Hetilap kereső

Sztankay Ádám írása

Nem mondunk le senkiről címmel indult még 2007-ben felzárkóztató program a leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztésére. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség csaknem 97 milliárd forintot különített el erre a célra. A projekt részeként írták ki nemrég azt a 10 milliárdos pályázatot, amely elsősorban a munkaerő elhelyezkedését segíti a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben. A felzárkóztató program finanszírozását európai uniós források biztosítják. SZTANKAY ÁDÁM írása.

Az elmúlt húsz év társadalompszichológiai tapasztalatai alapján feltételezhető: százmilliárdos fejlesztési támogatás célzott elosztása kapcsán sokakban éledhet sóvárgás, hogy a célkeresztbe kerüljenek.

Az efféle ábrándok egyik fő oka, hogy a vágyakozások mögött kevés a tárgyi ismeret. Másként mondva: bizonyos megszokások – persze inkább rögzült képzetek – szerint ad hoc kerülnek kiválasztásra bizonyos területek az ilyen projektekben. Arról a mélyen gyökeredző meggyőződésről már nem is beszélve, amely szerint a népesség egyes csoportjai viszont állandó haszonélvezői az ilyen támogatásoknak.

Természetesen az ötletszerűség és az állandóság együttállása éppoly abszurd feltételezés, mint az összes olyan, amely a különböző előítéleteket szítja.

A Leghátrányosabb Helyzetű Kistérségek Program átgondolt projekt. Hátterében komoly tanulmányokkal, felmérések adataival. Szellemiségében pedig az ország érdekeit szolgáló elképzelések ötvöződnek az Európai Unió elvárásaival. Utóbbiak egyébként – ellentétben bizonyos okkult tanokkal – ugyancsak minden magyar javát szolgálják.

Eltérő szinteken

A projekt előzményei között találni némi közigazgatás-történeti adalékot is. A kistérség kifejezés 1994-ben került először közhasználatba a korábbi járási rendszer felváltására. A dolognak elsősorban statisztikai okai voltak: a járásoktól eltérően a kistérségek pontosabban határoltak be – gazdasági, egyéb fejlettségi mutatók szerint – eltérő szinten álló területeket egyes megyéken belül. Vagyis: így egyszerűbb volt áttekinthető statisztikákat készíteni az ilyen-olyan közigazgatási előírásoknak megfelelően.

Tűrhetetlen

Aztán 2007-ben a felmérések alapján az Országgyűlés kimondta: Magyarország az említett adatok alapján 174 kistérségre osztható. Ez a megállapítás már nem csupán a tisztánlátást szolgálta. Hanem arra ösztönözte az illetékeseket: vegyék rangsorba a 174 kistérséget, és próbáljanak egyensúlyt teremteni közöttük. Már csak azért is, mert kiderült: 33 olyan mérhetetlen lemaradásban van a többihez képest, ami a honfiúi érzület és az uniós kritériumok alapján is tűrhetetlen.

Ami pedig a száraz tényeket illeti: a 33 kistérségben él az ország lakosságának tizede. Észak-Magyarországon 28, az Észak-Alföldön 21, a Dél-Dunántúlon 18, a Dél-Alföldön 9 százalék. Jellemzően vidéki térségekről van szó. Kétharmadukban nincs 10 ezer főnél népesebb település. A leghátrányosabb területek egyetlen nagyobb városa Ózd.

Egyetlen fillér nélkül

A 33 kistérség között találhatóak a legnagyobb munkanélküliséggel sújtott térségek, a Cserehát és az Ormánság. Ugyanakkor a 33 kistérségben él a roma lakosság majdnem harmada. Ráadásul e kistérségek között és egyeseken belül is jelentős egyenlőtlenségek vannak. Számos gazdasági-társadalmi folyamat érinti kedvezőtlenül a leghátrányosabb helyzetű térségeket, illetve az itt élő társadalmi csoportokat. Nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony a foglalkoztatás. Nem versenyképes az oktatás, veszélyesen nő a lakosság eladósodása. És ezeken a helyeken általában hiányoznak az alapvető közszolgáltatások. Ahol pedig van, ott annak az országos átlagnál jóval alacsonyabb a színvonala. Jellemző ezekben a térségekben a népességszám csökkenése, valamint a 14 évnél fiatalabbak országos átlagot meghaladó aránya.

Mindemellett súlyos egészségügyi, lakhatási és ezzel együtt szociális problémák sújtják ezeket a kistérségeket. Mindez halmozottan érinti a már említett roma lakosságot, ami szegregációs, diszkriminációs jelenségekhez is vezet.

A meglehetősen sokrétű gondok orvoslására korábban is léteztek persze programok, de azok csak mérsékelt megoldásokhoz vezettek.

Olyan segítséget kellett tehát kidolgozni, amely átgondolt célrendszerrel válaszolhat a mélyszegénységgel küszködő kistérségek egymással szorosan összefüggő problémáira. Ennek kulcsa pedig nem más, mint az önálló célok meghatározása – mégpedig maguktól az érintett kistérségektől.

Magyarán: a kormány, illetve az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által elkülönített 96,9 milliárd forintból azok a térségek juthatnak támogatáshoz, amelyek képesek kitalálni, mit is kezdenének ezzel a pénzzel. Oly módon, hogy az elősegítse fejlődésüket, a szegénységből való kilábalásukat. Ehhez persze előbb az érintett térségek településeinek kell szót érteniük egymással. Ami amúgy izmosítja a társadalom önszerveződő képességét is.

Az esetenként 2 milliárdtól 5 milliárd forintig terjedő támogatási összeg utófinanszírozást jelent, és feltétele az önrész is. Utóbbi feltétel megvalósításához is van persze segítség: a pályázati kiírás mellé olyan tájékoztató is jár, amelyből kiolvasható, miként juthat banki hitelhez az a térség, ahol egy kanyi fillér nincs az önrészhez.

Nemrég jelent meg egyébként a felzárkóztatást célzó program részeként egy újabb pályázati konstrukció. A 10,3 milliárd forintból hátrányos helyzetű célcsoportok elhelyezkedését szolgáló képzésekre nyílik lehetőség. Például munkaerő-piaci, szociális és oktatási-nevelési tevékenységekre, szolgáltatásokra, fejlesztési célú, innovatív helyi és kistérségi kezdeményezésekre. Valamint távmunka-lehetőségek szervezésére, szociális szövetkezet vagy termelőiskola létrehozására. Továbbá lehetővé teszi a hátrányos helyzetű csoportok képzésével, foglalkoztatásával kapcsolatos programok támogatását; szakmai együttműködések kialakítását, partnerségi és szemléletformáló tevékenységek finanszírozását. Támogatható a befogadást erősítő, tolerancianövelő fórumok szervezése is a romaszervezetek bevonásával. Nem utolsósorban pedig a most pályázható forrásból akár olyan találkozók szervezése is finanszírozható, ahol a program célcsoportjai oszthatják meg tapasztalataikat.

Karácsonyi pénzek

Az érintett önkormányzatok és civilszervezetek eddig egyébként több mint nyolcszáz kisebb-nagyobb fejlesztésre nyújtottak be pályázatot. Az elbírált és támogatott projektek a gazdaságfejlesztési, oktatási, egészségügyi, szociális infrastruktúra-fejlesztési, gyermek- és ifjúságvédelmi, képzési és foglalkoztatási, illetve településrehabilitációs témákat tartalmaztak.

A támogatásra igényelt összegek decemberben érkeznek a „célcsoportokhoz”. Vagyis karácsony táján. Ami a legjobb alkalom arra, hogy szurkoljunk egymásnak.