Hetilap kereső

Barát József írása

„A fideszes városvezetés Tarlós Istvánnal az élen sokkal jobban működik, mint ahogy a Fidesz az egész országot irányítja” – így dicsérte a napokban a főpolgármestert az LMP egyik vezetője. Kérdés persze, hogy ezzel nem nehezítette-e tovább Tarlós munkáját, akinek amúgy is gúzsba kötve kell táncolnia. Miközben vészköltségvetés koncepcióját terjesztette a közgyűlés elé, a kerületek az idegenforgalmi adó megszerzésével újabb darabot haraptak ki a főváros bevételeiből. A kérdező BARÁT JÓZSEF.

- Nem fél?

– Mitől?

- A közelmúltban egy kormánypárti napilap sorba szedte az ön balliberális tanácsadóit. Aztán egy balliberálisnak számító hetilap megírta, hogy szembeszállt fideszes üzleti körökkel. Egy interjúban mindezt ön azzal tetézte, hogy kijelentette: nem kézivezérelt pali. Nem lesz mindebből baj?

– Baj szinte bármiből lehet, de úgy gondolom, az lenne meglepetés, ha báb lennék.

- Nem kerülhet-e konfliktusba saját pártjával?

– Nézze, tényleg lehet egy csoport a Fideszen belül, amely talán értetlenül figyeli az én viszonylag szuverén működésemet. Az a helyzet, hogy a miniszterelnök úrral megegyeztünk valamiben még évekkel ezelőtt. Budapestről az elképzeléseink meglehetősen hasonlóak voltak, ennek alapján én számos ígéretet tettem a választóknak. Most ezeket az ígéreteket igyekszem teljesíteni. Tény: nem hozok létre nómenklatúrát, és nem pártalapon osztogatom a pozíciókat. Szakmai alapon döntök, annak alapján, hogy bizonyos feladatokra kit tartok leginkább megfelelőnek. Ezt a jogot következetesen megtartom magamnak még akkor is, ha ezért van prüszkölés.

- Van olyan szociológus, aki leírta, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincs önkormányzat korrupciógyanús ügyek, kedvezés nélkül – sőt több cikkében is a korrupció nagykoalíciójáról beszélt.

– Persze: a korrupció egyidős az emberiséggel. Általánosításokban azonban nem hiszek. Én sem ígérhettem meg, hogy ki tudom irtani a jelenséget, de azt igenis megfogadtam, hogy a lehető legnagyobb mértékben megpróbálom visszaszorítani. Nyilvánvalóvá tettem a megválasztásom után, hogy Budapesten az én főpolgármesterségem idején mit nem lehet csinálni, milyen előnyökért nem lehet jelentkezni. Nem véletlen, hogy az ellenőrző szerepkör irányító posztjait átadtuk az ellenzéknek, megszigorítottuk a közbeszerzések és a szerződéskötés rendszerét, a kontrollpontokat megerősítve alakítottuk át a városházi struktúrát. Azoknak a budapesti cégeknek a vezetőit pedig szinte az első héten leváltottuk, amelyekben a már legendássá vált ügyek megtörténhettek az előző ciklusban.



- A nemzeti ügyek kormányának szóvivője szerint az országban nem lesznek megszorítások, csupa megújulás lesz. Ön viszont kiállt, és közölte, hogy a fővárosban igenis lesznek megszorítások. Pénzügyi tanácsadója, Atkári János egyenesen a jelenleginél kátyúsabb utakról, rosszabb állapotú parkokról, kevesebb közvilágításról beszélt. Ez hogyan lehetséges?

– A megszorítás szóba beleszerettek, akik a patetikus kifejezéseket kedvelik. Nekem jobban tetszene valami kevésbé színpadias megfogalmazás, de ha a kérdések minduntalan így hangzanak, akkor nem bánom, használjuk ezt a szót.

- Minthogy a költségvetési koncepció szerint éppen ez az, ami jön.

