Hetilap kereső

Herskovits Eszter írása

Focirajongók szerint az idei vb minden eddigi fogadási rekordot megdöntött a világon. Nálunk is. Főként az online bukmékerportálok kapcsoltak nagyüzemre. Hetekig tartott a klikkelési roham. A 168 Óra Sas Tamás alkalmi szerencsejátékát kísérhette végig a spanyol–portugál meccsen. A filmrendező fogadott és nyert: a „csapata” befocizta magát a negyeddöntőbe. Aztán világbajnok lett! HERSKOVITS ESZTER írása.

A Westend tetején mega-kivetítő. Már egy órával a spanyol–portugál nyolcaddöntős meccs előtt feltűnnek az első „helyfoglalók” a sörpadoknál. Fokvárosban épp ítéletidő, szélorkán, a Nyugati téren lázas a futball- és fogadókedv. Hiszen fociállam a mienk – csapat nélkül.

Sas Tamás (néhány filmje: Presszó, Szerelemtől sújtva, S. O. S. szerelem, 9 és fél randi, Szélcsend, Szinglik éjszakája) amúgy rendezett már focidarabot is. Éppen tíz éve vitte színre Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című művét, amelyben két partjelző és egy bíró „csatázik”. A rendezőt a szociokíváncsiság hozta a Westend tetejére: plázaszektorban milyen az össznépi vb-őrület?

Együtt vegyülünk a magyar tipphangulatba.

A Westend „partvonalán” mini fogadóirodák. Modellkülsejű lányok aligruhában ösztönzik mind nagyobb tétekre a férfiakat. Sas Tamás vallomást tesz: az efféle fogadásban ő kezdő, de most próbát tenne.

Szíves gyorstalpaló kurzust ajánl a rendezőnek az egyik plázagörl, tippadáshoz nyitja a laptopját.

– A képernyőn táblázatban az esélyek. Profi elemzők kalkulációi. Lehet fogadni „élőben”, mérkőzés közben is. Ezer forint a minimumtét, ennél többet kevesen kockáztatnak az elején – hadarja a „szabálylány”.
Majd biztató mosollyal tovább instruálja a rendezőt: kezdők is lehetnek bátrak, a fogadást felaprózhatják, az ezrest százasonként is „játékba küldhetik”, akár szögletre, piros lapra, félidőre vagy az újabb meccs eredményére. Egy ezres – ha minden szerencsésen alakul – még kilencezret is fialhat.

Nem mérlegel Sas Tamás, rögtön visszakérdez: és mire fogadnak a bátortalan kezdők? Csapatokra, vágja rá a tipptanfolyam alkalmi stratégája. Megtudjuk még: a spanyol–portugál kapcsán sportbukmékerek a hispán válogatottat tartják esélyesebbnek, ezért ha valaki Casillas kapus csapatára fogad, kisebb a tippszorzó, ergo a nyeremény is. Segítőnk szerint a másik kapitány, Cristiano Ronaldo „helyes és heves fiú”, de rizikósabb most a portugálok győzelmére voksolni.

Sas Tamás nem is akar hazardírozni: hajrá, Spanyolország! Ezres téttel.

De a fogadáshoz regisztrálni kell: név, e-mail és lakcím, telefonszám.

Sommáz a rendező:
– Erről szól az egész, az adatgyűjtésről. Bekerülünk egy nagy világhálós rendszerbe, ahol követhetetlen, hova szivárognak tovább a személyes információink.
Aztán az óriáskivetítőn felzúg a vuvuzela. Kirajzanak a csapatok.

A Westend-tetőn kereplők válaszolnak a fokvárosi „szirénhangokra”. Sas Tamás meccs előtt körbeszemlézi a magyar sörpadközönséget.

– A foci a törzsi háborúk modernkori leképezése. Szimbolikus harc.
A szurkolás: absztrakció. Rajongás az ismeretlenért – keres saját filozófiát a rendező.

Még tíz perc sem telik el, a spanyolok lerohanják az ellenfelet. Portugáldrukker sörtársaságok habzó szájjal kiabálják Ronaldo nevét, „találd már meg a labdát”, „ezt jól eljátszottad”.

A filmrendező halkan kommentál:
– Ronaldo már olyan, mint Beckham: ikonná emelték őket. És a publikum nem tűri, hogy az idolok hibázzanak.
A kamera a 44. percben inkább egy spanyol szurkolónő dekoltázsát mutatja, hosszan morajlik a magyar padsor. Félidő: null-null. Izgalmak – sörrel hűtve.

S miközben a szünetben a mozgó fogadóiroda miniszoknyásai – „lehet újra tippelni” – körbesürgölődnek a padok között, a filmrendező párhuzamot von a szakmájával:
– A kivetítős meccsnézésen a drukkerek olyan közösségi élményt élhetnek át, mint a publikum a klasszikus mozikban. Akár a szabadtériekben.

A multiplexek már nem tudnak ilyen érzést kelteni: a nagy, karfás székek, a szétdarabolt tér elválasztja egymástól a nézőket.

Aztán második félidőre hív a vuvuzela, rövidesen csere a spanyoloknál, Torres le, a helyére Llorente. Mintha csak sejtenék a magyar szurkolók a következő percek játékviharait, felpattannak a padokról, külön kórusban a spanyol és a portugál drukkerek, biztatják a kedvenceiket, a spanyol kar a hangosabb. A hispán csapat akcióban, egyre közelebb a kapuhoz, Xavinál a labda, átsarkazza David Villának, aki hét méterről lő, előbb a portugál kapusba, majd a hálóba. 1–0. „Les” – üvöltik a portugálbarátok. „Góóóóóóól!” – felel a Váci út. A bíró pedig megadja a gólt. És ez a végeredmény. Bejött az „esélyforma”.