánosság előtt szinte ismeretlen. Most arról is megkérdeztük: valójában kinek az embere a pártban? KARÁCSONY ÁGNES interjúja.

Tudja, hogy a legutóbbi Hócipőben Farkasházy Tivadar „köröztetni” kezdte? Úgy ironizált: aggódik önért, mert miután alelnökké választotta az MSZP, eltűnt, s nehezíti a keresését, hogy a párttagokon kívül senki sem ismerné föl.

– Farkasházy Tivadar élceiben azt kedvelem, hogy az első percben még nevettetnek, a másodikban már elgondolkodtatnak. Jogos volt a bírálata. De hálás is lehetek neki: a humor ostorával egy csapásra ismertté tett. Még ha fájt is kicsit a csattanás.

Farkasházy „groteszk kétpercese” sűrített kritika az MSZP-ről is. Kétségtelen: a tisztújításukon főként önnel bizonygatták a megújulást. Ám elfelejtették bemutatni. Valójában kicsoda ön?

– Sárbogárdi ügyvéd vagyok. Erős lokálpatrióta. Kilenc éve léptem be a helyi MSZP-be. Az előzményhez tartozik: még joghallgató voltam Pécsett, amikor a Fidesz megnyerte a ’98-as választásokat. Úgy éltem meg: végre itt egy fiatal csapat, szellemesen kampányoltak, dinamikusak. Nagyjából egy év múlva ocsúdtam. Addigra már lendületből letámadták az országot, a baloldaliakat, liberálisokat a nemzet „mételyének” bélyegezték, s bennem még az is megfordult: jogi pályámat talán nem itthon kellene kezdenem. Toller László fordított vissza egy 1999-es pécsi beszédével, amelynek végén – nem válogatva meg a szavait – „elküldte” a Fideszt. Nem a vaskos véleménye fogott meg, hanem baloldali szenvedélye. Ez a hév volt nálam a gyújtó szikra. Beléptem a pártba, tevékenyen akartam részt vállalni benne. Nem mellesleg: édesapám egy időben az MSZP Fejér megyei elnöke is volt. Ha úgy tetszik: családi hagyomány nálunk a baloldali politizálás.

Júniusi kongresszusukon valamivel több szavazatot kapott a küldöttektől, mint alelnöktársa, Kovács László. Meglepő – ha csak az ismertségüket nézzük. Az MSZP belső rendező elvét tekintve pedig óhatatlanul felvetődik a kérdés: „kiugrását” kinek köszönheti? Azaz: kinek az embere?

– Csak a sajtónak újdonság a feltűnésem, a pártban eddig is „látszottam”. Az elmúlt kilenc évben voltam alpolgármester Sárbogárdon, egyéniben nyertem önkormányzati képviselőséget, a párt Fejér megyei területi alelnökévé választottak. Az idei országos tisztújításon öt megye jelölt alelnöknek. Kongresszusi felszólalásomat pedig azzal indítottam: senkinek sem vagyok az embere. Mert mindenkié szeretnék lenni az MSZP-ben. Amúgy tagja vagyok a Progresszív Platformnak, de jó a kapcsolatom a Harmadik Hullámmal is. Előbbi inkább Gyurcsány Ferenccel azonosítható, az utóbbi Mesterházy Attilával.

Ön lenne a „mérleg nyelve” Gyurcsány és Mesterházy között?

– Veszélyes eszköz a hinta a politikában. Távol áll tőlem. Egyébként meg azért fogadtam el az alelnöki jelölést, mert komolyan vettem a párt megújulási szándékát, s elég bátorságot éreztem magamban, hogy versenybe szálljak. Félre ne értsen: nem azért, mert úgy éreztem, eljött az én időm. De amikor körkörös a támadás az MSZP ellen – nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék többi csoportja részéről is –, nem lehet egy bokor alá bújva kivárni a csata végét.

Kapott is valami feladatot alelnökként?

– A szervezeti működés megújulásáért vagyok felelős.

És van még mit megújítani? Közeledvén az önkormányzati választáshoz, több szocialista politikus is úgy döntött, inkább függetlenként indul.

– Leginkább kényszerből. Arra értem: miközben az Orbán-kormány gyorsfagyasztotta a jogállamiságot, igyekszik mélyhűteni az ellenzéket is. Kétharmados „jogkedvükre” úgy módosították az önkormányzati választási rendszert, hogy felborították a kompenzációs elvet, az egyéni és a listás mandátumok eddigi demokratikus arányosságát. Aki most egyéniben képes győzni, annak a pártja is tarolni tud. Arra játszik a Fidesz: helyhatósági győzelme esetén már a „háromharmadot” kommunikálhatja.

