Hetilap kereső

Pungor András írása

A szocialista házelnök a pécsi választási gyűlés másnapján, immár hivatalos jelöltként adott interjút lapunknak. Elmondta: összefogást hirdet a felbolydult baranyai városban. Egyelőre nem tudni: tizenkilencre húzott-e lapot, vagy nyerő kártyái vannak? PUNGOR ANDRÁS interjúja.

Még mindig nagy a köténye?

Még mindig.

Tudja, miért kérdem?

Egyszer azt nyilatkoztam: nő vagyok, akinek van egy nagy köténye, és az a feladata, hogy a tányércsörömpölést és a családi problémákat eltakarja.

Lesz mit elfedni Pécsett.

Remélem, a kötényem nélkül is rendet tudok tenni. Nem a csörömpölést, inkább azt tartom tragédiának, hogy az elmúlt három évben két polgármesterét vesztette el a város.

Miért vállalta a jelöltséget?

A lelkiismeret hangja vezérelt.

Nem a kényszer?

Döntéseimet mindig is magam hoztam. Pécs lakossága miatt kell hazamennem.

2006-ban is megszólalhatott volna a belső hang.

Más volt a helyzet.

Akkor is unszolták, hogy vállalja a jelöltséget, mégis Tasnádi Péter lett a polgármester.

Nem volt elég erős a hívó szó. Péter halála után végigsétáltam Pécs utcáin, a Kálvária-dombon, a Széchenyi téren, a Zsolnay-gyár területén, és megéreztem: most visszavár a város.

Noszogatta az MSZP elnöksége?

Senki sem mondta: Kati, nincs más választásod. Én döntöttem.

Párttársai szerint nem véletlenül vállalta a megmérettetést. A pécsi választási győzelemmel ismét viszszatérhet az élvonalbeli szocialista politikusok közé.

Eddig is odatartoztam. Számomra az a lényeges, hogy az általam fontosnak tartott értékeket továbbra is képviselni tudjam.

A 22-es csapdája: ha az MSZP legesélyesebb jelöltjeként nem vállalja a megmérettetést, párttársai önt okolják esetleges vereségük miatt. Ha igent mond, belebukhat, ami árt politikai karrierjének.

Megtehettem volna, hogy nem vállalom a felkérést, és szocialista képviselő, parlamenti elnök maradok. Most nem a politikai számítás, inkább az emberi kiállás a meghatározó.

Nagyot kockáztat.

Persze. De az elmúlt 15 évben sokat tettem a városért. Segítettem az uránbánya bezárását követő rekultiváció megvalósulásában, vagy abban, hogy a pécsi egyetem milliárdokat nyerjen a Pólus-programon. Nagy lehetőség az is, hogy jövő márciustól autópálya vezet hozzánk. Változást szeretnék, új irányt, összefogást és rendet Pécsen.

Békétlenségből van elég, tört a tányér a helyi MSZP-ben is.

Sziklaszilárdan, feltétel nélkül mögöttem áll a baloldal.

Megkopott a Baranya megyei „vörös sarok” fénye.

Nincs így. Nem foglalkozom azokkal, akik a város helyett személyes sorsukkal törődnek.

Juhász Istvánra gondol? Az MSZP volt pécsi elnöke függetlenként indul a polgármester-választáson. A szocialista frakció visszahívta tisztségeiből. Most a pártbeli fiatalok és az öregek harcáról beszél.

Neveket nem mondtam. Aki ebben a rendkívül érzékeny időszakban nem összefogásra törekszik, annak önmagával kell szembenéznie.

Országos esemény lesz a választás, hiába tűnik helyi viadalnak.

Nem volt még példa arra, hogy valaki ilyen politikai karrier után hazamegy. De nem maradok ki az országos politikából: bár győzelmem esetén lemondok az Országgyűlés elnöki posztjáról, törvényhozóként tovább dolgozom. Tudja, nem érdekli az embereket a pártpolitikai megosztottság. Arra figyelnek, aki a közös pontokat keresi, és nem arra, aki a különbözőséget.

Don Quijoténak vagy kamikazénak tartja-e magát?

Szili Katalin pécsi lakosnak.

