Hetilap kereső

Pungor András írása

Nem hisz az egyoldalú gesztusokban az MSZP volt elnöke. Szerinte nem a gyengeség, inkább az erő jele, ha elismerik tévedéseiket vagy a másik igazát. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

Megint tandemezni fog?

– Jelenleg is legalább háromszereplős a kampány: Mesterházy Attilával és Lendvai Ildikóval állunk az MSZP országos listájának első helyein. Szeretném, ha a párt első vonalából még többen vennének részt a korteskedésben. Pártelnökként, európai biztosként is a csapatmunka híve voltam.

A 2002-es kampányban Medgyessy Péterrel alkottak egy párt. Most mintha bonyolultabb volna a kép: Gyurcsány Ferenc újra aktív, Bajnai Gordon középre húzódik, Mesterházy a fiatalokat képviselve kiáltja: „Utánam, srácok!” Hogyan lehet a szétfutó szálakat összefésülni?

– Ezek nem szétfutó, inkább egymást erősítő szálak. Összhangban azzal, ahogy különbözik a párt tagjainak és még inkább a támogatóinak ízlése, igénye. Egyetértünk abban, hogy vissza kell adnunk tagjainknak a hitet. Vissza kell szereznünk korábbi szavazóink bizalmát is. Kétmillió fölötti bázisunk volt a korábbi választásokon. Most a közvélemény-kutatók szerint 700-800 ezer voksra számíthatunk. Korábbi szimpatizánsaink közül sokan most a bizonytalanok táborát gyarapítják. Feladatunk, hogy a társadalom minél nagyobb részének a támogatását is megnyerjük.

Kevés az idő visszaszerezni az MSZP hitelét. Évekkel ezelőtt nyilatkozta, hogy 1998-ban egy 27 százalékos népszerűségi mutatóval rendelkező párt irányítását vette át, és másfél év kellett ahhoz, hogy utolérjék a Fideszt. Most rosszabb a helyzet. És már csak másfél hónap van hátra a választásokig.

– Bízom abban, hogy európai stílusú, tényekre alapozott kampánnyal, amelyben nem a riválisok gyalázása, hanem nézetek, programok vitája zajlik, javítani lehet a helyzeten. Konkrét példákkal kell bemutatnunk a szociáldemokrata és a jobboldali, a liberális vagy a radikális gondolkodás különbségeit. Össze kell vetnünk a szocialista kormányzást az Orbán–Torgyán-kabinet teljesítményével. Tényekkel kell bemutatnunk, hogy a Horn-, a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány mi mindent tett az országért. Emellett össze kell hasonlítanunk, hogy ki milyen programmal vág neki az országgyűlési választásoknak.

Azt mondta, a kampányban a hibákról is beszélni kell. De többen úgy vélik: ráérnek a választások után ezzel foglalkozni. Molnár Csaba szerint most inkább összefogás és hit kell.

– Egyetértek azzal, hogy most nem egymással, hanem a riválisainkkal kell vitatkoznunk. De ez nem jelenti azt, hogy csak a sikerekről kell szólnunk. Ha nem beszélünk a hibákról, megkérdőjeleződik a mérlegünk hitelessége. El kell mondanunk, hogy a Horn-kormány stabilizálta a gazdaságot, de azt is, hogy kilenc hónapot késlekedett a szükséges megszorítások bevezetésével. A Medgyessy-kormány kétszer száz napos programja négymillió ember életkörülményeit javította, de az is tény, hogy az intézkedéssorozat túlment az ország gazdasági lehetőségein. Tegyük viszont hozzá, hogy nagyjából ugyanilyen mértékű államháztartási hiányt eredményezett a Fidesz lakástámogatási programja, s az csupán néhány tízezer, amúgy is tehetős embert hozott még jobb helyzetbe. Molnár Csabát a szocialisták egyik legtehetségesebb politikusának és kiváló kommunikátornak tartom. Helyesen teszi, hogy az elmúlt nyolc év eredményeit hangsúlyozza. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az ellenzék „romokban heverő” országról beszél, miközben a gazdaság szinte minden adata jobb, mint az Orbán–Torgyán-kormány utolsó évének számai.

A Bajnai-kormány válságkezelésének eredményeit Európa-szerte elismerik. Ráadásul a kormány a válságkezelést következetesen támogató MSZP kezdeményezéseit elfogadva, a lehetőségek határáig elmenve óvta a legsúlyosabb terhektől a nehezebben élőket.

Inotai András szerint a programjukban kevés szó esik a Magyarország előtt álló kihívásokról. Azt már én teszem hozzá, hogy a reformokat sem látni az ígéretek között. Minden rétegnek ad egy kicsit a program, de mintha kimaradt volna a vízió.

