Hetilap kereső

Pungor András írása

Nem volt ünnep idén május elseje. A kormány a versenyképességre hivatkozva megnyirbálná a munkavállalók jogait. Eddig is túl nagy védelmet kaptak a teljesítményükhöz képest – szól a magyarázat. A pofon után simogat Orbán: ő bizony „nemzetikonzultálna” a munkavállalókkal. Mi lesz a dolgozókkal, ha a szakszervezetek gyengék, megosztottak, és a kabinet a munkaadók kezét fogja? PUNGOR ANDRÁS írása.

– A rendszerváltás óta a legsúlyosabb merényletre készül a kormány a munkavállalók ellen – mondja Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke.

Nem volt ok május 1-jén ünnepelni: tucatnyi ponton tervez munkajogi szigorítást a kabinet. A kormány javaslatdömpingje szerint például nem kellene indokolni a kirúgást, szűkítenék a munkabalesetek körét, nem lenne kötelező üzemi tanácsot létrehozni, rugalmasabbá válna a munkaidő, felülvizsgálnák az éjszakai és a hétvégi bérpótlékokat, fél évre nőne a próbaidő, két hétre csökkenhet az egyben kivehető szabadság.

– Ezek csak tervek – hárítja el a nyilatkozatot a Kormányszóvivői Iroda.
De miért a munkavállalókon kezdik? A dolgozók eddig is megérezhették a kormányzati szigort: a 16 százalékos szja több ezer forintot kivett az alacsony keresetűek zsebéből, emellett a Fidesz–KDNP nehezítette a munkabeszüntetéseket is.

A minap Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár a Világgazdaság szerkesztőségébe látogatott, és onnan ostorozta a munkavállalókat: „Eddig túlzott védelemben részesült a munka világa a leadott teljesítményhez képest.”
A Széll Kálmán terv elemzése ennél tárgyilagosabb: a dokumentum a többi között a változtatásokat azzal indokolja, hogy az ország foglalkoztatottsági rátája az unión belül a legalacsonyabb: 55,4 százalék. Sokan akarnak munkát vállalni, de vagy a képzettségük, vagy a munkaerő-piaci feltételek miatt nincs erre módjuk. Legnehezebben a 25 év alatti pályakezdők, illetve a 45 év feletti alacsony végzettségűek tudnak elhelyezkedni.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy változtatni kell a helyzeten. De nem úgy, ahogyan a kormány tenné.

Szűcs Erika, a Gyurcsány-kormány munkaügyi minisztere szerint szakszerűtlen, felelőtlen, cinikus a kormány elképzelése.
– A kabinet kizárólag az exportgazdaságot erősíti, megszorító intézkedései csökkentik a hazai keresletet. Ez pedig elhúzódó recessziót eredményezhet. Téved, aki azt hiszi, hogy csupán munkajogi okai vannak az alacsony foglalkoztatásnak – mondja Szűcs Erika.

A volt tárcavezető szerint is szükség van a változtatásokra, a Gyurcsány-kormány idején már megkezdték a munkatörvénykönyv módosításának előkészítését.

– De úgy nem megy, hogy csak a munkaadóknak kedveznek. Ha valakiktől áldozatot kérünk, illik cserébe adni is valamit nekik. Akár úgy, hogy az elbocsátások könnyítése mellett a dolgozó kártalanításának lehetősége is bekerül a jogszabályba – teszi hozzá.

Borsik János úgy fogalmaz: a kabinet „nyílt és gátlástalan támadásával” az eddigi törvénysértő foglalkoztatást akarja legalizálni.
– A munkáltatóknak akar kedvezni a kormány. Le akarja rombolni a munkavállalókat védő, az alkotmányból, a munka törvénykönyvéből és a kollektív szerződésből álló falat – magyarázza.

