Hetilap kereső

Krug Emília írása

Az ablakon a harmincas–negyvenes évek slágerei szűrődnek ki, a felvétel itt-ott kicsit recseg. A félhomályban húszas, szőke lány pocakos matematikussal suhan, mellettük egy tisztes, őszes halánték vezeti párját. Néha vaku villan, az utcáról turisták fotózzák a látványt. Az argentin tangó egyre népszerűbb mifelénk is. Hogy miért? KRUG EMÍLIA járt utána.

Tizenkét éve egy magyar lány bolyongott Buenos Aires utcáin. Ha akadt munka, pincérkedett, gyerekekre vigyázott, egy dekoratőr műhelyében húzta meg magát – a csótányokat kiirtotta, a falakat kifestette. Közben tangózni tanult. Járta a művházakat, cukrászdákat, kávézókat, ahol milongákat, vagyis táncházakat tartottak.

Hazatérve Götz Andrea és táncpartnere, Szőllősi András elsőként rendeztek milongát Budapesten. Azóta is koptatják a budavári művház parkettjét. A falnyi tükörben még egy magánóra utolsó lépései. Ezután indul a kezdőknek, majd a haladóknak szánt oktatás, végül a milonga.

Hátizsákok, aktatáskák, apró retikülök sorakoznak a terem oldalán, szandálok, sportcsukák ásítoznak a falnak tolt székek alatt.

Mint a lovaglás

Judit is elegáns tánccipőt húz.
– Ez nem tangócipő. Annak magasabb és vékonyabb a sarka – mondja.
A huszonhét éves lány a Coca-Colánál számvitellel foglalkozik. Korábban salsázott, de itt családiasabb a légkör. Szerinte a tangó a lányoknak könnyű.
– Olyan ez, mint a lovaglás. Akkor te kapod kölcsön a ló testét, a tangóban te adod át magad a fiúnak. Ő vezet, neked pedig nem szabad gondolkodni.
„Nyitás, séta, lezárás.” „Nyitás, séta, forgás, lezárás.” „Tarts ellent!” „Figyelj a válladra!” „A tangó akkor szép, ha van dinamikája.” Nem merek a tükörbe nézni. Pedig Andrea és András fáradhatatlanul magyaráz, javít, biztat. Akad, aki azt mondja, nőknek egy év, férfiaknak három, mire megtanulják a tangót. Andrea szerint a tanulás folyamatát kell szeretni. A zenét, az ölelést. Vagy a tánc szerkezetét, a kihívást.
– Senki nem téged figyel. Nem vagy Fred Astaire, na és?
A magas, negyvenes, nyugdíjas rendőr biztosan vezetne. Ha hagynám.
– Érd el, hogy azt csináljam, amit akarsz – somolyog, aztán belebotlom.
Ő mozgáshiányra keresett megoldást, a társastánc, a konditerem nem jött be, a tangó igen. Majd két éve tanulja.
– Négy hónap után jutottam túl a holtponton, addig csupa szívás, kétballáb.
Hetente jár magánórára, közös oktatásra és milongára. Azt mondja, már észreveszi, ki melyik tanárnál tanul. Akad, aki nem megy tovább, amíg nem tökéletes egy-egy lépés, más inkább kombinációkat tanít. Aztán a diákok a milongákon gyakorolnak, lesnek el újabb lépéseket.
Tamás és párja viszont kezdő. Pár hete vették az első magánórát. Három éve Buenos Airesben elragadta őket az utcákon itt is, ott is tangózó párok hangulata, a zene lüktetése. Most belevágtak.

– Nincs ritmusérzékem, sose táncoltam, minden ellenem szól, de csak azért is megtanulom – mondja az amúgy diplomáciában utazó férfi.
Aztán kamerát kap a kezébe, és Andreáék lépéseit videózza. Néha megkéri őket, hogy lépjék le neki a két héttel korábbi „anyagot”, mert elfelejtette. Hatvannégy éves. Csillogó szemmel újságolja, hogy nemrég a Youtube-on felfedezett egy húszrészes tangóleckét, mostanában annak alapján gyakorolnak otthon.

Bordélyok tánca

A tangóban keveredik a feketék ritmusa, a pampákon élő, majd munkájukat vesztett, a 20. század elején Buenos Airesbe költöző marhapásztorok (gauchók) kultúrája és az Argentínába 1940-ig bevándorló európaiak (főként olaszok, spanyolok, franciák) zenéje. A bevándorlók a város szegénynegyedeiben találkoztak a feketék táncaival. Ott láthatták, hogyan használják a viták lerendezésére a gauchók a kést (ilyen harcok „koreográfiáját” tartják egyes tangólépések ihletőjének), és ott hallották a bordélyokban és máshol a gaucho payadát (gitárral kísért, általában nyolc szótagú sorokból álló versek).

