A 100 évvel ezelőtt született Alfonzóra emlékezve adom közre a 25 évvel ezelőtt készült portréinterjúnak egy részletét. A Radnóti Színház színpadán beszélgettünk, éjszakai közönség előtt, és nyilvánvaló volt, hogy Alfonzó, bár nekem válaszolgat, valójában a közönségnek játszik, amely időről időre elragadtatott tapssal jutalmazta. Igyekeztem igazodni a szokatlan helyzethez, ő igyekezett figyelni a kérdéseimre, de azért egyikünk sem váltott műfajt. Én interjút készítettem, ő műsort. Nagyon személyes, rögtönzött magánszámot, amelyben a felejthetetlen bohóc felidézte életének képletes bukfenceit és valódi pofonjait. Utólag sem töprengek azon, hogy minden úgy történt-e, ahogy elmesélte. Szerencsésnek tartom magam, hogy másfél órára a játszótársa lehettem. (Mester Ákos)
A teljes beszélgetést itt olvashatja.