– Csak azt ne feledjük el, hogy a dolgok nem a folyamatok közepén kezdődnek, hanem korábban. Tessék végre tudomásul venni, hogy ezt az országot az előző kormányok húszezermilliárdos államadóssággal hagyták itt. Lehet minket biztatni, hogy ne mutogassunk visszafelé, ám ha a kasszában pénz helyett csak adósságlevelek vannak, akkor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A főváros közvetlen banki adósságállománya meghaladja a kétszázmilliárdot, amihez még hozzá kell számítani a BKV külső és belső adósságát is. Emellett pedig a költségvetési hiány – a nekünk beharangozott ötvenmilliárd helyett – Atkári János számításai szerint eléri a százhatvanmilliárdot. Kell-e mondanom, hogy Atkári úr, a volt szabad demokrata főpolgármester-helyettes nem a jelenlegi kormány nagy barátja, nem tódít a kedvéért. Tehát csak abból főzhetünk, ami alapanyag megvan a kamrában. Ezért választottam azt a megoldást, hogy terítsük ki a lapokat az asztalra: jöjjön egy-két nagyon szigorú év, amely megalapozhatja a város biztonságos működését. Ennek bizony az az ára, hogy nem lehet látványfejlesztések ígéretével kábítani a közvéleményt. Az az ára, hogy majdnem mindenütt húzni kell a nadrágszíjon, ha el akarjuk kerülni, hogy Magyarország fővárosa csődbe menjen. Azonban téves megközelítés, hogy a közterületek, zöld területek és az utak állapotának tényleg romlania kellene.

- Ezt az ön tanácsadója, Atkári János mondta.

– Igen, Atkári Jánost én hívtam ide, bár nem az én gondolkodói körömhöz tartozik. Az ország második legnagyobb költségvetésének a keretei között azonban senki sem mozog olyan otthonosan, mint ő. De Atkári János nem politizálni jött ide, hanem pénzügyi szakembernek. És neki pont olyan szigorú a pénzügypolitikája, amilyenre nekem nulladik változatként mindenképpen szükségem van. Ahhoz ugyebár, hogy mérlegelni tudjam munkatársaimmal és a frakciókkal együtt: mi az, ami politikailag még vállalható, és mi az, ami már nem. Neki tehát köszönöm szépen a nulladik változatot, de van néhány olyan terület, ahol elengedhetetlennek gondolom, hogy legyen némi lazítás. Ilyen például a közterületek, a zöld területek állapota, a hajléktalanellátás vagy a kisebbségi önkormányzatok támogatása, de a sport is.

- A pénzügyekről persze többféle állásfoglalást, magyarázatot lehet hallani, de egyszerűsíti a dolgokat, hogy Atkári kompetenciáját tényleg senki sem vonja kétségbe. Még azok sem, akik vitatják például, hogy a teljes hiányért az előző vezetés felelne.

– Nem is. Ám amiért a jelenlegi parlament (és nem a kormány) felel, az a százhatvanmilliárdból nem éri el a tízmilliárdot. Ugye mindnyájunknak van arányérzéke?

- Van azonban, aki válságretorikát emleget. Ami elsősorban a kormánynak szól.

– Melyik kormánynak?

- A hivatalban lévő magyar kormánynak.

– Itt, kérem, súlyos félreértés van. Én a hiány kapcsán csak a Gyurcsány-kormányokra tudok gondolni. Sűrűn gondolok is rájuk. Nem könnyű túllépni ezeken az éveken.

- Nem kétlem. De nem nekik szól a bejelentés, hogy tavaszra bedől a BKV, ha valaki nem teremti elő a szükséges pénzt. Bedől?

– Úgy gondolom, hogy végül nem. Az aránytalanságon túl azért is tartom mérhetetlenül igazságtalannak, hogy a város jelenlegi nehéz helyzetéért bárki a fél éve hivatalba lépett Orbán-kormányt emlegesse, mert a BKV megsegítése kapcsán a jelenlegi támogatás az előző kormányéhoz képest erősen pluszba fog átcsapni. Ez már márciusban biztosan érzékelhető lesz.

- Tehát meglesz a pénz a fizetésképtelenség elkerüléséhez.

– Igen, most először tizenkilencmilliárd forintról van szó, később arról is, hogy az adósságállományt szanálják.

- Sor kerül-e arra, hogy egyes autóbuszvonalak vagy egyes garázsok magánüzemeltetőkhöz kerüljenek?

– Igen, az öt nagy garázs egyikének a szolgáltatásait új szellemű pályáztatási szerződés alapján megpróbáljuk kiszervezni, egyebek mellett azért, mert a BKV hetvenhétmilliárdos banki tartozásán túl a belső adóssága is hihetetlenül nagy. Nem mondok számot, hogy ne adjak alkalmat az álfelháborodásra.

