Hetilap kereső

Pungor András írása

Bár a „szabadságharcos” szerepben tetszelgő kormány letette a fegyvert az IMF előtt, a Fidesz szavazótáborának hitét várhatóan nem befolyásolja majd ez a hír. Ám a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója szerint legújabb kutatásuk is megerősíti: a bizonytalanok szakértői kormányra vágynak, és azok vannak többségben, akik elutasítják a harci indulókat. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

- Fideszes politikusok szerint minden azon múlik, hogy a válságot kinek a számlájára írják a választók.

– Valóban: a választók akkor is belső okokat, felelősöket keresnek, ha a külső környezet változik.

– Török Gábor politikai elemző úgy véli, most mégis felmentést adnak a Fidesznek: a közvélemény-kutatásokból számára úgy tűnik, az emberek szerint a világgazdaság, a bankárok és a szocik nyolc éve a bűnös.

– Ennél összetettebb a kép. Az igaz, hogy már a rendszerváltás óta mindig a bizalmi rangsor aljára kerülnek a bankárok, ám az MSZP kezd kikerülni a politikai karanténból, és a bűnbak szerepében a jelenlegi hatalom is egyre inkább feltűnik. Arra a kérdésre, melyik az a párt, amelyikre semmiképpen nem szavazna, a megkérdezettek 21 százaléka már a Fideszt jelöli meg. Ez a duplája az egy évvel ezelőtti adatnak. A választások után az emberek harmada utasította el a szocialistákat, mára a számuk a felére csökkent. Kiegyenlítődés zajlik a felelőskeresésben.

– Vége a „gazdasági szabadságharcnak”: tárgyalások kezdődnek az IMF-fel. Hogyan pontozzák a választók, ha a kormány szembemegy korábbi önmagával?

– A szabadságharc a saját táborban pozitív képzeteket kelt. Ebben és másban is koherens a másfél milliós Fidesz-tábor. További muníciót ad neki a lépés: a tábornok elszánt, a csatamezőn végigviszi az akaratát.

– De azt csak észreveszik, hogy a tábornok letette a fegyvert!

– A híradások szerint letette, meg nem is. A kormánypárt némely politikusa – például Kósa Lajos – harciasabb, a legtöbb nyilatkozat azonban egy új típusú együttműködésről szól. A szavazótábor úgy érti majd, hogy a kormányfő folytatja az ütközetet, csak a megváltozott körülmények között. Hitüket nem karcolja meg a hír. A másik táborban lévőket viszont megerősítheti abban, hogy nekik van igazuk, jó helyen állnak, s ez esélyt ad arra, hogy párbeszéd induljon az ellenzéki erők között. A bizonytalanok hatalmas tömegéhez viszont el sem jut ez az információ. Leszoktak már arról, hogy kövessék a politikai eseményeket.

– A bizonytalanok apatikusak, depressziósan látják a világot. Hozzájuk csapódott a Fidesz szavazóinak fele, 1,8 millió ember. Az Ipsos adatai szerint jelenleg 4,3 millió választópolgár semmilyen módon nem számol a pártokkal.

– Úgy vélik, a rossz kormánynak rossz az ellenzéke. Ők ideiglenesen vagy tartósan a politika alatti létbe szorultak. Nem figyelik a politikai folyamatokat, a híreket, nem is cselekszenek: nem szavaznak, nem tüntetnek, beletörődnek a helyzetbe. A bizonytalanok nem látnak olyan politikai erőt, amelynek az ígéretét komolyan tudnák venni, képesnek tartanának arra, hogy az ország gazdasági helyzetén változtasson.

– A többségük centrumpárti, de vajon jobb- vagy baloldali nézetekkel szimpatizálnak-e?

– Nem ez a legfontosabb nekik, hanem az, hogy ne legyen harsány, túlzó a politika stílusa. Ők nem szólamokra, az identitást erősítő lépésekre vágynak, hanem egy mérsékelt, ügyintéző kormány szakértő döntéseire.

– Ellenzéki politikusok egy része mégis úgy gondolja, hogy politikusi alternatívát kell felmutatni: a Fidesz utáni kormány nem lehet szürke szakértői kabinet, hiszen Orbán hívei soha nem törődnek majd bele a vereségbe. Mondják, ahogy a 2002-es választások után, egy ilyen helyzetben is dühödt harcra kell készülni.

– Az adatokból nem lehet következtetni arra, hogy milyen dominanciájú, politikusi vagy szakértői kormányfőt akarnak-e, de arra igen, hogy a kormány egészének szakértői kompetenciával kell bírnia. Szerintük a híreknek nem arról kell szólniuk, hogy a kabinet és a nemzetközi szervezetek között milyen gazdasági nézetkülönbségek vannak, hanem arról: hogyan harmonizálják azokat. Csak a legelkötelezettebbek szeretik a harccal kapcsolatos kifejezéseket. Többen vannak, akik a visszafogottságot kedvelik, és elutasítják a harci indulókat.

