"Megszülettek a parlamenten kívüli ellenzék új sztárjai – írja közömbösnek biztosan nem, lelkesnek annál inkább nevezhető tudósításában az Index újságírója a tüntetésről. Árok Kornél és Kónya Péter neve mára valóban politikai jelentőséget kapott, ők ugyanis azt tudják, amit az ellenzék egyetlen vezetője sem: egy végletesen politikaellenes, minden öltönyösben csalódott világban hiteles képviselői sokaknak, akik elutasítják a kormány politikáját" - véli Török Gábor.
"Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tüntetés és a ma megalakított Szolidaritás mozgalom sokkal veszélyesebb volt és lehet a kormány számára, mint az ellenzéki pártok eddigi összes akciója együttesen. A szakszervezetek – ahogy Kumin kolléga írja – az utcán nagyrészt valóban átvették a politikai ellenzék szerepét, ám megítélésem szerint most sokkal többről van szó, mint egy klasszikus érdekszervezeti, „a melósok jogaiért szót emelő tüntetés” (ez az idézet már Gyurcsány Ferenctől származik). Aki Árok és Kónya fellépését a hagyományos szakszervezeti logikával közelíti meg, keveset ért meg a jelenségből" - idézte az elemzőt a
NOL.
Mint írja, "a helyzet újdonsága kettős. Egyrészt i
tt nem az unalmas, érdektelen és alapvetően hiteltelen szakszervezeti vezetőket látjuk a frontvonalban, hanem olyan új arcokat, akik meglepő, váratlan és karakán lépésekre is képesek, akik a hatáskeltés frontján felveszik a versenyt a politikusokkal, ugyanakkor nem terheli őket a közutálatnak örvendő politikusi létből fakadó – és az ellenzékkel sem kivételező - hendikep. Másrészt pedig az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a szereplők nem akarnak belül maradni az érdekérvényesítés hagyományos keretein, nem kizárt – sőt, talán ez már több is, mint szimpla lehetőség -, hogy megérezve erejüket hamarosan a közvetlen politikai szerepvállalás irányába tájékozódhatnak."
"Természetesen nem azt állítom, hogy a
Szolidaritás nyeri a 2014-es választást (azt sem, hogy egyáltalán elindulna...), de azt igen, hogy ügyes irányítással a következő évek egyik legfontosabb szereplőjévé válhat. Buktató sok van, talán felsorolni is lehetetlen, hány ponton fulladhat ki a kezdeményezés és válhat múló epizóddá, vagy valamelyik politikai párt segédcsapatává. A szervezők kezében mégis ott a legfontosabb kincs, az, amit egyelőre hiába keresnek azok az ellenzéki politikusok, akik talán nem véletlenül tartották olyan nagy számban fontosnak, hogy ott nyüzsögjenek a mai tüntetés környékén. A magyar politikát figyelők számára egyértelmű, hiszen minden kutatás megmutatja, hogy elemi erejű az igény valami újra, valami frissre és leginkább valamire, ami hitelesnek és hihetőnek látszik, amivel a már mindenkiben csalódott polgár azonosulni képes. Ez az erő a dolog logikája szerint nem nagyon jöhet sem a múltból, sem a hivatásos politikusok világából - jobb híján, sajátos szamárszerepben ők csak akkor kerülhetnek szóba, ha nem lesz senki, akire ráillik a vágyott kép" - írja legfrissebb
blogbejegyzésében Török Gábor.
"Kónyára és Árokra azonban egyelőre passzol:
ha nem hibázzák el, övék lehet ez a pálya" - teszi hozzá a politológus.
HozzászólásokÖsszesen: 6 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Igen, a népség nem vette észre a fiatal, narancsos és libsi fidesz álarca mögé bújt, székház és bánya-panamista, szőlőtámogatott szerverfeltörő, k-listázó jogász bandát!
Nagyon elqrták!
De a hétvége azért legyen jó és kormány-mentes!
Ma jó napom lesz. Úgy látom,hogy a gondolkodó kommentezők átvették a "vezető szerepet".Mindenkinek szép napot és hasznos hétvégét kívánok.
Kedves Péká!
Egyetértek a véleményével. Magam is tudom, hogy a késői Kádár rendszer lerombolása már nem kommunista diktatúra leváltása volt. Azért használtam mégis ezt a kifejezést, mert a mostani helyzettel szerettem volna párhuzamba állítani. Meggyőződésem ugyanis, hogy Orbán törekvése bolsevik, diktatórikus, személyi kultuszos, vagyis a legrosszabb kommunista hatalom, ráadásul undorító nemzeti mázzal lekenve. Így Orbán működését röviden elneveztem nemzeti kommunistának. Nekem az.
Baráti üdvözlettel
péká szívem szerint szóltál. Végre egy tárgyilagos múltbatekintés, a már ezerszer megunt és tartalmatlanná vált kommunista címkézés után!
A rendszerváltáskor a mást akaró erők (köztük akkor a fideszesek is) kívülről, az MSZMP-n belül pedig a szintén újabbat akaró erők belülről, együttesen rombolták le a korhadt Kádár-rendszert. Szomorú, hogy az akkori lelkes, fiatal narancsos fideszesek, a demokráciától és a liberális eszméktől manapság eljutottak a szélsőjobbra kacsintgató konzervatív, autokratikus felfogásig. Ilyenformán a korábbi kormányok által építgetett demokratikus jogállam szisztematikus aláásásával, saját elképzelésük szerinti államrendet akarnak létrehozni, ahol nem tűrik a kritikát, bírálatot és be akarják magukat betonozni hosszú időre a hatalomba. A mostani demonstráció megmutatta, egyre több embernek elege van a megszorításokból, a jogok szűkítéséből, megvonásából, a tömeges kirúgásokból, egyáltalán az átgondolt program hiánya miatt, az ötletkormányozásból! Minden józan politikai felfogású honfitársunknak javasolom csatlakozzanak a Szolidaritás mozgalomhoz és mutassák meg a jelenleg regnálóknak, hogy ne tovább, elég volt!
Örülök, hogy sikerült leverni a kommunista uralmat. Az kérdezném azért, hogy hol volt kommunista uralom; mert Magyarországon legfeljebb a szocializmust építettük, akik pedig kormányoztak, azok között kevés kommunista volt - még ha annak is mondták magukat.
Itt a szocializmust saját maga buktatta meg; az MSZMP, a vezetőivel együtt, élén Kádár Jánossal. Tessék talán elolvasni a vonatkozó nagy mennyiségű irodalmat. Mikor O.V. vezérünk olyan "bátor" volt a Hősök terén, akkor Németh Miklós már hónapok óta tárgyal Gorbacsovval, a kivonulásukról.
Ott voltam a Clark Ádám téren, és a Kossuth téren is. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Szolidaritás mellett, egyben megalakult a Társadalmi Kerekasztal is. (Én szívesebben nevezném Demokratikus Kerekasztalnak.) Nagyszerű kezdeményezések, jól épülnek a történelmi tapasztalatokra. Annak idején a Solidarnosc bontotta meg a kommunisták hatalmát, és Magyarországon az ellenzéki kerekasztal vezetésével sikerült leverni a kommunista uralmat. Most is ugyanaz a történelmi helyzet. Most a nemzeti kommunistákat fogjuk elzavarni.