De valóban csak a munkavállalókat sújtják az intézkedések?
Adler Judit, a GKI foglalkoztatáspolitikai kutatója szerint bár a kormány tervezett intézkedései elsősorban a munkavállalók jogait csorbítják, csupán látszólag kedveznek a munkáltatóknak. Például ha hosszabb a próbaidő, akkor a munkavállaló is idő előtt, minden indoklás nélkül elmehet. De az sem egyértelmű, hogy a kormány tervei révén nő-e a munkáltatók versenyképessége.

– A cégek többségének a piacra lépéshez nincsenek szövetségesei, kutatás-fejlesztésre, innovációra nem áldoznak, korszerűtlenek a termékeik. A munkáltatók mégis úgy gondolják, hogy a problémáikat a munkajogi szabályok megváltoztatásával orvosolni tudják. Úgy tűnik, eredményesen lobbiztak ezért a kormánynál – magyarázza Adler Judit.

A kutató szerint a munkaadók sikeres lobbitevékenységének, erősebb pozíciójának az az oka, hogy rossz a munkaerő-piaci helyzet, nincs kereslet, nagy a kínálat, gyengék a szakszervezetek.

Emellett – elemzők szerint – Orbánhoz közelebb állnak Parragh Lászlónak, az iparkamarai vezetőnek és Demján Sándornak, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége vezetőjének nézetei. Az előbbi a hazai cégek támogatása, az utóbbi a közszféra leépítése mellett tört lándzsát.

– Magyarországon az elmúlt hónapokban gyakorlatilag megszűnt a szociális párbeszéd – fogalmaz Borsik János.
Orbán a hozzá közel álló szakszervezeti vezetőket külön fogadja, de az összes konföderáció vezetőjével nem ül egy asztalhoz. Az ok: nem tartja őket legitimnek, és egyébként is, jelezte, ő másképpen akar tárgyalni. Hogyan? Arról május elsejéig nem beszélt. A munka ünnepén aztán előrukkolt egy újabb kérdőíves ötlettel: a szakszervezeteket megkerülve inkább a polgárokkal akar konzultálni.

Borsik szerint a kormány azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy közvetlenül velük egyeztet.
– Ez csak a látszat – teszi hozzá.

A szakszervezeti vezető elszánt:
– A konföderációknak ismét tárgyalniuk kell egymással. Ha a kormány nem enged, mi sem engedhetünk!

De eredményes volt Orbán Viktor „szalámitaktikája”: megtört az érdekvédők egysége. A Liga és a Munkástanácsok már a majálison rendezett szakszervezeti fórumon sem képviseltették magukat.

Az újabb nemzeti konzultációt nemcsak azért hirdette meg Orbán, mert elavult a szociális rendszer, hanem mert kezdett elviselhetetlenné válni a „kormányzati takarékosság”. Miközben a kabinet kommunikációs csapata szinte minden percben azt szajkózta, hogy „nincs megszorítás”, igencsak kilógott a lóláb.

A konvergenciaprogram szerint jövőre 111,1 milliárd forintot kell megtakarítani a passzív munkaerő-piaci ellátásokon: megszűnik az álláskeresési segély, az álláskeresési támogatás ideje kilenc hónapról három hónapra csökken, és a bérpótló juttatásra (az állam alig havi harmincezret ad annak, aki évente harminc nap közmunkát vállal) elkülönített kormányzati pénz majdnem a harmadára mérséklődik.

Kiszelly Zoltán politológus szerint először a progresszív adó hatása miatt csökkent a Fidesz támogatottsága. A kormány a „konzultációval” mérsékelni akarja a konfrontációt, hogy ne hideg zuhanyként érjék az embereket a munkajogi, szociális változtatások.

Persze nem csodaszer az újabb kormányzati totó. Főként, ha a szigort a munkavállaló a saját bőrén tapasztalja.