– Mégis a harcos Fidesz uralja a politikai mezőnyt, másfélszer akkora a támogatottsága, mint az MSZP-é. Orbánék főleg a megyeszékhelyen és a városokban tarolnak.

– Mindenhol vezetnek. A Fidesz korábban felszívta a munkaerőpiacon nehezen érvényesülő, főként a kistelepüléseken élő alsó és középrétegeket. Így eddig minél lejjebb haladtunk az „urbanizációs lejtőn”, a Fidesz annál erősebb volt az MSZP-hez képest. A fővárosban, a városokban kisebb, a falvakban öt-hatszoros volt az előnye. Orbánék most éppen a rájuk szavazó falusi, kisvárosi emberek jelentős részét veszítették el. A párt beágyazottsága így egyenletesebb lett.

– De miért tűnik sokak szemében még mindig potensnek a mostani kormány?

– Mert rendre mindig „mások” érdekeit sértették meg. Akik egzisztenciális okokból szavaztak a pártra, az év első felében már távoztak. Akiknek az szja-változás nem okozott nagy sérelmet, azok a munkatörvénykönyv változásakor szakadtak le róluk...

- Vagyis ügyesen sértettek érdekeket.

– Fokozatosan. Hónapról hónapra eszméltek és távoztak a rájuk szavazók. Az ellenzék eközben nem tudta áttörni az érdektelenség falát: hitelességi problémákkal, kommunikációs nehézségekkel, belső feszültségekkel küzdött, sok esetben olyan szimbolikus üzenetekkel operált, amelyek nem érdekelték az embereket.

- Ártott a baloldalnak Gyurcsányék kiválása az MSZP-ből?

– Nem. Az MSZP támogatottsága nem csökkent a múlt hónaphoz képest. Úgy látom, inkább a verbuválás, és nem az átcsábítás lesz a jellemző. Az adatokból úgy tűnik: egy választói kör létező igényét elégíti ki a Demokratikus Koalíció. A liberális szavazók ugyanis nem találják a pártjukat. Tőlük toborozhat magának szimpatizánsokat a DK, és nem oroz el sokakat az MSZP-től.

- Azért a volt SZDSZ-szavazók egy része nincs elragadtatva az exkormányfőtől. Ők vajon inkább a DK-t választják, vagy az LMP-t, esetleg egy, a jövőben megalakuló új pártot?

– A liberális szavazóknak nincs pártjuk, keresik a helyüket. Sokan nem voksoltak, mások kényszerből léptek: az idősebb liberálisok az MSZP-t, a fiatalabbak az LMP-t támogatták. Nehéz megrajzolni az LMP-szavazók karakterét, hiszen a középen lévők, a balra húzók, a konzervatív liberális szavazók is támogatják. Nem biztos, hogy nyerő képlet az, ha egy kis pártnak sokféle támogatója van.

- A Nézőpont Intézet szerint a Demokratikus Koalíció kiválásának egyértelmű vesztese az MSZP, mivel az előzőleg mért 17 százalékos támogatottsága helyett most csupán a választópolgárok tíz százaléka voksolna rá. Szerintük a második helyre jött fel a Jobbik. Az Ipsos adatai szerint viszont még egy kicsit javítani is tudtak a szocialisták. Hogyan mérhettek ennyire különböző értékeket?

– Tény, hogy a Jobbik megerősödött, és megközelítette az MSZP-t. A Fidesz visszaesésének a Jobbik volt a nyertese. Mégsem nevezhetjük ezt a radikális szervezetet a leszakadók pártjának. Októberben az összes választókorú körében 11 százalékon állt az MSZP, és 9 százalékon a Jobbik. Most ugyanez az arány lényegében ugyanolyan: 12:9. Lehet, hogy a másik, egy-két napos telefonos felmérés olyan pillanatban született, amikor a Jobbiknak jobb kommunikációs pillanatai voltak. A mi mérésünk elhúzódó, egyhetes volt.

- Van-e esély egy ellenzéki összefogásra? Mi látszik a pártok szavazóinak másodlagos preferenciáiból és abból, hogy a bizonytalanok kiket utálnak legkevésbé?

– Az összefogást segítheti, hogy a szocialisták másodsorban leginkább az LMP-t támogatnák, s nincsenek ellenérzéseik az ökopárttal szemben. De visszafelé ez nem érvényes. Az LMP-seknek csupán a tizede szimpatizál Mesterházyékkal, de közülük kétszer ennyien utasítják el az MSZP-t. A bizonytalanok körében az előző és a mostani kormánypárttal szemben a legnagyobb az ellenérzés, ám a Fidesz elutasításának élménye frissebb, most a szocialisták valamivel nagyobb valószínűséggel érhetik el az elbizonytalanodottakat.