Hetilap kereső

Lakner Zoltán írása

Átalakulóban a magyar pártrendszer, változóban a politikai erőviszonyok. A 2010-es választási esélyeket latolgatja LAKNER ZOLTÁN, a Vision Politics vezető elemzője.

Változóban a magyar pártrendszer. Még nem tudhatjuk, mikor jön el a stabilitás, s milyen is lesz. Annyi biztos: a 2010-es választás különbözni fog az előző két parlamenti voksolástól. Akkor két nagy blokk versenyzett egymással: a nagy pártoknak – közös vagy külön listán – kisebb szövetséges erők „szállítottak” szavazatokat. Részben a partner erején, részben a külön indulás stratégiai döntésén múlt, hogy az MSZP az SZDSZ-szel mindkétszer győzni tudott. A szocialistáknak már az is versenyhátrányt jelent 2010-ben, hogy az SZDSZ összecsuklásával szövetségi rendszerük lényegében megszűnt.

Közben – s ez a másik nagy változás 2002–2006-hoz képest – az MSZP rengeteg szavazót veszített. A két legutóbbi parlamenti választás döntő tényezője volt, hogy a nem elkötelezett szavazók valamivel nagyobb számban támogatták az MSZP-t, illetve szövetségesét, mint a Fideszt. Mára az el nem kötelezett szavazók jelentős része a Fidesz felé fordult. E csoport többsége továbbra sem nevezhető Fidesz-hívőnek, de most úgy véli: a Fideszen a sor. („Hűségüket” ezért a Fidesz könnyen elveszítheti, ha kormányzásával csalódást okoz.)

Nyolc év után

A népszavazás nem parlamenti választás, ám 2008 márciusa megmutatta: a Fidesz akár hárommilliós tábort is maga mellé állíthat, ha olyan témára talál, amely erre alkalmas. S bár nem szabad sem ezt, sem az európai parlamenti választás tapasztalatait megfeleltetni egy parlamenti választási helyzetnek, látni kell: mindig politikai kérdés, milyen jelentőséget tulajdonítanak a polgárok egy választásnak. A pártok kampányán múlik, miről szól a voksolás, milyen képzeletbeli kérdésre felelnek a választók. Amellett, hogy létezik egy pontosan meghatározható közjogi cél is.

Az nem túl meglepő, hogy kétciklusnyi szocialista kormányzás után a választók „kipróbálnának” valami mást. Még jól kormányzó pártokat is gyakran lecserélnek nyolc év után. Ennél sokkal szokatlanabb, hogy az MSZP mellett több választáson át kitartók százezrei vonultak vissza a „politika senkiföldjére”. Egy parlamenti választás jelentősége nagyobb más szavazásokénál, így feltételezhető: a csalódott MSZP-sek egy része kelletlenül, de megint a szocialistákra szavaz majd. Más részük viszont köszöni, nem kér az MSZP-ből. Lehet, hogy máskor sem. Lehet, hogy másból sem.

S ezzel elérkeztünk egy újabb szavazói csoporthoz: mondhatni, mellettük „telepedtek le” az MSZP legcsalódottabb exszavazói. Ők azok, akik elégedetlenek a kormányzással, ám nem akarnak a Fideszre szavazni. Elégedetlenek az egész magyar politikai elit teljesítményével, de ezt nem a Jobbik támogatásával kívánják kifejezésre juttatni. E szavazói réteg változást akar, viszont ódzkodik a Fidesztől, idegenkedik a Jobbiktól. A változás igénye persze azt is jelenti: az MSZP sem tartozik a favoritjai közé.

Fogalmazhatunk úgy is: a pártpreferenciáját „nem tudja/nem mondja meg” kategóriába eső bizonytalanok egy részét a Fidesz fogja elvinni. Vélhetően kisebb hányadukat, hiszen mára a Fidesz mellé a legtöbben odaálltak azok közül, akik benne látják a „megoldást”. A maradék több százezer bizonytalanért késhegyre menő harcot folytatnak olyan politikai erők, amelyek talán sosem hitték volna, hogy egy mezőnyben küzdenek majd: az MSZP, az MDF, az LMP és egy vagy több liberális (szabadelvű) párt. E pártok eléggé különbözőek. A lényeg viszont az, hogy az elbizonytalanodott szavazók nyitottak az újra, attitűdjük formálható. Tehát megközelíthetőek nagyon eltérő üzenetekkel is.

Nem kérdéses a Fidesz győzelme

De vajon a bizonytalan szavazók tömegben érkeznek-e meg egyetlen párthoz, vagy felaprózódva több irányba mozognak majd? Mindkettőre van esély.

Fontos kérdések ezek annak ellenére, hogy – hangsúlyosan: mai tudásunk szerint – a Fidesz győzelme aligha kérdéses. Csakhogy nem mindegy, milyen arányú lehet ez a győzelem. Az sem mindegy, melyik lesz a legerősebb, illetve a leginkább fejlődőképes ellenzéki párt. A bizonytalanok voksa a pártrendszer karakterét is meghatározhatja: eldöntheti, ki és milyen politikával opponálhatja a Fidesz vezette kormányt.

Ebben a küzdelemben fontos lesz a változás igénye. Ami rontja az MSZP és a formálódó „Szabadelvű Párt” helyzetét, hiszen a bizonytalanság sokakban épp azért alakult ki, mert csalódtak bennük. Ha az MSZP csak azt tudja „kínálni” a választóknak, hogy majd megakadályozza a kétharmados Fidesz-kormány törekvéseit, akkor azzal vádolhatják: ugyanúgy blokkolni akar lényeges és szükséges változtatásokat, miként azt a Fidesz tette.

MDF-ből ernyőpárt?

Ezzel szemben vetődik fel a Somogyi Zoltán által megfogalmazott „konstruktív kétharmad” tétele, amely szerint a kétharmad az ország érdekében szükséges, csak nem mindegy, hogy a Fidesz a Jobbikkal vagy az MDF-fel éri el, ha egyáltalán szüksége van hozzá partnerre. Ettől függhet az is, mire használja a kétharmadot.

Mindenesetre az MDF több helyről kísérel meg szavazatokat szerezni, saját pozíciójának távlati erősítésére törekszik (a dolog természeténél fogva más pártok rovására), hiába álmodják bele sokan sokféle „ernyőpártba”. Az LMP másfajta változást képvisel, s e párt támogatottságát nehéz felmérni. Az biztos: szavazói lelkesek és aktívak. Ráadásul olyan helyzetben, amikor az ország nagy része politikai depresszió sújtotta területnek nyilvánítható.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a választók szeretnek „hasznosan” szavazni, ami a nagyobb, ismertebb és erősebb pártoknak kedvezhet. Ez az MSZP-nek kínál esélyt. A szocialistáknak az sem számítana, ha csak „jobb híján” szavaznának rájuk a koalíció egykori hívei, köztük saját volt szavazóik, esetleg más Fidesz- és Jobbik-ellenesek: a rosszkedvűen leadott szavazat ugyanannyit ér, mint a lelkesen beikszelt. Mert ahhoz, hogy az MSZP a mainál vonzóbb legyen, a változást is érzékeltetnie kellene. Ha mást nem, az önmagán kezdett változás szándékát és az arra való képességet.