Hetilap kereső

Puskás Anikó írása

A civil szervezetek becslése szerint hazánkban mintegy 400 ezer nőt bántalmaznak párkapcsolatában rendszeresen. Minden héten egy nő, minden hónapban pedig egy gyerek veszíti életét a családon belüli erőszak miatt. A tavalyi évben összesen ötvennyolc nőt ölt meg a férje, élettársa, barátja.

A családon belüli erőszak többnyire láthatatlan formában, a családok magánszférájában, az otthonukban következik be és a bántalmazás formájától függően különböző súlyosságú testi és lelki sérüléseket okoz az erőszakot elszenvedőknek. Láthatatlan volta megakadályozza a prevenciót, sőt gyakran az áldozat sem tud segítséget kérni a külvilágtól. A segítségnyújtás az előbb említett okok miatt nagyon nehéz és a társadalomnak tulajdonképpen néma sikolyokat kell meghallania.


Nem a bántalmazott szégyene, ha bántották, hanem azé, aki elkövette

A bántalmazási folyamat egyik jellemzője az eszkalálódás, vagyis a durvábbá válás. A bántalmazó fél eleinte lelki terrort alkalmaz, uralkodik a másik felett, mániákusan ellenőrzi, elszámoltatja a pénzzel és az idővel. Az áldozat önbizalmának, önbecslésének gyengítése is tudatosan zajlik: gyakori a gúnyolódás, a megalázás vagy a leköpés, a másik sértő bírálása öltözet, kinézet miatt. A verbális és érzelmi erőszakot követő tettlegesség legtöbbször egy pofonnal kezdődik, amit újabbak, egyre súlyosabbak követnek.
Az abúzus ráadásul ciklikusságot is mutat. Sok asszony a vihar előtti csendet érzi a legelviselhetetlenebbnek: azt a bizonytalanságot, amikor a „kitörés” ott van levegőben, de az időpontja teljesen kiszámíthatatlan. Ezután következik az úgynevezett. akut bántalmazási szakasz, amelynek kiteljesedése a súlyos tettlegesség, a gyakran komoly fizikai sérülést okozó durva fizikai bántalmazás. A legtöbb ölési cselekmény is ekkor fordul elő. A harmadik szakaszra, a nászút periódusra vagy a „mézeshetek időszakára” a nagyjelenetek után napokban, hetekben kerül sor. A bántalmazó bocsánatot kér, könyörög, fűt-fát ígér és kéri, felejtsék el a történteket. Kifejezetten kedvessé és figyelmessé válhat, úgy viselkedik, mint az udvarlás idején. Az áldozat elbizonytalanodik a viselkedéstől és azt gondolja, neki kell kedvesebbnek, szófogadóbbnak lennie és az erőszak nem ismétlődik meg többet. A legtöbb esetben ez sajnos csak illúzió. A bántalmazási folyamat tehát nem szakad meg, a rövid mézeshetek után újra, gyakran nagyobb erővel folytatódik. Általánosan elmondható, hogy két bántalmazási ciklus után már nem lehet reménykedni abban, hogy a bántalmazó fél megváltozik; ez külső segítség és a bántalmazó saját felelősségének tudatosulása nélkül gyakorlatilag lehetetlen.


A hazai szabályozásról

A Büntető Törvénykönyv jelenleg nem önálló tényállásként szankcionálja a családon belüli erőszakot, maga a fogalom pedig egyetlen jogszabályban sem szerepel. A bántalmazás folyamata rendkívül változatos formákban ölt testet, melyek többségét a Btk. bűncselekményként vagy szabálysértésként értelmezi; így az emberölést (166. §), a testi sértést (170. §), a kényszerítést (174. §), a személyi szabadság megsértését (175. §), a magánlaksértést (176. §), a zaklatást (176/A §) vagy a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket (197-206. §). Vannak azonban olyan abúzusok is, melyeket hazánkban nem szankcionálnak, ilyen például a fenyegető zaklatás, a szexuális zaklatás és a gazdasági függőségbe kényszerítés. Önálló tényállás nélkül nem csak a jogalkalmazó szervek képtelenek a jelenség helyes jogi értékelésére, de a társadalom tagjai sem tekintik az ilyen típusú bántalmazást az idegenekkel szembeni bűncselekményekkel egyenrangúnak. További nehezítő körülmény, hogy még mindig tartja magát az áldozatot hibáztató magatartás is.


A penzum: ötvenezernyi jajkiáltás

Halász Pálma, az Élet-Érték Alapítvány kurátora nyújtotta be idén márciusban az OVB-hez azt népi kezdeményezést, amely a családon belüli erőszak önálló büntetőtörvényi tényállását szeretné elérni. A testület június 5-én hitelesítette az aláírásgyűjtő íveket, a jogszabályok szerint tehát két hónap alatt kell összegyűjteni 50 ezer aláírást ahhoz, hogy az Országgyűlés tárgyalja az ügyet. Halász Pálma a 168ora.hu-nak elmondta, évekkel ezelőtt került a kezébe egy hazai eset kapcsán az ENSZ CEDAW Bizottság Opcionális Jegyzőkönyve, melyben a Bizottság javasolja: Magyarországon is „szükség van egy olyan önálló törvény megalkotására, amely tiltja a nőkkel szembeni családon belüli erőszakot, rendelkezik a hatékony védelemről és távoltartásról, illetve védett menedékotthonok létrehozásáról.” A Jegyzőkönyv utolsó szakasza szerint továbbá az állam köteles hat hónapon belül írásbeli választ küldeni, valamint a Bizottság véleményét, ajánlásait széles körben eljuttatni a társadalom érdekel rétegeihez.

Halász Pálma tanított a Bűnmegelőzési Akadémián és most könyvet ír Válóperipar címmel. Saját válásának kálváriáját, tapasztalatait szeretné megosztani sorstársaival és azokkal, akik tenni akarnak valamit, mert a lelkiismeretük úgy diktálja. „Ha egyetlen interpellálóra találnánk, máris okafogyottá válhatna az aláírásgyűjtés. – mondja – Azt várjuk, hogy az ENSZ CEDAW, valamint a Bírónők Egyesületének véleménye és az 50 ezer ember jajkiáltása valamit nyomni fog a latba.” Egy délelőtt alatt 700 aláírás gyűlik össze egyetlen aluljáróban, még 40 fokos hőség ellenére is. Látható, nemcsak az ő szívügye tehát a dolog.