Hetilap kereső

Sándor Zsuzsanna írása

Ismerik a popcornhatást? Addig eszegetjük a pattogatott kukoricát, amíg ki nem ürül a zacskó, amíg ki nem pukkadunk. Már nem kívánjuk, mégsem bírjuk abbahagyni. Valahogy így vagyunk a szappanoperával is: aki egyszer „belekóstol”, félő, hogy rabja lesz. A Jóban Rosszban kórháztörténetét millióan nézik. Sokan baráti találkozókat is lemondanak, hogy estéjüket otthon, a Barátok közt tölthessék. Nyugaton már túljutott fénykorán a szappanopera műfaja, nálunk még mindig a legnézettebb. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

A Jóban Rosszban képzeletbeli kisvárosban, Csillagkúton játszódik, állandó helyszíne a Csillagvirág Klinika. A Barátok közt hősei mélyről jött vállalkozók, szomszédok egy Mátyás király téri házban. Utóbbi sorozat tizenkét éve megy az RTL Klubon, de még ma is vezeti a tévéműsorok népszerűségversenyét. Antalóczy Tímea médiaszociológus szerint külföldön leginkább háziaszszonyokat és időseket vonz a szappanopera, nálunk értelmiségieket is:



– A „Barátokat” 2,2 millióan nézik, a lakosság több mint húsz százaléka. Az arány nemzetközileg is kimagasló. Igaz, a magyarok eleve rengeteg időt, napi átlag 4,5 órát töltenek tévézéssel. Ez a legolcsóbb szórakozási lehetőség. De hagyománya sincs annak, hogy az emberek kimozduljanak otthonról, más programokat válasszanak maguknak.

Vér, szex, politika

Ami pedig a hazai tévékínálatot illeti: míg a nyugat-európai közönség tévédrámákra, dokumentumfilmekre, elemző-tényfeltáró riportokra kapcsol legszívesebben, itthon ezek hiányműfajok. A honi képernyőt leginkább silány akciófilmek árasztják el. A szappanoperát sokan éppen azért szeretik, mert nincs benne vér, szex, politika.



– A Barátok közt családi műsor. Semmi olyasmi nem lehet benne, ami a felnőtteket feszélyezné a gyerekek előtt. Közéleti aktualitásokkal sem foglalkozunk, mert az a hírműsorok feladata. Mi egyszerűen szórakoztatni szeretnénk. Igaz ugyan, hogy a Barátok közt a magyar televíziózás egyik legdrágább produkciója – hetente majdnem ötvenmillióba kerül –, viszont egy játékfilmnyi anyagot veszünk fel egy hét alatt. Csakhogy egy mozinak nem lenne ennyi nézője – szögezi le Kalamár Tamás, a sorozat producere.

Politikamentes a TV 2 rivális szériája, a Jóban Rosszban is. Itt is kerülik a megosztó, indulatkeltő témákat. Hiszen minél nagyobb „kint” a gyűlölködés, annál inkább vágyunk otthon egy kis tévés „szappanfürdőre”. A napi hajsza után ellazítja az idegeket, és fél órára nemzeti egységet teremt. Mert – pártszimpátiától függetlenül – abban mindenki egyetért: Várnagy Előd Csillagkút rosszfiúja, de a Barátok közt is akad csirkefogó.



E két sorozat elsőre nagyon is hasonló: művi stúdiódíszletben műfigurák ágálnak. Minden „szappanhős” úgy fest, mint ha épp wellnesshétvégéről érkezett volna. Érheti őket terrortámadás, tömegkatasztrófa, sminkjük az élet peremén is tökéletes marad. Merthogy a szappanopera legfőbb mondanivalója: el kell tudni adni magunkat a fogyasztói társadalomban.

– A rendszerváltáskor sokakat még irritált az új fogyasztói kultúra, a reklámdömping. Különösen az idősebbeket taszította. A Barátok közt is nehezen indult ’98-ban, aztán megszerették a szereplőit. Addigra a magyar társadalom is átalakult, hozzászokott az új típusú televíziózáshoz. Mára pedig tévés branddé vált a szappanopera. Kulisszatitkait bulvárlapok, internetes portálok teregetik, ezzel is fenntartva az érdeklődést a márka iránt – elemez a szociológus.

