Törökbálint: landolás a magyar valóságban

Tisztelt"Queen"

Az Öné, és az ehhez hasonló hozzászólások miatt érdemes részt venni a fórumon.
Gratulálok.

Tsz elnök!

Köszönöm kiigazítását, tájékozatlanságomért elnézést kérek a tisztelt kommentelő társaságtól.

Akkor dögöljön meg az UNIVER! Is! :D Mélyen egyetértek Queen hozzászólásával.

Előre bocsátom, nem azért szólok még egyszer hozzá Bod Péter cikkéhez, mert bármi közöm lenne Törökbálinthoz, hanem azért, mert a cikket csapnivalóan rossznak tartom.

Túl azon, hogy az általa leírtakat egy súlyos tárgyi tévedéssel kezdi (állítása szerint a több telephellyel rendelkező cégek az éves árbevételük után fizetendő iparűzési adót azok között a települések között, ahol maguk jelen vannak, saját belátásuk szerint osztják meg), azt az előre megfogalmazott véleményét, hogy micsoda igazságtalanság az, hogy egy 13 ezres lélekszámú település kiugróan magas iparűzési adóbevételhez jut, miközben vannak olyan nagyobb települések (példaként Békéscsabát hozza fel), melyeknek jóval kevesebb összeggel kell beérniük, ráadásul – tájékozatlanságból, vagy felületességből (tulajdonképpen mindegy is) – további nem valós állítással próbálja indokolni.

A következőket írja: a Törökbálinttól „most elvett évi 2,5 milliárd évek óta érkezett az önkormányzat számlájára…”, ami egyszerűen nem igaz. A Telenor (korábban Pannon GSM) telekommunikációs cég székhelyéül szolgáló törökbálinti új irodaházat 2009. szeptember 22-én adták át, azt megelőzően a cég székhelye Budaörsön volt, így nettó árbevétele után az iparűzési adót addig Budaörs önkormányzatának fizette. Tehát nem igaz az, hogy évek óta évi 2,5 milliárd érkezett a törökbálinti önkormányzat számlájára. Pedig erre építi fel mondanivalóját: eleget kaptak már, jusson belőle másnak is!

Nagyon visszatetszőnek találom, hogy a szerző más települések igazságérzetére hivatkozva szinte örül, hogy Törökbálint is visszasüllyed a „magyar valóságba”. Egy sikeres települést - szerintem - nem kellene a „magyar valóságba” beilleszteni, visszarántani a többi szintjére, hanem éppen ellenkezőleg, mások számára példaként kellene felmutatni, valamint olyan gazdasági ösztönző és támogatási rendszert kellene kidolgozni számukra, amelynek segítségével a példaként felhozott Békéscsabához hasonló települések is megtalálják a földrajzi elhelyezkedésüknek megfelelő (például mezőgazdasági feldolgozóipari, vagy az országhatár közelségét kihasználó) fejlesztési célokat.

A főváros vonzáskörzetébe tartozó települések (mint például Törökbálint, Budaörs, vagy Érd) mindig kedvezőbb helyzetben lesznek, mint a náluk ugyan nagyobb, de a keleti országhatárhoz közeli városok. Ez olyan tény, amit a hamis igazságérzet sem befolyásol. A Telenorhoz hasonló telekommunikációs, informatikai cégek sem véletlenül telepedtek le Budapesten, vagy annak közelében. Vajon egy Békéscsabához hasonló település biztosítani tudta volna azt a magasan képzett szakembergárdát, amelyet ezek a vállalkozások igényelnek?

A magyar ember sok esetben az igazságérzetre hivatkozik ott is, ahol a véleményalkotás fő motivációja nem más, mint a sárga irigység.

Kedves Bod Péter! Ön szerint miért van szükség arra, hogy a hazánkban oly virulens irigységnek további táptalajt szolgáljon?

