Hetilap kereső

B. Varga Júlia írása

Hatalmas veszteség érte a lengyel kultúrát: életének 89. évében elhunyt Wislawa Szymborska lengyel költő, akit 1966-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntettek ki. Szymborska szerdán, krakkói lakásában, álmában halt meg. Néhány hónapja már betegeskedett, novemberben egy operáción is átesett.

Mint azt titkára a lengyel médiának elmondta, Szymborskát súlyos betegsége miatt huzamosabb ideig ápolták kórházban, de néhány nappal ezelőtt hazaszállították, ahol továbbra is állandó orvosi felügyelet alatt állt, és halála pillanatáig mellette volt legközelebbi munkatársa (aki egyben titkára is volt), Michal Rusinek.


A Nobel-díjas költőnő nagyon ritkán jelent meg nyilvánosság előtt az utóbbi években. Olvasóival az utolsó találkozóra 2009-ben került sor, Krakkóban, amikor akkori legújabb kötetét mutatta be, amelynek címe „Itt” (Tutaj) volt. Saját verseiből szavalt is akkor, a találkozó a résztvevők szerint rendkívül megindító volt.

Szymborska 1923. július 2-án született Wielkopolskában, családja később átköltözött Krakkóba. Költőként 1945-ben mutatkozott be a „Keresem a szót” című verssel, majd 1952-ben már önálló verseskötettel jelentkezett, amelynek címe: „Ezért élünk” volt.

A kritikusok szerint az igazi bemutatkozást öt évvel későbbi kötete jelentette, abban költészetének már sajátos jellegzetességei megmutatkoztak: aforisztikus természete és az, hogy alakjait paradox módon állította be. Élete során mintegy 350 verset írt, az utolsó kötete volt a 2009-ben bemutatott „Itt”.

Talán a legjobban ő maga döbbent meg, amikor 1996-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, ezzel ő lett a negyedik a sorban az irodalomért kitüntetett lengyelek között, olyan elődök után, mint Henryk Sienkiewicz (aki a közhiedelemmel ellentétben nem a Quo vadisért, hanem kiemelkedő epikai munkásságáért lett kitüntetett 1905-ben), Wladyslaw Stanislaw Reymont, aki a Parasztokért kapta a Nobel-díjat 1924-ben, illetve Czeslaw Milosz, aki 1980-ban vehette át a magas irodalmi kitüntetést.