2012. május 25. péntek - Orbán. Holnapi névnap: Fülöp, Evelin
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Orbán Európában példátlan húzásra készül
"Magyarországon a párt- és kampányfinanszírozás ügye máig rendezetlen, nem átlátható, hogy melyik párt pontosan milyen forrásokat használ, milyen kiadásai vannak, és emiatt nem lehet tudni, hogy a pártok képviselői döntéseikben mennyiben képviselik választóik akaratát és mennyiben azok magánérdekeit, akik a működésükhöz és kampányaikhoz szükséges forrásokat biztosítják."
2012. május 25. 17:25
Véget ért a Budai-féle "gyalázatos rágalomhadjárat"
2012. május 25. 17:04
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
hulot
-
2012.05.25 22:50
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
kykicz
-
2012.05.25 22:28
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
AI: Súlyos visszaélésekhez vezethetnek az Orbán-kormány lépései
Fotó: Amnesty International
Tüntetés a sajtószabadságért
2012. május 24. 12:51
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Csütörtök, 2010. július 8. 08:55
Buják Attila
írása
Címkék:
Lendvai Ildikó
MSZP
Lendvai Ildikó távozása
Zárszó előtt
Az elnök asszony csöndben, hűhó nélkül mondott le. Akkor lett pártjában „első számú vezető”, amikor mindenki menekült, kormányközelből is. A rendszerváltás középgenerációjának tagjaként, a „napsütötte horni időkben” kezdett politizálni, a budapesti, „liberálgyanús” értelmiségi szárny vezéralakja volt. Elnökként egy évet kapott, izgalmas küldetéssel. Robbanás nélkül kellett a kifutópályára tennie a gépet. A landolás sikeres volt, a pilóta távozik. BUJÁK ATTILA írása.
– Úgy jöttem, mintha mennék, úgy megyek, mintha jönnék – mondja hősünk leplezetlen öniróniával. – Már két hónapja „az MSZP távozó elnökeként” emlegetnek, minden héten írok egy búcsúlevelet.
Vigaszul: vannak rockegyüttesek, amelyek a tizedik-huszadik „végső búcsúkoncertet” adják.
Pedig Lendvai többszörösen lemondott (először április 25-én), s ezt folytonosan meg is erősítette, de a poszt szívósan követi. Az MSZP máig képtelen lezárni, feldolgozni a kampánytól, bukástól, válságkezeléstől dúlt viharos esztendőt. Még markolják a szorítókötelet, mint a kiütött bokszoló.
Az elnök asszony íróasztala maga az átmenet. Festői rendetlenség, púderpamacs, kézitükör, régi napilap, iratok, előterjesztések, tervek, ledobott sportszatyor, tegnapról maradt sonkás zsömle. Nem az a precíz adminisztrátori miliő. Nem a gyurcsányi high-tech sterilitás, centrumban az ötszáz gigás vezérkomputerrel, sarokban ücsörgő kormányőrrel, ablak mellé támasztott hű Gréczy Zsolttal. Nem is „gyulai ódon”, porcelán kohászszobrocskával, MSZP-matricás hamutartóval, diplomata-Marlboróval. Változunk.
De ez is ideiglenes. Az irodát (és a státust) két nap múlva Mesterházy frakcióvezető örökli.
Lendvai nem rajong a „politikusi nekrológokért”.
– Mintha preparálnák az embert. Végül is nem zárok le semmit. Itt szaladgálok még a Parlamentben.
De elnök nem lesz többé. Pedig ha valaki, ő lentről küzdötte fel magát.
Jobboldali kritikusai róla is összeállították „pártállami bűnlajstromát”. Aczél-káderként emlegették, s ez – ha úgy vesszük – igaz is. 1984-ben a távozó kb-titkár invitálta a KISZ-ből az MSZMP KB „tudományos, közoktatási és kulturális osztályára”. Menesztése előtt Aczél utolsó kísérlete volt az új nemzedék (József Attila körösök és mások) megnyerése.
A nagy öregeket (Illyést, Némethet, Vast, Déryt) valaha „begyűjtötte”, a fiatalok már nem gazsuláltak neki.
A kb-titkár Lendvaiék (s más ifjú káderek) csapatától remélte, hogy „hangot találnak” velük.
Lendvaiban mindig megvolt a „nyüzsgés”, a beleszólni akarás vágya, a természetes kíváncsiság.