- Ki nem maradhat az a kérdés, amelyet valószínűleg a leggyakrabban hallott megválasztása előtt és azóta is. Lesz-e Tarlós regnálása idején Sziget Fesztivál?

– Nem én vagyok a Sziget Fesztivál szervezője, nem tőlem függ. Viszont a kezemben van egy jegyzőkönyv, amelyet az előző ciklus szakbizottsága hozott egyhangú döntéssel. Ez arról szól: a bizottság megtiltja Demszky Gábornak, hogy akár a kormány kérésére ingyenes közterület-használatot biztosítson. Lelke rajta, hogy mégis megtette. A Sziget szervezői az elmúlt tizenhét év során egyetlen fillért sem fizettek a területért, miközben a fesztivál igen nyereséges vállalkozás. Szerintem tarthatatlan, ha a rendezvény idején a szervezők az ott árusító vállalkozóknak elvileg jelentős pénzekért kiadhatják a főváros területét, amelyet ingyen kaptak meg. Mondják: ez a fesztivál az egész ország és egész Budapest dicsősége. Ha így van, akkor a költségeibe szálljanak be azok a gazdag belvárosi kerületek is, amelyeknek úgy sikerült elhalászniuk az idegenforgalmi adó beszedését a főváros elől, hogy a feladatokat meghagyták nekünk. Gondolom, például a szállodákkal teli Belvárosnak is hoz ez a rendezvény annyi dicsőséget, hogy ott is mindenki bátran a zsebébe nyúlhat.

- Nemcsak dicsőségről van szó. Állítólag komoly idegenforgalmi hasznot hoz a fesztivál, egyes számítások szerint akár hat és fél milliárd forintot is. Miközben a Sziget ma már Európa-szerte ismert brand, igazi hungarikum.

– Lehet, de nem a főváros önkormányzatának. A nem mérhető, állítólagos „becslésből” és országimázshaszonból nem tudok zöld területet fenntartani, kátyúzni, hajléktalant ellátni, metrószámlákat fizetni. Egyébként egyáltalán nem vagyok ellene annak, hogy legyen Sziget-rendezvény. Még azt is belátom, hogy az Atkári János által számított adatok túlzóak. De attól a főváros nem tekinthet el, hogy fizessenek. Nem is áll jogában. Én nem tehetek különbséget egyesek és kettesek között. Hogyan volna lehetséges, hogy mindenki mástól díjat szedünk, csak a profitorientált Szigettől nem?! Elárulhatom, hogy még a Sziget-téma felturbózása előtt megjelent nálunk a kulturális államtitkár – aki, ugye, elvileg a mi barátunk –, és kért valahová ingyenes közterület-használatot. Én meg ráírtam a papírra: egy frászt! Politikai különbségeket nem teszünk. Az arányosság persze fontos, de ingyenebéd nem lesz senkinek.

- Ez visszavezet oda, ahonnan indultunk. A napokban egy politológus blogbejegyzésében arról töprengett, hogy az ön kivívott önállósága vajon fönntartható-e. Ön szerint?

– Ez nem töprengés kérdése. Igyekszem a szabályokat nem megszegni. Megválasztottak Budapest főpolgármesterének. Nem fogok az eredménytelenségbe belenyugodni csak azért, hogy négy év múlva foggal-körömmel kapaszkodhassak a székembe. Van felelősségem, amit átérzek.

- Értem. De vannak írott és íratlan szabályok. Vannak törvények, és van egy-egy politikai körre jellemző szokásrendszer is.

– Nézze, egyértelmű, hogy ahhoz a konzervatív gondolkodói körhöz tartozom, amelynek legerősebb politikai bázisa a Fidesz. Ugyanakkor szükségem van szuverenitásra. A pártnak nem vagyok tagja, bizonyos szokásoknak, bizonyos magatartási módoknak, elvárásoknak nem vetem alá magam. Megpróbálok saját értékítéletem alapján dolgozni. Másfelől elmondhatom: ígértem valamit a választóimnak, s ugyanezt Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak. Van programom, csapatom, vannak szövetségeseim. Számomra ezek mértékadóak. Hogy nekem a kispadról meg a nézőtérről kik és mit kiabálnak be, akár a saját nyájamból is, az másik kérdés.