Egy kis település polgármesterének nagy kezdeményezéséről számolt be a minap a Szoljon.hu. A Szolnoktól 27 kilométerre fekvő, 730 fős Tisza-parti Vezsenyben jó szándékú vállalkozók segítségével próbálja jóllakatni az önkormányzat azokat a kisgyereket, akik éhesen érkeznek az iskolába vagy az óvodába.

A tanárok hívták fel a polgármester figyelmét, hogy tíz közül nyolc tanuló reggeli nélkül érkezik az oktatási intézménybe, és bizony előfordul, hogy némelyikük elszédül az éhségtől.

A polgármester azonnal „tűzoltóakcióba” kezdett: almát, kenyeret szerzett, az önkormányzat zsírral járult hozzá az adományhoz, így most már reggelente zsíros kenyér és friss gyümölcs várja az iskolába és az óvodába érkezőket. Sőt, a zsír helyett néha lekvár is kerül, az óvó nénik meg gyakran megreszelik, mézzel meg dióval tálalják az almát vagy megsütik, hogy változatosabb legyen a menü.

– Az érintettek többnyire többgyermekes, nagy családokból valók. Vannak közöttük olyanok, akik azért nem esznek reggel otthon, mert nincs mit, még kenyér sem, de olyan családok is akadnak, ahol egyszerűen csak nem figyel eléggé a szülő a gyerekekre. Ha nincs ez az iskolai reggeli, a mennyiségileg kevesebb iskolai tízóraival kellene kibírniuk ebédig, és dél felé bizony már kóvályognának az éhségtől – nyilatkozta Strack Éva napközis nevelő a Szoljon.hu újságírójának.

A cikkhez írt kommenteket olvasva azonban úgy tűnik, az internetes portál jó néhány olvasója nem a sikeres helyi kezdeményezést látta az akcióban. Pár idézet az idézhetőbbek közül:

„Tisztelet a polgármesternek,de ezeknek a gyerekeknek a szülei már megkapták a reggelire valót segély formájában, amit a dolgozó magyar emberek fizetnek nekik!”
„A szülőknek tartási kötelezettsége van, etessék meg a gyereket iskola előtt. Az én gyerekem biztos nem fog éhesen menni suliba. Megoldás van: el kell menni dolgozni.”
„Nekünk sincs több és mégis ellátjuk a gyerekünket, és nem siránkozunk! Vajon azzal foglalkozna az önkormányzat, hogy nekem van-e miből adni a gyereknek reggelit? Biztos, hogy nem, mert én magyar vagyok! Ne kelljen már őket sajnálni.....”
„Na hagyjuk már... Nyugodtan istápolják csak a cigány gyerekeket, pár év múlva úgyis a fejükre szarnak, kirabolják meg agyon verik őket!”

Ezt váltotta ki, hogy egy pék felajánlott napi 3 kiló friss kenyeret, egy termelő pedig azt mondta, hogy az önkormányzat emberei bármikor bemehetnek az almáskertjébe, és szedhetnek a legszebb almából. Mentek is egy utánfutóval. Az önkormányzat a zsírt meg a lekvárt állta az adófizetők pénzéből.

Felvállalva a brutális képzavart: egy harapásnyi zsíros kenyér történetében, mint cseppben a tenger, ott háborog a szociális segélyek ügyében támadt vita. Mert minél inkább nő a szegénység, annál inkább figyelik árgus szemek: kinek miért megy a segély. Érthető, ha bánt valakit, hogy reggeltől estig dolgozva kuporgat, spórol, a családjáért, miközben azt látja, hogy egyes segélyezetteknek kocsmára is bőven telik. De ha már egy falat önkormányzati zsíros kenyérre is ez a jellemző reakció, az valóban nagy társadalmi feszültségre vall. Ráadásul, hogy abszurd is legyen: csak a zsír van belőle a „közösből”.

– Ez nem a monoki példa – mondja a 168 Óra Online-nak Hatvani Lajos, Vezseny polgármestere. – Amikor jelezték a pedagógusok a problémát, én arra összpontosítottam, hogyan oldhatom meg a legegyszerűbben, hogy a gyerek arra figyeljen, ami az feladata. Vagyis ne éhesen szédelegjen az iskolapadban. Jól tudom, hogy ez átmeneti megoldás, tűzoltás, de ilyen átmeneti megoldással majd csak túléljük, és lesz még ennél jobb is. Jobban kell figyelnünk azokra, akik még vagy már nem tudják megvédeni magukat a gazdasági válságban, azaz a gyermekekre és az idősekre. Akinek van, adjon, aki tud, segítsen, ne az legen az első, hogy az firtassuk: hova tetted a nyugdíjadat vagy a családi pótlékot?

A polgármester szerint ugyanis a nyugdíjasok is gyakran megszédülnek, és nem a magas vérnyomástól, hanem az éhségtől:
– Nálunk elég gyakori a 40-50 ezer forintos nyugdíj, hihetetlen mit kuporgatnak ebből, mert többnyire még az unokáknak is gyűjtenek, meg a saját temetésükre, inkább nem esznek.

A polgármester azt mondja, ismeri annyira a családokat, hogy kijelenthesse: az esetek elsöprő többségében nem kocsmázás, játékgépezés, felelőtlen pénzszórás miatt fogy el hamar a pénz. Azt tapasztja, hogy különösen a közművel ellátott, komfortos lakásokban élő nagycsaládok kerülnek válaszút elé: ahhoz, hogy fizetni tudják a közszolgálatot, az élelmen kell spórolniuk.

– Nem azt mondom, hogy a két-három kocsma nem él meg a településen – mondja Hatvani Lajos. – De mi, ha segítség kell, nem kérdőjelezzük meg, hogy jó-e a család gazdálkodása vagy sem. Lehet, hogy lehetne jobb is, de kívülről mindig könnyebb okoskodni. Egyébként a családlátogatóknak vannak ötleteik, hogyan lehetne jobban megfogni a forintot. Többször összehívtuk a nagycsaládosokat, hogy beszélgessünk a problémáikról. Panaszolták például, hogy elég drága a helyi élelmiszerbolt. Felvetették, nem vinné-e be őket Szolnokra az iskolabusz, mert ott más az árrés, a választék, így tudnának spórolni. Most dolgozunk azon, hogy lehetne ezt megoldani.

Vezseny lakosságának 15 százaléka roma, az iskolások között valamivel magasabb az arány, mert a roma családoknál több a gyerek. Az éhesen iskolába menő csemete nem csak az etnikai kisebbséget jellemző probléma. Ahogy a polgármester nemes egyszerűséggel mondja: Itt egyformán szegény mindenki.

Nem tudni, mikor alakítják át a segélyezési rendszert, hol sikerül majd munkahelyeket teremteni, mi lesz a leszakadó térségekkel, kistelepülésekkel. Ez már országos politika. De ha a vezsenyiekkel teli „árletörő” iskolabusz megindul a legközelebbi diszkont felé, ők a magukét megtették.