– De nem akarom szépíteni – mondja –, nem volt kifogásom a rendszer javíthatónak vélt, emberibb változata ellen. Ma is él bennem a titkos ősbaloldali. Szép lenne a világ, ha működne valami egyenlőségre s köztulajdonra épülő, ésszerű vegyes gazdaság. Persze nincs ilyen. A politikai pluralizmust pedig eleve elfogadtam. Ma már tudom, hogy szabad-piac nélkül ez fából vaskarika. Ám a parttalan verseny nem az én ideálom.
Apparatcsiknak (nyolctól négyig forradalmárnak) állni, „politikai munkatársnak” lenni – egy értelmiséginek dilemma. Lendvai is gyanakodott magára: 2000-ig, amíg idővel bírta, megtartotta egyetemi óráit is. Az apparatcsiklétet nem szánta „örök darabnak”.
– A mozgás, a beleszólás vágya vezetett – mondja. – És persze nem is hittük (nem hihettük), hogy a rendszer valaha összeomlik. Továbbmegyek: nem is kívántam.
Valami felvilágosult, dubèeki közeg vonzotta, amely döccenők árán, de halad. Akadnak őrült fanatikusok, hatalommániások, „hülyék”, betilthatnak egy folyóiratot, mégis jó irányba mennek a dolgok.
– ’89-re a magamfajta politikai naiva is látta: vége. És kerestük a kivezető utat.
Ejtőernyősként került a Gondolat Kiadóhoz, amelyet szeretett, mégis „politika elvonási” tünetei voltak. Örök kérdés, hogy „rendes ember” normális, civil foglalkozás birtokában miért választja a politikai pályát. Muszáj-e – nemegyszer meggyőződése ellenére – az „aktuális vonalat” vinni, hajnali órán a Nap-keltében, késő este a Híradóban? Mi fontosabb? Wieszt János aktatáskája, vagy az új Camus-kiadás? Mosolyog.
– Komolyan kérdi? A Pestis nyomasztó olvasmány, érdekesebb is, mint a Zuschlag-affér. De az ember „nyomot akar hagyni a világban”.
Szünetet tartunk. Pontosabb választ keresünk.
– Nézze: a politikában van valami eredendő ripacsság, narcizmus, szereplési vágy. Nem befolyásolja az emberi létezést. Mégis kell a tudat, hogy így van. Ötpercenként elhatározom: elég, többé ezt nem csinálom. Olcsó, alpári, sekélyes. Háromszavas üzenetekből áll a kommunikáció.
A Zuschlagok, Wiesztek dolgát úgy tekintem, mint a mosogatást: undok dolog, de muszáj megcsinálni.
Végül megtalálja a kulcsmondatot.
– A politika örömszerző tevékenység. Megviselne, ha két hónapig nem szólalhatnék fel a parlamentben.
1990 után nem is bírta sokáig. Amatőr alapon „pártnyüzsögni” kezdett. Volt az ötödik kerületben egy értelmiségi klub, eljárt, felszólalt, tagja lett a budapesti párttanácsnak, és meg sem állt a fővárosi elnöki posztig. A budapesti szervezet a kilencvenes években afféle liberális lerakat volt, nem tartozott Horn kedvencei közé. Már az is erős gyulai homlokráncolást váltott ki, hogy Lendvai lett az elnök.
– Tény, hogy egy fokkal mindig koalíciópártibbak voltunk. A liberálisokkal közös nyelvet beszéltünk – ismeri el.
Nem véletlen, hogy a politikai hangzásvilágban Kunczéval évekig ketten képviselik a koalíciós stereo soundot.
Lendvai ’94-ben került a parlamentbe, amikor a rendszerváltó értelmiség nagyjai fokozatosan kiürítették a patkót. Kiadói állása mellett akkor már képviselőjelölt, s ’94-ben – így mondja – bekerültek a „kiskutyák” is. Ma már a „nagykutyák” is kimaradnak.
A Kovács-korszakban sikeres frakcióvezető. Az első komoly elágazási pont (válság) a pályáján Medgyessy bukása. Lendvai a döntő beszélgetésen a „nagy négyes” (Kovács–Kiss– Lendvai–Kuncze) egyik vezető tagja. Királycsináló. Örök kérdés, megfúrták-e a miniszterelnököt.
– Mondjuk úgy... nem marasztaltuk – állítja Lendvai. – Én a koalíció feltétlen híve voltam. Tarthatja árulásnak, de a kockázat nagy volt. A kisebbségi kormányzást senki sem próbálta ki.