MUNKAVÁLLALÓK KÜLFÖLDÖN:

Ausztriában a háború utáni újjáépítéskor kialakult szociális partnerség, a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek önkéntes együttműködése a mai napig a gazdasági élet meghatározója – írja Szászi Júlia, a Szervuszausztria.hu szerkesztője. A felek partnerként fogadják el egymást, szembenállás helyett az együttműködés, egymás kölcsönös elismerése és a mindegyik fél által elismert „játékszabályok” dominálnak. Az állam csak a keretfeltételeket határozza meg, közvetlenül nem avatkozik be, tiszteletben tartja a munkaadók és a munkavállalók autonóm tárgyalásait és megállapodását, amely ágazatonként a kollektív szerződésekben valósul meg. A magángazdaságban foglalkoztatott munkavállalók 90-95 százaléka esik a kollektív szerződések hatálya alá. A kormány semmilyen, a munka világára vonatkozó döntést nem hoz a szociális partner beleegyezése nélkül.

Franciaországban 125 évre tekint vissza a szakszervezeti mozgalom, a politikailag különféle irányultságú öt országos reprezentatív szakszervezetnek hozzávetőleg 1,7 millió tagja van (az aktív munkavállalók 5-6 százaléka), de mozgósítási képességük ennek többszöröse – írja Hilu Ansaf Anna, a Franciakoktel.hu szerkesztője. A nyugdíjreform ellen az országos szakszervezetek több alkalommal is 1-3 milliós megmozdulásokat szerveztek. Sikerült elérniük, hogy változatlanul hagyják a különféle ágazatok dolgozóinak nyugdíjkedvezményeit. A gazdasági világválság nyomán 2009 végére az előző évi 8 százalékról 9,9 százalékra ugrott fel a munkanélküliségi mutató. A gazdaság lassú beindulása és a munkahelyvédő intézkedések következtében – részmunkaidős foglalkoztatás, munkabérek befagyasztása, átképzési alap létesítése – 2010 utolsó negyedében 9,3 százalékra mérséklődött a munkanélküliségi ráta, s 2011-ben várhatóan 9,1 százalékra javul.

Oroszországban a hatvanórás munkahét bevezetése ellen tiltakozik a szervezett dolgozók mintegy 95 százalékát egyesítő „kormányközeli” Független Szakszervezeti Szövetség – írja Pogány Ira, az Oroszline.hu szerkesztője. A 2002-es kódex munkáltatói kijátszásai miatt éppen mostanra csődölt be a kollektív szerződés intézménye, ugyanakkor az elavult törvénykönyv eléggé megköti a munkáltatók kezét ahhoz, hogy ez gátolja a gazdaság fejlődését. Azonban ezekre a folyamatokra a hatalom által ellenőrzött erőtlen szakszervezeteknek nincs tényleges befolyásuk. Közben a regisztrált munkanélküliek száma idén februárban visszaesett a 2008-as válság előtti szintre, és azóta is kismértékben, de folyamatosan csökken.

Nagy-Britanniában annál több jog illeti meg a munkavállalót, minél több időt dolgozott ugyanannál a munkaadónál. A munkavállalói jogok teljeskörűségéhez egy év kell – írja Markó Beáta, az Angolosan.hu szerkesztője. A mintegy 6,5 millió tagot és 50 tagszervezetet képviselő brit szakszervezeti szövetség (TUC) keményen védi az alkalmazottak jogait; idetartozik többek között a minimálbér, négy hét fizetett szabadság, szülési és apasági szabadság, valamint a diszkriminációval és a két év után életbe lépő, írásos indoklás nélküli, „tisztességtelen elbocsátással” szembeni védelem. Munkaügyi perekben, fegyelmi ügyekben a szakszervezet tanácsadással és jogi képviselettel segíti tagjait. Az említett egyéves periódust a kormány a jelenlegi megszorításokra hivatkozva két évre akarja felemelni, ami ellen a TUC máris tiltakozott, mivel ez legalább hárommillió embert érintene hátrányosan.