A korai tangókat hordozható hangszereken játszották, mert a zenészek bordélyról bordélyra jártak, hogy az örömlányok szolgáltatásait zenével fessék alá. A tangó ekkor nyerte el máig rendíthetetlen erotikus arculatát. (Tisztességes nők nem is ajánlkozhattak volna ilyen testi közelséget kívánó táncra.) Kezdetben a szövegek is a bordélyok világának vaskosságát tükrözték. Egy-két cím: Dejalo morir adentro, vagyis „hadd haljon meg úgy, hogy bent van”. El choclo – eredetileg kukoricacsövet jelent, de a szlengben férfi nemi szerv. (Nem ismeretlen ez a magyar folklórban sem. Arany János a Tengerihántásban azt írja: „Ki legelébb piros csőt lel, lakodalma lesz az ősszel.”)

Van olyan kutató, aki a tánc macsójellegét a férfiak versenyhátrányával magyarázza: a bevándorlás időszakában kevés volt a nő. A férfiak – mindenféle homoszexuális felhang nélkül – egymással gyakoroltak. Egyes beszámolók szerint minden férfi először a női szerepet gyakorolta (legalább kilenc hónapig), majd megtanultak vezetni (mintegy két év alatt), és csak ezután merészkedtek táncolni nővel.

Ám miközben a bordélyokban és lebujokban tangózott a nép apraja-nagyja, az argentin elit megvetette a plebs muzsikáját. Mígnem 1912-ben Franciaországban egy argentin dandy egy elegáns fogadáson tangót adott elő, s a párizsi sznobok rákaptak az új táncra. Így, mivel a francia minta egész Argentínában erős volt, a helyi elit is megkedvelte az Európából visszatérő zenét.

Ó, Argentína!

A húszas és ötvenes évek közötti időszak a tangó aranykora. Sorra nyíltak a tangószalonok, táncházak, sőt a negyvenes években még stadionok, sportpályák is helyet adtak milongáknak. A populista Peron támogatta a népi kultúrát, bukása után a tánc – 1955 és 1983 között – visszaszorult, aztán ismét divatba jött.

– Nem is bánom, hogy majd egy évig csak szuttyogtam Argentínában. Legalább kipróbáltam, milyen érzés bevándorlónak lenni – emlékszik vissza Andrea.
Andrással hat évig versenytáncoltak, aztán elegük lett. Hipersmink, műszempilla, műmosoly. ’93-ban egy perui tánctanár érkezett Budapestre, két hétig nála tanultak tangózni. Szerelem volt első mozdulatra.
– Nincs koreográfia, egymásra figyelünk, és improvizálunk. Nem kifelé kell szépnek lenni.
Eldönthették, hogy vagy Nyugat-Európába mennek, és aranyárban mért órákat vesznek argentin tapasztalatokkal rendelkező táncosoktól, vagy a spórolt pénzen Buenos Aires-i repjegyet vásárolnak, és ott tanulnak, ahol az emberek mindennapi szórakozása a tangó. Andrea indult előbb, András az egyetem miatt majd háromnegyed évvel később követte.

– Brazília fölött kicsit megijedtem: elment az eszem, mit keresek itt egyedül?
Tévésállást hagyott Budapesten, kényelmes életet.
Spanyolul ugyan beszélt, de néha kajára is alig futotta. Ám láthatta az első tangófilmsztár akkor már nyolcvanéves partnerét élőben táncolni, járhatta a tízmilliós várost, ahol hétköznap négy-öt, hétvégén vagy tizenöt helyen tartottak milongákat. (Budapesten egy héten négy-öt tangótáncház van.)

Utóbb András is befutott, épp a tutiba, hiszen akkor már egy ismerős medencés villájára kellett vigyázni.

– András néha szalvétákra írta le a lépéseket, aztán hazamentünk, és a garázsban letáncoltuk. Működött egy huszonnégy órás tangócsatorna, arról is rengeteg felvételt készítettünk.
Egy év után hazajöttek, és tanítani kezdtek. A szigorú koreográfiára, látványelemekre épülő színpadi tangóval szemben néptáncot oktatnak.

– Mindenki úgy csinálja, ahogy szereti. A lényeg az, hogy két ember kommunikál, a férfi vezet, a nő követ. Jólesik, hogy visznek. Hogy akár csukott szemmel is táncolhatok.
Klasszikus szerepek, kötetlen légkör.

Puszta élvezet

A budai művház büféjében készülnek a melegszendvicsek, fogy az ásványvíz. Szemben a Lánchíd kivilágítva, odabent az asztalokra gyertyák kerülnek, piros és zöld lámpák fényében libbennek a szoknyák, követ tűsarok elegáns félcipőt.

A parketten vagy tíz pár, a tanításnak vége, ez már puszta élvezet. Egy fekete srác törékeny, szőke lányt vezet. Julian atlantai zenész, operaénekes, tíz éve Brazíliában ismerkedett meg a tangóval. Másfél éve ózdi, kazincbarcikai, sajókazai iskolákban tanít, intéz határokon átívelő kapcsolatokat, közben órákat tart, a Pesti Tangózenekar tagja, az egyik milonga DJ-je. Linda politikai elemző. Korábban válogatott versenytáncos volt, egyszer benézett, itt ragadt. Beszél arról, hogy nincs teljesítménykényszer, csak szenvedély, intimitás, bizalom. Három percben eltáncolod, ami benned van.