Hallgatunk. A kampány lejárt lemez, az elnök is őszintébb lehet. Lendvai 2007 dereka óta biztosra vette a vereséget.
– Őszöd után a miniszterelnök maradása mellett voltam. Nem hittem, hogy az a pár szó ennyire élesen „beleég” a köztudatba. Úgy láttam: ha a Feri akkor visszalép, látványosan eltávolodunk minden reformtól. Vele lehetett őszintén beszélni erről. A lemondás időzítése persze meglepett. Nekem egyetlen faladatom maradt: valahogy összetartani a zilált társaságot.
Elnöki korszakában Kovács László kedvelt interjúfordulata volt a lehetséges utódok elősorolása. Az óvatlanok – mint Juhász Ferenc – be is kapták a horgot, mondván: „Hát, el tudják képzelni.” Lendvai szívósan védekezett és cáfolt. Ő a helyén van, álmai netovábbja a frakcióvezetői poszt.
– Voltaképpen igazat mondtam. Nem vagyok „adminisztrátortípus”, miniszteriális alkat. A szervezést muszájból vállalom, de unom. Számomra a politika centruma a parlament.
A sors iróniája, hogy 2009 tavaszán „nem tudott elugrani” a faladat elől.
– Amikor Botka Laci egyszer agitált, mondta: tudja, vereségsorozat előtt állunk. Túl kell élni.
Kétségtelen: a baloldali innováció útjai az évezred elejére bedugultak. Az utolsó látványos kísérlet a blairi átalakulás volt. Az MSZP – Gyurcsány ösztönzésére – akkor szállt fel a vonatra, amikor az a végállomásra ért.
A bukás másik oka – a pénzügyi válság mellett – a felcsapó korrupciós hullám. Lendvai szerint korántsem egyértelmű, mikor vált ez „rendszerszerűvé” a pártban. Itt egy tagátjelentkezési hullám híre, ott egy gyanús megyei puccs. Senki nem fújt riadót.
– Akkor lobbant lángra a tető, amikor már nem tudtuk a tüzet megfékezni. De ezért vagyok optimista – mondja váratlan fordulattal. – Ellenzékben, mélyen kétharmad alatt, nem várható, hogy korrupt alakok, karrieristák özönlik el az MSZP-t.
A lengyel példát említjük, az ottani (végsőkig lezüllött) utódpárt történelmi bukását.
– De mi nem hasadoztunk darabokra. És maradt egymillió szavazónk.
A leköszönő elnök úgy látja: valamiben hibázott. Amikor sorra buktak elő a kínos fővárosi ügyek, egyeztetéssel kísérletezett. Nem üzent hadat a sajtóban. Pedig ezen a ponton kockáztatni kellett volna. Mit veszít? Korábban elköszön az elnökségtől?
Ez napokon belül befejezett tény lesz. Lendvai nem akar többé a pulpitusra ülni. Szólista ne legyen kórista.
– Ugyan, mi is lehetnék? – kérdezi csúfondárosan. – Római pápa? Miniszterelnök?
Szerveződik egy „ideológiai karbantartó testület”, amely az MSZP és a baloldali értelmiség diskurzusát szervezi. A legfőbb baj – Lendvai szerint – nem is a vereség, hanem az értelmiségi háttér elfordulása.
– Kiábrándultak, csalódottak – mondja. – Még sincs más út, egymásra kell találnunk. Régies, avítt párt vagyunk, együtt öregedtünk. A baloldali-liberális kultúra komoly válsága ez. Az MSZP-t persze jobban megviselte. Együtt buktunk el, önök értelmiségként, mi pedig politikai pártként.
A megmámorosodott Fideszben – és Orbán hatalomtechnikájában – persze a baloldal is bízhat. Ez örök aranytartalék.
Vigaszul: vannak rockegyüttesek, amelyek a tizedik-huszadik „végső búcsúkoncertet” adják.
Pedig Lendvai többszörösen lemondott (először április 25-én), s ezt folytonosan meg is erősítette, de a poszt szívósan követi. Az MSZP máig képtelen lezárni, feldolgozni a kampánytól, bukástól, válságkezeléstől dúlt viharos esztendőt. Még markolják a szorítókötelet, mint a kiütött bokszoló.
