Nekik való hazafi

Kövér László azt találta mondani, hogy győzelemre ítélt az a nép, amelynek olyan fiai vannak, mint Nyirő József. Nyirő náci volt, amikor a nácizmus vérbe borította Európát, és győzelemre tört az emberiség ellen. E törekvés jegyében megsemmisült a második magyar hadsereg, legyilkoltak hatszázezer zsidó magyar állampolgárt, rommá lőtték a fővárost, kirabolták és tönkretették az országot. A győzelemre ítélt nép fia, Nyirő József katasztrófaként élte meg a nácizmus vereségét.

Vajon milyen győzelemre gondol ma Kövér László? Milyen győzelem felelne meg a nép fiainak, akik Nyirőt választják példaképüknek? Mit tart a Magyar Országgyűlés elnöke, és mit tartsunk mi a Nyirő-féle hazafiságról?

Játszik most a Nemzeti Színház egy John Osborne-darabot, Hazafit nekünk! címmel. A filmről is ismert Redl ezredesről szól, akinek az Osztrák–Magyar Monarchia iránti feltétlen alattvalói lojalitása megtört a zsarolhatóságán. A mi szempontunkból ezúttal nem a történet részletei érdekesek, csak az, hogy ki a „megfelelő hazafi”. Az, aki vakon teljesít, nincsenek skrupulusai, „nem gondol bele”. Redlnek sem lett volna baja a világgal, ha nem magával lett volna baja. Vagy legalább nem vallja be, hogy baja van, és kifelé hűvösen hazudik, mint mások. Mindenki igazi patrióta, aki gondolkodás nélkül beáll a sorba, akit fel lehet használni a hatalom, a nagy központi cél – ha tetszik: a centrális erőtér – érdekében. II. József is így gondolhatta annak idején, amikor egy alattvalójával kapcsolatban azt mondta: jó, rendben van, hazafi, de nekem való hazafi-e? (Innen származik az Osborne-darab eredeti címe: A Patriot for Me.)