De ez miként befolyásolt néhány szocialistát a függetlenedésben?

– Az önkormányzati választáson a pártkötődésnél meghatározóbb a jelölt helyi ismertsége. Lehet, a fővárosban meglepő, hogy MSZP-tagok függetlenként vagy civil egyesület támogatásával indulnak, ám ez vidéken gyakorta megesett máskor is. A civilekkel való szövetség most egyértelműen erősítheti a baloldalt. Része a párt útkeresésének is, hogy visszaszerezzük társadalmi támogatottságunkat.

Hajdu László viszont a kiutat kereste: a XV. kerület MSZP-s polgármestere úgy rajtol függetlenként ősszel, hogy párttagságát is felfüggesztette. Döntését azzal indokolta: nem történt megtisztulás a pártban, a haszonlesők maradtak, a kerületi alapszervezetüket pedig máig a Hagyó-kliensek uralják. Válaszként a helyi MSZP kizárta Hajdut.

– Nehéz mit mondanom erre.

Nem csodálom. Állítólag az MSZP kommunikátorai nyilatkozatstopot rendeltek el Hajdu-ügyben.

– Erről nem tudok. Más okozza a zavaromat. Lendvai Ildikó úgy adta át a pártot: most dől el igazán, képes-e együtt maradni az MSZP. Hajdu László sokszorosan nyerő képviselője az MSZP-nek, sajnálom a döntését, a kerületi szervezetét még jobban. Ám tévedés lenne ennek alapján a párt általános gyengülését diagnosztizálni.

Ettől még a „Hajdu-ügy” a párt krízisének egyik gócpontja.

– Gócpont, de más értelemben. Húsz éve változatlan az MSZP alapszabálya, amely kimondja: helyi kérdésekbe nem szólhat bele a párt országos vezetése. Át kell nézni az alapszabályt. Eszembe sincs a belső demokráciát gátolni, de talán nem árt lehetőséget adni az elnökségnek arra, hogy helyi ügyeket is tudjon kezelni – a párt összérdeke szerint. Ami összefügg a megtisztulással is. Nem elég kimondani ezt a „varázsszót”, és várni a csodára. Még akkor sem, ha a vereségünk után egyes haszonlesők maguktól eliszkoltak, s ma már más pártokhoz dörgölőznek. Mindenesetre nincs pártmegújulás szervezeti átalakítás nélkül. De most az önkormányzati választás a legfontosabb számunkra.

Csakhogy mintha kettévált volna a baloldal. Az MSZP „fölött” választási szövetségbe tömörültek balos politikai és civil mozgalmak. Például az űrgammás Schmuck Andor újabban a Budapest nevű „galaxisra” készül. A Kapolyi-féle szocdem párt őt jelölte főpolgármesternek, támogatja a Tisztelet Társasága meg Szili Katalin mozgalmárcsapata. Mit gondol: mennyire gyengíti ez a különös „balötvözet” az MSZP fővárosi esélyeit?

– Bizonyára ezek a szervezetek is komolyan készülnek a kampányra. Ám csak ezen a héten kezdődött az ajánlószelvények gyűjtése. Aztán majd kiderül, van-e tényleges támogatottságuk.

Nem tart attól, hogy a szépkorúak Tisztelet Társaságával az MSZDP elviheti az MSZP nyugdíjas törzsszavazóinak egy részét?

– Nem.

Mitől ilyen biztos benne?

– Meggyőződésem: nekünk jobb főpolgármester-jelöltünk van. Másrészt a választók talán most jobban megfontolják, mint tavasszal: melyik pártnál hasznosulna inkább a szavazatuk, és melyiknél veszne el. A célunk mindenképpen az: jobb eredményt érjünk el, mint áprilisban.

Pedig néhány baloldali elemző biztosra veszi: az MSZP-t Budapesten beelőzheti az LMP, és a tavaszi vereségnél is katasztrofálisabb bukás várhat a szocialistákra.

– Gondolom, elhiszi: úgy elég nehéz kimászni a gödörből, hogy közben a saját táborunkból is dobálják ránk a földet. Én azért optimistább vagyok. Ha pedig kicsit túltekintünk a fővároson: jelöltjeink döntő többsége már bizonyított a helyi közéletben – akár polgármesterként, akár képviselőként. Vannak új jelöltek is, de őket szintén jól ismerik az adott településen, városban. Nem kell bemutatkozniuk. Azt persze nem gondolom, hogy ősszel az MSZP „megdöntheti” a Fideszt. Viszont a helyi kapcsolatokban, azok mozgósításában még mindig erősebbek vagyunk, mint a baloldal körül legyeskedő egyéb politikai szerveződések.