Az elnök asszony íróasztala maga az átmenet. Festői rendetlenség, púderpamacs, kézitükör, régi napilap, iratok, előterjesztések, tervek, ledobott sportszatyor, tegnapról maradt sonkás zsömle. Nem az a precíz adminisztrátori miliő. Nem a gyurcsányi high-tech sterilitás, centrumban az ötszáz gigás vezérkomputerrel, sarokban ücsörgő kormányőrrel, ablak mellé támasztott hű Gréczy Zsolttal. Nem is „gyulai ódon”, porcelán kohászszobrocskával, MSZP-matricás hamutartóval, diplomata-Marlboróval. Változunk.
De ez is ideiglenes. Az irodát (és a státust) két nap múlva Mesterházy frakcióvezető örökli.
Lendvai nem rajong a „politikusi nekrológokért”.
De elnök nem lesz többé. Pedig ha valaki, ő lentről küzdötte fel magát.
Jobboldali kritikusai róla is összeállították „pártállami bűnlajstromát”. Aczél-káderként emlegették, s ez – ha úgy vesszük – igaz is. 1984-ben a távozó kb-titkár invitálta a KISZ-ből az MSZMP KB „tudományos, közoktatási és kulturális osztályára”. Menesztése előtt Aczél utolsó kísérlete volt az új nemzedék (József Attila körösök és mások) megnyerése.
A nagy öregeket (Illyést, Némethet, Vast, Déryt) valaha „begyűjtötte”, a fiatalok már nem gazsuláltak neki.
A kb-titkár Lendvaiék (s más ifjú káderek) csapatától remélte, hogy „hangot találnak” velük.
Lendvaiban mindig megvolt a „nyüzsgés”, a beleszólni akarás vágya, a természetes kíváncsiság.
– De nem akarom szépíteni – mondja –, nem volt kifogásom a rendszer javíthatónak vélt, emberibb változata ellen. Ma is él bennem a titkos ősbaloldali. Szép lenne a világ, ha működne valami egyenlőségre s köztulajdonra épülő, ésszerű vegyes gazdaság. Persze nincs ilyen. A politikai pluralizmust pedig eleve elfogadtam. Ma már tudom, hogy szabad-piac nélkül ez fából vaskarika. Ám a parttalan verseny nem az én ideálom.
Apparatcsiknak (nyolctól négyig forradalmárnak) állni, „politikai munkatársnak” lenni – egy értelmiséginek dilemma. Lendvai is gyanakodott magára: 2000-ig, amíg idővel bírta, megtartotta egyetemi óráit is. Az apparatcsiklétet nem szánta „örök darabnak”.
– A mozgás, a beleszólás vágya vezetett – mondja. – És persze nem is hittük (nem hihettük), hogy a rendszer valaha összeomlik. Továbbmegyek: nem is kívántam.
Valami felvilágosult, dubèeki közeg vonzotta, amely döccenők árán, de halad. Akadnak őrült fanatikusok, hatalommániások, „hülyék”, betilthatnak egy folyóiratot, mégis jó irányba mennek a dolgok.
– ’89-re a magamfajta politikai naiva is látta: vége. És kerestük a kivezető utat.
Ejtőernyősként került a Gondolat Kiadóhoz, amelyet szeretett, mégis „politika elvonási” tünetei voltak. Örök kérdés, hogy „rendes ember” normális, civil foglalkozás birtokában miért választja a politikai pályát. Muszáj-e – nemegyszer meggyőződése ellenére – az „aktuális vonalat” vinni, hajnali órán a Nap-keltében, késő este a Híradóban? Mi fontosabb? Wieszt János aktatáskája, vagy az új Camus-kiadás? Mosolyog.
– Komolyan kérdi? A Pestis nyomasztó olvasmány, érdekesebb is, mint a Zuschlag-affér. De az ember „nyomot akar hagyni a világban”.
Szünetet tartunk. Pontosabb választ keresünk.
– Nézze: a politikában van valami eredendő ripacsság, narcizmus, szereplési vágy. Nem befolyásolja az emberi létezést. Mégis kell a tudat, hogy így van. Ötpercenként elhatározom: elég, többé ezt nem csinálom. Olcsó, alpári, sekélyes. Háromszavas üzenetekből áll a kommunikáció.
A Zuschlagok, Wiesztek dolgát úgy tekintem, mint a mosogatást: undok dolog, de muszáj megcsinálni.
Végül megtalálja a kulcsmondatot.
