A világ már hazautazott a sebeit nyalogatni
Eleinte úgy látszott, hogy Szervác, Pongrác, Bonifác füles sapkában fogja kergetni egymást szerte a tengerparton. Meg kellett érkezniük a sztároknak ahhoz, hogy kicsit melegedjen a légkör. (A sztár azért sztár, hogy képes legyen felizzítani a vacogót is.) Persze az előző héten itt százharminc kilométeres széllel dúlt az orkán, és hatméteres hullámok verték tönkre a plázst. A kikészített pihenőszékekből, a napernyős, csinos asztalokból koszos uszadék lett az öbölben, a homokot meg csurom iszap terítette be. (A kotrógépek még mindig dolgoznak.) Az egymásba érő autóbuszok utasai váratlan ráadást is kapnak a tervezett programhoz: a katasztrófaturizmust, amely így a nyitás pillanataiban összeért a fesztiválturizmussal. (Tán csak nem nőnek össze!) A helyszínről jelenti kiküldött tudósítónk, BÖLCS ISTVÁN.
1994 óta járnak vissza rendszeresen ezek a hideg napok. Előtte vagy másfél évtizedig mindig szokni kaptam itt egy bronzos, de legalább vajszínű, mediterrán árnyalatot, rosszabb esetben pedig homlokomra a pipacsok pirosát. Aztán 1994-ben valami megváltozott. Van, aki esküszik arra, hogy ez az atom miatt van, merthogy piszkálták. Más csak szenvedően sóhajt: hja, a fagyosszentek!