De új politikáról, összefogásról beszél, amit szinte lehetetlen megvalósítani.

Ismerve a városban élőket, az értelmiséget, a politikai és a civil szféra szereplőit, én megvalósíthatónak tartom. Amúgy is azt gondolom, hogy csak hittel szabad belevágni a küzdelembe. Ha nagy lenne a nyugalom, lehet, hogy a feladat nem is érdekelt
volna.

A Nézőpont Intézet elemzése szerint ön lehet a kormányzati válságkezelés vesztese.

A gazdasági válságot nem lehet sem országos, sem helyi szinten pártpolitikaként kezelni. Segíteni megyek haza. Ebben a helyzetben azt kell nézni, mi jó az embereknek, hogyan lehet segíteni a leszakadó félben lévőkön, miként akadályozható meg a krízis mélyülése. Mindig azt vallottam: a társadalmi problémákhoz nem szabad tisztán tőkepolitikai alapon hozzányúlni.

Megszorítások idején kutya nehéz feladat érvényesíteni ezt az elvet.

Most felértékelődik a szolidaritás.
A tehetősebbektől kell elvonni, és nem a szegényebbektől.

Nadrágszíj-összehúzásra Pécsett is szükség lesz. Hat év alatt 17 milliárdnyi adósságot halmozott fel a város, kapavágásig sem jutottak az EKF-programmal.

Változásra és összefogásra van szükség, nem megszorításra. Az adósság és az EKF ügye pedig összefügg. Önrész vállalása nélkül ugyanis nincs kulturális fejlesztés. Pécsett jelenleg a pártpolitika határoz meg mindent. Ez nem jó. Az értelmiséget is be kell vonni a döntéshozatalba. Új irányra van szükség. Régóta állítom: hiba, hogy a város egyenlőségjelet tett kulturális beruházásai és az EKF-program között. Hazai forrásból nem valósítható meg minden, uniós pénzt is be kell vonnunk. Minden energiámmal azon leszek, hogy az Európa Kulturális Fővárosa programot egyenesbe hozzam, és sikeresen lebonyolítsam.

Veszett fejsze nyele: nincs egy év 2010-ig.

A megkezdett fejlesztéseket folytatni kell, szükség van például megfelelő koncertteremre. A kételkedő hangok ellenére szerintem Pécs alkalmas arra, hogy kulturális főváros legyen. A belváros rendbetétele nemsokára befejeződik, a köztereket és parkokat pedig fel kell újítani.

Minimálprogram.

Nem az. Szeretném, ha Pécs 2010 után is jelképesen Európa Kulturális Fővárosa lenne.

És az adósság?

Mutasson nekem olyan megyei jogú várost, amelynek nincs hitelállománya. Pécsre mostanában jobban odafigyelnek: tragédiákat élt át, választásra készül, kulturális főváros lesz. Változtatásra, racionalizálásra van szükség. Be kell foltozni a zsákot, amibe a pénzt öntjük.

Helyi költségvetési tanácsot javasolt. A Fidesz szólt: talán elkerülte a figyelmét, hogy a testület hónapok óta működik.

Jelenleg pártok delegálnak tagokat. Én viszont független közgazdászokat és szakértőket kérek majd fel az új tanácsomba. Ez nagy különbség.

Tudja, miért somolygok?

Nem.

Vehemensebb lett.

Élvezem ezt a szerepet, az új feladatot.

A Political Capital szerint képtelen szabadulni a 2005-ös államfőválasztás kudarcától. Szerintem csak belefásult az Országgyűlés elnöki szerepébe.

Nem a saját kudarcomnak tartom az államfőválasztást. A fiaskó az összefogás hiánya miatt következett be. Lezártam azt a korszakot. Kevesen mondhatják el magukról, hogy hét évet töltöttek el a házelnökihez hasonló poszton. Saját gyermekemnek tartom a Kárpát-medencei Képviselők Fórumát, a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsát. Egyik kezdeményezője voltam a jövő nemzedék ombudsmanja intézmény létrehozásának. Hét év valóban sok idő. Hogy Pécsnek segíthetek, új lendületet ad nekem. És remélem, a városnak is.