Jók és rosszak

Az epizódok végtelenített eposzként regélik családok, dinasztiák sorsát, konfliktusait. Összecsapnak jók és rosszak, és persze mindig a jók kerekednek felül. Jöhet árvíz, társadalmi krízis vagy járvány – a szappanopera megy tovább. Állandóságot jelent kiszámíthatatlan korunkban. Oldja a tömegember magányát, strukturálja az időt: otthon ülő anyukáknak, munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak van mire várniuk.

Egyébként mindkét produkcióban többnyire kevésbé ismert vagy amatőr színészeket foglalkoztatnak. Kalamár hangsúlyozza is:
– Az volt a célunk, hogy a Barátok közt tegye híressé a szereplőket. Róluk is a sorozat jusson mindenkinek az eszébe. Ebben a műfajban a történet, a karakter a legfontosabb.
A „Barátokban” hetente három új figura jelenik meg. Több mint ezerötszázan játszottak már nálunk.



Másfelől: mivel „nagyüzemi” a szériagyártás, a színházakban leginkább foglalkoztatott művészeket nem is lehetne ilyen sorozatokhoz szerződtetni. Ahogy Nagy Tamás, a Jóban Rosszban producere említi, ők heti két-három napot forgatnak egy-egy színésszel:
– Van, akivel úgy egyeztetünk, hogy fél évig nem próbálhat új színdarabot. De azért ehhez a tévés munkához is profik kellenek. Nincs időnk többször fölvenni valamit: húsz perc jut egy jelenetre.

Ráérnek nagyon

A kórháztematikát azért találták ki, hogy élesen különbözzenek a „Barátoktól”. Bár a Jóban Rosszban helyszíne egy klinika, az orvosok csak kávézgatnak, flörtölnek, civakodnak. Az ápolónők egyszer sem húztak ágyneműt az ötéves sorozatban.

– A szappanoperák hőseit sohasem látjuk dolgozni. Ők mindig ráérnek, semmi dolguk, mégis kitűnően élnek. Az efféle sorozatok „túladagolva” ártalmasak a fiatalok számára, akik sokszor épp arra vágynak, hogy erőfeszítés nélkül boldoguljanak – magyarázza Antalóczy Tímea.
S noha a szappanopera mindent túlélhet, egyvalamit biztosan nem:
a nézettség zuhanását. A Jóban Rosszbant ma egymillióan nézik, ám másfél éve elkezdett veszíteni a népszerűségéből. A TV 2 úgy döntött, megfordítja a folyamatot, s megmenti a Csillagvirág Klinikát. A régi szereplők többségét lecserélték. Volt, akivel autóbaleset végzett a történetben, másokkal terrortámadás. De miért kell thrillert „utánozni”, amikor – szakemberek szerint – a szappanoperának épp az a lényege, hogy hétköznapi emberi szituációkat ábrázoljon?



Ötven csatorna

– Egyrészt már nem tudtuk új helyzetbe hozni a régi figurákat. Másrészt megváltozott a televíziózás, ötven csatorna között válogathat a néző. Az egyiken katasztrófafilm megy, a másikon horror. Ezzel kell versenyeznünk. Ezért akciódúsabbá alakítottuk a sorozatot, és a BBC-től hívtunk ide vezető írót – említi Nagy Tamás.

Mivel a napról napra hömpölygő „szappanfolyamot” képtelenség egyedül írni, a forgatókönyv csapatmunkában készül. A főíró kitalálja a sztorit, a történetírók az epizódokat, a párbeszédeket a dialógírók. Sokszor neves szerzőket kérnek fel jó pénzért a feladatra. Ám névvel egyikük sem vállalja szívesen a „futószalagmondatokat”. A lapunknak nyilatkozó alkotó is csak inkognitóban mondta el: az íróknak úgy kell megcsinálniuk egy-egy részt, hogy fogalmuk sincs arról, mi történt az előző részekben, s mi lesz azután. Ezért is van annyi dramaturgiai hiba.

Szakértők úgy vélik: a szappanopera – a maga eszközeivel – a társadalmi konfliktusok oldásában is segíthet. Például a BBC-n 1985 óta megy az EastEnders sorozat, amelyben rendszeresen foglalkoznak a bevándorlók, szegények, munkanélküliek gondjaival. Nálunk a „Barátokban” régebben még volt roma, meleg és kerekes székes szereplő is, de időközben eltűntek a sztoriból. A Jóban Rosszban történetébe viszont bekerült egy erdélyi menekültcsalád, és vallási kérdésekkel is foglalkoznak.