– A politika örömszerző tevékenység. Megviselne, ha két hónapig nem szólalhatnék fel a parlamentben.
1990 után nem is bírta sokáig. Amatőr alapon „pártnyüzsögni” kezdett. Volt az ötödik kerületben egy értelmiségi klub, eljárt, felszólalt, tagja lett a budapesti párttanácsnak, és meg sem állt a fővárosi elnöki posztig. A budapesti szervezet a kilencvenes években afféle liberális lerakat volt, nem tartozott Horn kedvencei közé. Már az is erős gyulai homlokráncolást váltott ki, hogy Lendvai lett az elnök.
– Tény, hogy egy fokkal mindig koalíciópártibbak voltunk. A liberálisokkal közös nyelvet beszéltünk – ismeri el.
Nem véletlen, hogy a politikai hangzásvilágban Kunczéval évekig ketten képviselik a koalíciós stereo soundot.
168 Óra Archív
2006, a győztes csapat: Lendvai, Gyurcsány, Szili
A Kovács-korszakban sikeres frakcióvezető. Az első komoly elágazási pont (válság) a pályáján Medgyessy bukása. Lendvai a döntő beszélgetésen a „nagy négyes” (Kovács–Kiss– Lendvai–Kuncze) egyik vezető tagja. Királycsináló. Örök kérdés, megfúrták-e a miniszterelnököt.
– Mondjuk úgy... nem marasztaltuk – állítja Lendvai. – Én a koalíció feltétlen híve voltam. Tarthatja árulásnak, de a kockázat nagy volt. A kisebbségi kormányzást senki sem próbálta ki.
Hallgatunk. A kampány lejárt lemez, az elnök is őszintébb lehet. Lendvai 2007 dereka óta biztosra vette a vereséget.
– Őszöd után a miniszterelnök maradása mellett voltam. Nem hittem, hogy az a pár szó ennyire élesen „beleég” a köztudatba. Úgy láttam: ha a Feri akkor visszalép, látványosan eltávolodunk minden reformtól. Vele lehetett őszintén beszélni erről. A lemondás időzítése persze meglepett. Nekem egyetlen faladatom maradt: valahogy összetartani a zilált társaságot.
Elnöki korszakában Kovács László kedvelt interjúfordulata volt a lehetséges utódok elősorolása. Az óvatlanok – mint Juhász Ferenc – be is kapták a horgot, mondván: „Hát, el tudják képzelni.” Lendvai szívósan védekezett és cáfolt. Ő a helyén van, álmai netovábbja a frakcióvezetői poszt.
– Voltaképpen igazat mondtam. Nem vagyok „adminisztrátortípus”, miniszteriális alkat. A szervezést muszájból vállalom, de unom. Számomra a politika centruma a parlament.
A sors iróniája, hogy 2009 tavaszán „nem tudott elugrani” a faladat elől.
– Amikor Botka Laci egyszer agitált, mondta: tudja, vereségsorozat előtt állunk. Túl kell élni.
Kétségtelen: a baloldali innováció útjai az évezred elejére bedugultak. Az utolsó látványos kísérlet a blairi átalakulás volt. Az MSZP – Gyurcsány ösztönzésére – akkor szállt fel a vonatra, amikor az a végállomásra ért.
A bukás másik oka – a pénzügyi válság mellett – a felcsapó korrupciós hullám. Lendvai szerint korántsem egyértelmű, mikor vált ez „rendszerszerűvé” a pártban. Itt egy tagátjelentkezési hullám híre, ott egy gyanús megyei puccs. Senki nem fújt riadót.
– Akkor lobbant lángra a tető, amikor már nem tudtuk a tüzet megfékezni. De ezért vagyok optimista – mondja váratlan fordulattal. – Ellenzékben, mélyen kétharmad alatt, nem várható, hogy korrupt alakok, karrieristák özönlik el az MSZP-t.
A lengyel példát említjük, az ottani (végsőkig lezüllött) utódpárt történelmi bukását.
– De mi nem hasadoztunk darabokra. És maradt egymillió szavazónk.
A leköszönő elnök úgy látja: valamiben hibázott. Amikor sorra buktak elő a kínos fővárosi ügyek, egyeztetéssel kísérletezett. Nem üzent hadat a sajtóban. Pedig ezen a ponton kockáztatni kellett volna. Mit veszít? Korábban elköszön az elnökségtől?
Ez napokon belül befejezett tény lesz. Lendvai nem akar többé a pulpitusra ülni. Szólista ne legyen kórista.
