Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Egyik politikai oldal sem tekinti sajátjának - véli dr. Polyák Gábor a PTE oktatója, aki akár ORTT-elnök is lehetett volna, ha szavaz a Parlament. A jogásszal a Baranya megyei online hírportál készített interjút.

Utolsó ülésnapján választotta volna meg a Parlament az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnökét. A jelölt dr. Polyák Gábor, a pécsi jogi kar Informatikai- és Kommunikációs Jogi Tanszékének oktatója volt, ám a voksolás végül elmaradt.

– Azért volt elkeseredés?

– Persze, egy ilyen történetet fel kell dolgozni. Ilyesmi mindig csak másokkal történik a hírekben.

– Kicsit érthetetlen volt, ami történt, hiszen a miniszterelnök és a köztársasági elnök is önt jelölte, s a megválasztáshoz elég lett volna, ha a Parlament ötven százaléka plusz egy fő önre voksol.

– Igen, ez tény, de a politika már csak ilyen: teljesen kiszámíthatatlan. Ráadásul a rövid távú érdekei vezérlik, amik most az én megválasztásom ellen szóltak.

– Elhangoztak érvek, hogy végül miért nem került sor a szavazásra?

– Nem, de nem is nagyon szoktak elhangozni. A meg nem választásomnak éppen a módja volt a legbosszantóbb. Még csak azt se vállalták fel, hogy nem engem akarnak ORTT-elnöknek. Így nem kellett magyarázkodni.

– Tehát nem mondta senki azt, hogy a programjával nem értek egyet, ezért nem támogatom, sem én, sem a pártom.

– Nem, nem volt ilyen. Az azért világossá vált, hogy egyik politikai oldal sem tekint a magáénak. Mondjuk ezt egyértelműen dicséretként értékelem: ez ugyanis azt jelenti, hogy mindegyik párt úgy érezte, nem fogok úgy táncolni, ahogy fütyülnek. Komoly elismerés, hogy az MSZP utólag „Sólyom emberének” titulált, akivel nehezebb alkudozni, mint a Fidesz embereivel.

– Bárkit kérdeztem a szavazás előtt, mindenki azt mondta: önnél nehéz lenne szakmailag odavalóbb embert találni.

– Ezt nem az én tisztem eldönteni, úgyhogy maradjunk a tényeknél: elvégeztem a jogi egyetemet, a bölcsészkaron a kommunikáció szakot, tíz éve tanítok mindkét helyen médiajogot, távközlési jogot, informatikai jogot. Sokat publikálok, sokan keresnek szakmai tanácsért, szóval akit érdekel a médiaszabályozás, az előbb-utóbb belebotlik a nevembe.

– Ráadásul dolgozott is az ORTT-ben.

– Így van, másfél évig Majtényi László, az előző, vagyis most már mondhatom úgy, az utolsó elnök mellett.

– Lehet, hogy ez volt a baj.

– Inkább az, hogy egyértelművé tettem, hogy nem fogok a pártalkukhoz asszisztálni.

– Lehet úgy vezetni az ORTT-t?

– Szerettem volna azt hinni, hogy lehet.

– És hogyan?

– A törvényességet és a szakmaiságot szem előtt tartva. Ez nyilván érzékenyen érinti a pártokat egy olyan helyzetben, amelyben bírósági ítélet mondja ki az országos rádiók pályáztatásának törvénytelenségét. Nyíltan vállaltam, hogy ORTT-elnökként mindent megtennék a jogsértés orvoslása érdekében, vállalva ennek minden következményét. De hadd említsek más pontot is a programomból, amit a parlament Kulturális és Sajtóbizottsága előtt vázoltam! Szerettem volna például egy toleranciakampányt indítani. Gyakran megkérdezem az egyetemi óráimon a diákoktól, hogy hol találkoznak a televízióban kisebbségekkel, illetve roma emberekkel. Rendre azt válaszolják, hogy a Mónika Show-ban, a Győzikében, a gonoszabbak a Híradót mondják. Ez pedig baj, elég nagy baj.

– Ebben egyetértünk, de változtathat-e ezen törvényi szabályozás? Nem lehet, hogy az előítéletek elleni küzdelem eleve kudarcra van ítélve?

– Ha meg sem próbáljuk, soha nem derül ki. A médiának komoly felelőssége és lehetőségei vannak a normális társadalmi párbeszéd alakításában, abban, hogy például a cigánykérdésre ne csak szélsőséges válaszok szülessenek. Az általam elképzelt kampány ennek a felelősségnek a felvállalását erősítette volna.

– Nézzünk egy másik pontot!

– A hallgatóim folyamatosan szembesítenek azzal, hogy ők már nem azt értik média alatt, amit én. Ebben az új médiavilágban kiemelt jelentősége van a tudatos médiahasználatnak. Világszerte a médiapolitika és a szabályozás egyik fő célkitűzésévé válik ennek erősítése – felvilágosító, ismeretterjesztő munkákkal, vagy éppen oktatással. Politikai és kulturális szempontból egyaránt alapvető fontosságú, hogy a közönség képes legyen védekezni a manipulációval szemben, képes legyen kreatívan használni a médiumokat, és értse az alapvető gazdasági összefüggéseket, amik a médiavilágot mozgatják.

– Ezek a pontok a felhasználóra, vagy egyszerűbben a nézőre, hallgatóra koncentrálnak. Mi a helyzet a szolgáltatókkal?

– Ott is vannak komoly problémák. Tudni kell, hogy a magyar nyelvű tévék túlnyomó többsége nem Magyarországról sugároz, nem itt van a székhelyük. Ennek következtében az ORTT nem tud velük mit kezdeni, nem tud fellépni velük szemben. A jogalkotó és a médiahatóság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy csak olyan szabályozást érdemes fenntartani, ami nem üldözi ki a szolgáltatókat az országból. Különben egyszerűen megszűnik az értelme a hazai médiaszabályozásnak.

– Így előfordulhat, hogy valamelyik délután kettőkor ad le egy véres horrort vagy egy kemény pornót?

– Az azért nem, hiszen abban az országban, ahol be vannak jegyezve, szintén vannak szabályok. Ám sok esetben ezek enyhébbek a magyar törvényeknél, ráadásul a román, a cseh vagy az angol hatóság nyilván kisebb figyelmet fordít a Magyarországra irányuló televízió-műsorokra

– Az ismerősök adtak ötleteket?

– Záporoztak a javaslatok, mi tagadás. „Szüntesd meg a Mónika Show-t!”, írta valaki e-mailben, „Tüntesd el a 18-as karikát!” Szóval jobbára viccek voltak. De jól mutatnak egyfajta véleményt a jelenlegi médiahelyzetről, még ha ez a vélemény nem is általánosítható.