Grga Pitic!Hala Istennek,az Unilevernek az egadta vilagon semmi koze a Piros Aranyhoz.Az UNIVER-nek annal tobb.En szemely szerint nagyon remelem,hogy ez igy marad a jovoben is.

laszlo01
2010-12-10 08:30:58 #2
„A bankok központjai Budapesten vannak, a fiókok szerte az országban...
Akkor most itt is arányosan, a forgalom, és a keletkezett nyereség arányában fogják fizetni a iparűzési adót?”
Nem tudom, miért, de nagyon sokan azt hiszik, hogy eddig pl. a bankok csak a székhelyük szerinti település önkormányzatánál (ez többnyire Bp.-en van) fizetnek iparűzési adót. Ez nem így van! Az iparűzési adót nem fizető állampolgárok esetében ezt a tévedést nem is nehezményezem.
A cikket közlő Bod Pétertől azonban elvárható lenne, hogy ne írjon le olyan dolgokat, ami nem igaz! Nevezetesen:
„A helyi iparűzési adó fizetésének gyakorlata Magyarországon sok tekintetben szabad kezet ad a cégeknek. Fizetniük mindenképpen kell, ám hogy a több telephellyel rendelkező cégek az éves árbevételük után a rájuk eső részt milyen arányban osztják fel azok között a települések között, ahol maguk jelen vannak – a cégek belátására bízzák.”
Bod Péter jobban tette volna, hogy a fenti cikk megírása előtt elolvassa az iparűzési adót is szabályozó „1990. évi C. törvény a helyi adókról” jogszabályt!
(http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99000100.TV)

A helyzet ugyanis az, hogy A TÖRVÉNY NEM AD SZABAD KEZET a több telephellyel rendelkező cégeknek abban, hogy a nettó árbevételük alapján kiszámított iparűzési adót saját belátásuk szerint osszák meg a telephelyük szerinti önkormányzatok között!
A törvény melléklete egyértelműen előírja, hogy az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, két, a törvény mellékletében pontosan leírt adóalap-megosztási módszer - a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere és az eszközérték arányos megosztás módszere - valamelyikét köteles alkalmazni. Tehát csak abban áll a szabadságuk, hogy választhatnak a két megosztási módszer között.
Azok a vállalkozók viszont, akiknek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapjuk meghaladta a 100 millió forintot, egyáltalán nem választhatnak! Ők kötelesek a fenti törvény mellékletében meghatározott azon adóalap megosztási módszert alkalmazni, ami tulajdonképpen a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerének és az eszközérték arányos megosztás módszerének a kombinációja.
A pénzintézetek, amelyek az ország több településén is rendelkeznek telephellyel (pl. bankfiókok), eddig is a fenti megosztás szerint fizették az egyes települések önkormányzatainak az iparűzési adót.
A telekommunikációs cégeknél más a helyzet. Feltehetően ezek a vállalkozások is fizettek (eddig is) a székhelyük szerinti települési önkormányzatokon kívül más településeken is iparűzési adót, de ez utóbbi összeg valószínűleg nem jelentős a nettó árbevétel alapján számított adó teljes összegéhez képest. Telephelynek minősülnek ugyanis az ő esetükben azok az ország különböző pontjain lévő műszaki létesítmények, amelyek üzemeltetéséhez emberi beavatkozásra van szükség.

Elnézést kérek, hogy hozzászólásom hosszúra sikeredett, de már több helyen találkoztam a napokban az iparűzési adóval kapcsolatban újságírók részéről alapvető tájékozatlansággal, és most jutottam el addig, hogy nemtetszésemet írásban is kifejezzem.

Béláim az Úrban!

Gondolkozzunk! Holnaptól az Unilever ott és annyi iparűzési adót fog fizetni, ahol és amennyi Piros Aranyat eladott!

Na? Vannak még nekem is hasonló korszakalkotó zseniális ötleteim a gazdaság felvirágoztatására, főleg trapézon ülve, bekötött szemmel....

A bankok központjai Budapesten vannak, a fiókok szerte az országban...
Akkor most itt is arányosan, a forgalom, és a keletkezett nyereség arányában fogják fizetni a iparűzési adót?

...a rossz álmoké pedig 2014-ben. Reméljük.