– Ugyan, mi is lehetnék? – kérdezi csúfondárosan. – Római pápa? Miniszterelnök?
Szerveződik egy „ideológiai karbantartó testület”, amely az MSZP és a baloldali értelmiség diskurzusát szervezi. A legfőbb baj – Lendvai szerint – nem is a vereség, hanem az értelmiségi háttér elfordulása.
– Kiábrándultak, csalódottak – mondja. – Még sincs más út, egymásra kell találnunk. Régies, avítt párt vagyunk, együtt öregedtünk. A baloldali-liberális kultúra komoly válsága ez. Az MSZP-t persze jobban megviselte. Együtt buktunk el, önök értelmiségként, mi pedig politikai pártként.
A megmámorosodott Fideszben – és Orbán hatalomtechnikájában – persze a baloldal is bízhat. Ez örök aranytartalék.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 27. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 22 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Drága aranyos joshy barát!
Neked fogalmad nincs a kommunizmusról,kevered a szocialista esznét a kommunizmus eszméivel,a tényeiddel,meg komoly gondok vannak, viszont a kapa rendesen kilóg a szájacskádból:-)))))
Igazi szijjas,kövér féle agymosott emberke vagy :-))))))
őszike 13 azért ídézhetne az ordenáre,sértegetésekből amiket én írtam.Ugyan is szutor (aki kerüli a ordenáre,sértéseket)velem akarna vitatkozni.De sajna ez nem megy,mert én elfogult vagyok,aki (szutor szerint) röffentget.És mint tudvalévő egy röffentgető,nem tud vitázni egy "logikus,semleges,elfogulatlan"emberrel.
Beszállni ebbe a vérgőzös, jobboldali gyalázkodásba, csak akkor teszi meg az ember, ha ráér. Most ép így vagyok. Ha lenne, egy időgépem, szívesen megnézném ezeknek az „ellenállóknak” a családi hátterét, az átkosban viselt dolgait. Érdekes tanulmány lenne. Persze már sokszor leírták, 65 év felett már annyira elhülyültünk, hogy a szavazati jogot is el kéne tőlünk venni. Már az eutanáziának a bevezetését is javasoltam, biztosan megszavaznák. Igen mi idős generáció, egy "romos " országot építettünk nekik, majdnem 50 év alatt. Nem volt hol lakniuk, nem tanulhattak, nem volt munkájuk, nem nyaralhattak, ja, kevesen mehettek külföldre, ez igaz. Lendvai nyilatkozatával, kapcsolatos véleményemmel nem is fárasztom önöket, mert úgysem értenék meg, amit mi öregek kiolvasunk belőle. Inkább azt kérdezném kellő tisztelettel a Fiatal Demokraták Szövetsége, ma milyen összetételű párt? Volt MSZMP- sek, soha munkát nem látott "forradalmi" megöregedett jogászok, más (sokan több pártot is megjárt) megélhetési politikusok gyülekezete. Viszont jó hírem is van. Sok - (hála Istennek nagyon sok), olyan jobboldalinak mondható ismerősöm van, aki csak arra vár, hogy valami tisztességes konzervatív kurzus is eljöjjön, olyan, mint a fejlett nyugati országokban. Hiszem, hogy előbb utóbb egyre többen lesznek. Ahogy fogy a "lé", úgy zsugorodik majd az összetartozás. Végül orbáni szófordulattal élve, amióta a választás lezajlott, az országot annyi csapás, kár, veszteség érte, mint előtte évtizedek alatt. Az ár és belvizektől, a viharokon át, a forint rendesen megkonstruált gyengüléséig. Ha igaz (miért kételkednénk benne) hogy Isten a történelem ura, valami nagyon nem tetszik Neki odafönn. Lehet, hogy még mindig a Gyurcsány zavarja köreit? Erősen kétlem.
Kedves szutor!
Nem emlékszem,hogy valaha is megbántottam volna önt,de úgy látszik,hogy az olyanok mint ön,csak sértegetni tud,igazi észérvei nincsenek is.
Idézném önt-ami igazán minősíti a magafajta szélsőbalos,hál Istennek kihalófélben lévő gondolkodás:
"Ez a mocskos szájú joshy nem menne el gyűlölködni, mondjuk a Demokratába?"