Csók és könny

Csakhogy a honi tévésorozatokon mégis inkább a demokrácia válsága látszik: ha semmiben sincs társadalmi konszenzus, csókon és könnyeken kívül nehéz „valós témát” találni. Pedig a szappanopera – bár nem szocioműfaj – értékeket is közvetíthetne milliók számára.

A szappanopera kezdettől a kereskedelmi média legfőbb reklámhordozója. Innen ered a név is. Szappanoperát az amerikai rádiók sugároztak először a harmincas években. Célközönségük a háziasszonyok volt. Az egyik legnépszerűbb sorozatot mosóporcég támogatta. Termékeit a rádiójáték főhősei ajánlgatták a hallgatóknak.



Antalóczy Tímea szerint a reklám ma is szerves része a külföldi szappanoperáknak, ám a hazaiakra kevésbé jellemző. Az 1990-ben indult Família Kft.-ben még próbálkoztak direktmarketinggel. „Nem kérsz egy kis Pickwick teát” – kínálgatták egymást a „Família-tagok”. És a Fotex által szponzorált epizódokban minden szappanhős szemüveges lett.

Kalamár Tamás azt mondja, ők soha nem engedték, hogy a hirdetők beleszóljanak a „Barátokba”: „A néző nem hülye. Észrevenné, ha a dialógusban bújtatott reklám lenne. És emiatt csökkenne a nézettségünk.” Visszautasították az NFÜ kérését is, hogy a sorozatban uniós pályázatokat népszerűsítsenek.

A Jóban Rosszban viszont vállalta a kétszázmilliós állami támogatással járó megbízást, és a Csillagvirág Klinika orvosai heteken át pályázatokat írtak a műsorban. Új akcióra is készülnek.



„Nálunk járt Nancy Brinker asszony, volt amerikai nagykövet, aki a mellrákszűrés mellett kampányol. Megegyeztünk, mi is beszélünk a szűrésről a sorozatban. Társadalmi felelősségérzetből tesszük, nem pénzért” – jegyzi meg Nagy Tamás, a Jóban Rosszban producere. Hozzáteszi: a sorozat szereplői évente több jótékonysági eseményen is részt vesznek.

A szappanoperától különbözik a tévénovella, amelynek honi toposza a Szomszédok. Epizódjait jelenleg ismétlik az M1-en. A sorozat eredetileg 1987-ben indult, s a rendszerváltó évek kordokumentumává vált. Az író-rendező Horváth Ádám televíziós publicisztikának is nevezi a műfajt, mivel folyamatosan reagál aktuális társadalmi kérdésekre. A Gazdagréti lakótelep lakóközössége privatizációról, munkanélküliségről vitatkozott, s hétmillió nézőnek magyarázták el, mik is azok a magán-nyugdíjpénztárak. Antalóczy Tímea médiaszociológus szerint a sorozat kitűnő politikai marketingeszköz volt – népnevelői szándékkal.

Ugyanakkor a rendező azt mondja: a pártok soha nem próbálták kampánycélokra használni az epizódokat. Horváth egyedül írta őket, és a korszak legnagyobb művészeit kérte fel szereplőknek Zenthe Ferenctől Komlós Juciig. A figurák teljesen beépültek a nézők életébe. Előfordult: a mentőorvost alakító Kulka Jánoshoz odarohantak az utcán, hogy segítsen, mert rosszul lett valaki. Kulka a rendező új sorozatában, az Életképekben is játszik. Partnerei – mások mellett – Hegyi Barbara, Schell Judit, Kováts Adél, Garas Dezső, Szacsvay László.



A rendező úgy véli, a nézők ki vannak éhezve arra, hogy jó magyar színészeket lássanak. De az Életképekből már hiányzik a közéleti tartalom. Horváth szerint ma már minden a politikáról szól, megosztja az embereket, ezért nem lehetne a Szomszédokhoz hasonló sorozatot forgatni. Az Életképek főleg magánéleti drámákat stilizál.

„Ez a telenovella is megfogalmaz morális, erkölcsi tanulságokat. Fontos médiafeladat ez egy olyan társadalomban, ahol sokan kapaszkodók nélkül maradtak” – véleményez Antalóczy Tímea.