– Magyarország számára most a válságból való kilábalás a legsürgősebb feladat, a későbbi fellendülésnek és a reformoknak csak a megalapozása zajlik. A súlyos balesetet szenvedett sérült esetében is csak az életfunkcióinak a helyreállítása után jöhet a gyógykezelés. Programunk állja az összehasonlítást más pártok elképzeléseivel. Az összehasonlítást nehezíti persze, hogy a Fidesznek nincs programja, vagy titkolja, dugdossa azt. Pedig az a tisztességes, ha a választók tudják, melyik párttól mit várhatnak.

A Fidesz politikusai – elmondásuk szerint – a 2007-es programjukra támaszkodnak, legújabb célkitűzéseiket pedig március közepén hozzák nyilvánosságra.

– Csakhogy most 2010-et írunk. 2007-ben még senki nem számolt a világgazdasági válsággal. Egyelőre csak következtetni lehet arra, mit dugdos a választók elől a Fidesz. Például abból, ahogy az Orbán–Torgyán-kormány irányította az országot, abból, ahogy a Fidesz által vezetett önkormányzatok működnek, és abból, amit egyes politikusaik kifecsegnek. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy kormányzó erőként milyen durva módon korlátozták a demokráciát. Bevezették a parlament háromhetenkénti ülésezését, hogy az ellenzék ritkábban tudja kérdőre vonni a kormányt. Nem engedték megalakítani az általunk kezdeményezett vizsgálóbizottságokat, nehogy fény derüljön visszaéléseikre. A választás előtti évben lehetetlenné tették, hogy vitatkozzunk a költségvetésről, ugyanis korábban kétéves büdzsét fogadtak el. Riasztóan árulkodó Orbán kötcsei beszéde, amely szerint a jelenlegi duálist 15-20 évre egy centrális politikai erőtérnek kell felváltania, lényegében kizárva a vitákat. Európában nincs ilyen, a lényegét tekintve egypártrendszerű ország. Ilyet csak néhány ázsiai, latin-amerikai és afrikai országban láthatunk.

Bajnaival mintha Medgyessy gesztuspolitikája térne vissza. Orbánt demokratának nevezte a parlamentben. Az MSZP is újrahasznosítja az árokbetemető politikát?

– Soha nem hittem azt, hogy politikai ellenfeleink célja az ország tönkretétele. Abból a feltételezésből indulok ki, hogy ők is az ország javát akarják, csak más módon. Ugyanakkor a másik oldalról mindig azt halljuk, hogy a szociálliberális koalíció tönkre akarja tenni Magyarországot.

Vagyis tesznek gesztusokat?
A Fidesz ügyet sem vet önökre. Nem látják az MSZP vezetőit, csak a mögöttük állókat: Orbán és Navracsics is utalt arra, hogy nemcsak a jobb-, hanem a baloldaliak kormánya is lesz az övék.

– A Fidesz ne a baloldaliakat, hanem saját választóit képviselje. Megjegyzem: a kampány nem a gesztusok, hanem a politikai verseny időszaka, amelyben a választók a pártok programjait hasonlítják össze. Nem a gyengeség, inkább az erő, az önbizalom jele, ha elismerjük a tévedéseinket vagy a másik igazát. Az viszont tény, hogy a Fidesz eddig egyetlen gesztusunkat sem viszonozta. 1994-ben például, amikor az MSZP–SZDSZ-koalíció 72 százalékos többséget szerzett a parlamentben, saját bizottsági helyeinkből ajánlottunk fel néhányat az ellenzéknek, hogy elérjék javaslataiknak a plenáris ülés elé terjesztéséhez szükséges egyharmados arányt. Amikor viszont 1998-ban a házbizottság ülésén frakcióvezetőként azért küzdöttem, hogy megkapjuk a 36 százalékos mandátumarányunkhoz járó legalább egyharmadnyi helyet a bizottságokban, és emlékeztettem őket korábbi gesztusunkra, egy gúnyos mosoly kíséretében azt a választ kaptam: „Elég hülyék voltatok.”

Talán egyetlen gesztus megfontolandó lenne. A Political Capital elemzése szerint a szélsőjobb felé billenő körzetekben az MSZP jelöltjeinek vissza kellene lépniük a Fidesz-aspiránsok javára.

– Erről csak az első forduló eredményeinek ismeretében lehet dönteni. Most általánosságban azt tudom mondani, hogy a kölcsönös gesztusokban hiszek, az egyoldalúakban nem.