Na szóval elárulom önnek,hogy kicsit sem érdekel sem az ön kedves véleménye,sem a fidesz-vonalú bencsikrata.Nem tudom,hogy meg tetszett -e érteni,vagy a viszont gyűlölködése után majd vastag betűvel szedjem újra?
Ha venné a fáradtságot,és elolvasná az írásaimat,csakis tényekről szólnak.
Kedves szutor!Hahó!Már nem az elvtársai vannak hatalmon-pár fideszest kikéve-fel kéne ébredni két internacionálé között!:-)
Vitatkozni?Önnel?Hiábavaló,mert csak a kommunista dicshimnuszokat zengi a párttársairól,a többiek pedig "fasiszta-náci-nyilas-csőcselék"-önök szerint.
Majd ha leveszi a vörös napszemüveget,talán beszélgethetünk.
Re#23!
Kivel is akarsz vitatkozni?
Mondják a betanitott szöveget, ha kifogynak belöle jön az ordenare, sértegetés....
ilyenek..., tények.., az nem számit náluk.
Ferdítés az, hogy valaki csak az MSZP-ben látja a felmentést. Egyszerűen nincs más, aki ezt a nagyotmondó, höbőrgő bandát leválthatja. Ez a mocskos szájú joshy nem menne el gyűlölködni, mondjuk a Demokratába?
Frst-..sokbetűs,én a fideszről is zengenék dicshimnuszt, ha megérdemelné! Egyébként írd már egyszer le mi bajod az MSZP-vel! A rövid röffenéseid nem mutatnak reális elmére. Ha tényeket is közölsz, akkor még vitatkozhatunk is.
Köszönöm Péter-szívből jött,egy szuszra!:-)
Azért jó látni,hogy itt is egyre többen nem a maszopban látják Magyarország megmentőjét!
El lehet menni-mondta anno az elqró,most remélem megfogadja a pártja is ezt a tanácsát.
Mindössze egy semleges elfogulatlan szemlélődő véleménye szerepel itt.Ne találgassanak,szutor az.Milyen dicshimnuszt kerekítene az Mszp-ről és Lendvairól,ha elfogult lenne velük szemben.
Nekem egyáltalán nem tetszene ha Orbán min. elnök urat leköpnék.
Ez csak a magyar embereket, járartja le világszerte.
MSZMP. hát igen ha jól körülnézünk a mostani kormány, nagyobbik fele onnan nött ki.
Baloldali pártnak szükséges lennie, mert akkor féloldalas ország leszünk...
Ég önnel cenzorasszony!
Joshy szebben én se írhattam volna!!!!!
öszike13 #13-hoz:
Nekem tetszene ha leköpnék Orbánt, de csak akkor, ha úgy tönkre tette az országot, mint Gyurcsány.
Mindenkit meg illet a szólás szabadsága....
még ugy is, ha gyülölet lengi be...
Nevetségesnek tartom,hogy sokan mennyire felnéznek,már-már megváltóként tekintenek az mszp-s bagázsra.Főleg az elqrós paprikajancsira.
Orbánt nem kedvelem,de azért eléggé szánalmas,hogy ő itt a patásördög,de a maszoposok a mennyből szálltak le,és az a sok "csúnya jobboldali",ennyire kiszavazta őket.
Arra jók ezek a kommentek,hogy jót lehet rajta derülni.
Megtudhatom,hogy a cenzorasszony,botoxlady is csak jót akart,és egy igazi demokrata.Ezek szerint Kádár is demokrata volt?Vicces.
Az "emeszpé"megérdemli ahol van,sőt jobb lenne,ha már nem a Parlamentben rondítanák a levegőt,hanem mondjuk valamelyik büntetés-végrehajtási intézményben.
Egyetértek imdonewithyou-val,teljesen jól látja a dolgokat.
Írtam már korábban is,de liírom újfent.
Személy szerint örülök,hogy ilyen emberekre épít az mszp,mert így hamarabb süllyesztőbe kerülhetnek,és akkor végre merhetnek kicsik lenni...
T. imdone.......!Eszembe sem jutna, hogy minösitselek, neked ez a látásod, tiszteletben tartom.
Nekem az, amit már le irtam.
nem voltam soha semilyen párt tagja, tehát nincs hova 'haza'beszélnem.
Azt hiszem az öszödi beszéd anyiszor ki lett tárgyalva, hogy igen unalmas már....
GYF-t, és Medgyessy-t amilyen módszerekkel támadták, minösithetetlen
nem politikai ellenfelet, hanem személyes ellenség-ként amortizálta a mai kormény párt....lehet, hogy ez sokaknak tetszö, nekem nem.
/kiváncsi lennék, hogy mit tenne a mostani min.elnök ur, ha pl. leköpné valaki nyilt szinen....GYF demokrataként viselkedett akkor is..../
sok mindenröl lehetne még irni, de ugy látom felesleges....
Talán annyit még, hogy minanyiunknak jó lenne az,ha OV min.elnök ur nem kényszerülne sohasem öszödi beszéd-szerüségre....
Nyugodtan nevessen csak, engem nem zavar.
Kedves 7#. hozzászóló !
Maga asztán jóó meg azt mondta ezeknek a szerencsétlen baloldaliaknak . Reméli az öregek meghalnak , a " buzik " nem tudnak gyereket csinálni , így egyértelmű , hogy kihalnak . A hülyékkel meg majd elbánnak valahogy . Éljen a szittya Magyar Ország és a szentkorona tan . Mert ezek az igazán normális dolgok .
U.I. és sokáig éljen Orbán Viktor /maguknak /
Lendvai az egyik legtisztességesebb politikus. Örülne Orbán, ha egyetlen ilyen női politikusa lenne. Akik itt bunkó módra megnyilvánulnak, csak a jobboldali viselkedésmódnak az elvakult, mocskolódó eszenciáját adják. Soha nem voltam MSZP-párti, mégsem temetem, mert a hazug, simlis mostani győztes le fog járni. Aki itt az öszödi beszédet emlegeti okként, az nem figyelt oda. Az MSZP- esés a konvergencia-program durva gáz-és villanyár emelésével indult, az verte ki a biztosítékot. Aki hazugságról beszél Gyurcsány esetében ferdít. Viszont Orbán mindig is hazudozott, akár a vagyonszerzéseit, akár a nagyszabású ígéreteit nézzük. Annak adok igazat, aki helyesen látja: ha nincs konvergencia program és gazdasági világválság,ma szintén Gyurcsány lenne a miniszterelnök. Aki itt azt mondja nem lehet sokat tisztességesen keresni, annak a nézőpontja addig terjed, hogy az keres csak, aki kapál. Micsoda bolseviki elgondolás!
Lendvai Ildikó önvallomását őszintének és tisztelendőnek tartom. Ja, hogy Ő is vétett hibát?, amannyiben Ő is emberből van. Csak, sajnos kevesek voltak, akik vállaltak , tettek, kiálltak és képesek a szükséges konzekvenciát is levonni. Tisztelet érte.
Külön, kiemelt elismerést érdemel, hogy vallja és vállalja eszmei felfogását, hovatartozását, még, ha oly-annyira divattá vált is manapság a peorativ stigmázás, kommunistázás, jóllehet e nagyszájúak nem tudnák annak mibenlétét elmondani. Ildikó nélkül szürkébb lenne közéletünk. Ne tegye ezt velünk.
Azért egy kis helyesírást méltónak találnék annak, aki egyetemre jár.
Már ha nem a marxistára.
En ugy gondolom, hogy az igazi MSZP-sek - akik ebben az MSZP-ben csalodtak - most a Civil Mozgalmakkal tartanak.....mindig azt kell kerdezem, hogy ezt a sok müködö Civil Mozgalmat miert nem fogja at egy tehetseges politikus.
Az MSZP annyira tönkrement, hogy szerintem soha nem fog felallni, pedig nagyon kell egy baloldali szervezet.
Igen , hibáztak, idöben kellett volna észre venni a koaliciós viszaéléseket..
Azt hiszem ez nem a szoros pártvezetés dolga lett volna.
/más pártok ügyesebben, nyom nélkül tették ugyan ezt/
Ugy gondolom, amenyiben nem jön a világ pénzügyi válsága, Lendvaiék
nem buknak ekkorát...
Medgyessy lemondatása szerintem az akkori SZDSZ vezetöi érdeke volt....talán Kunce kivételével....nem volt szerencsés alku....
Gyurcsány mellé nem sorakoztak fel, egyedül kellett a nemtelen elenzéki viselkedéssel birkóznia, s a belsö sunyiságot kezelnie.....
Erös gyökerekkel rendelkezö ös MSZp-ésekkel sajnos gyengéknek bizonyultak.
Nem kell temetni az MSZP-ét, szerintem biztos, hogy megujulnak.