Hetilap kereső

Lampé Ágnes írása

Azt mondja, a színpadra kell tartogatni a puskaport, nem asztal mellett, civilben kell jó fejnek lenni. Pedig ott is az. Portré a zárkózott stand-uposról. LAMPÉ
ÁGNES írása.

– Nem szeretek magamról beszélni, a fellépésekben sűrítve mindent elmesélek az életemről. A költészetet prózában elmondani nem túl érdekes – indít Bödőcs.
Nehéz lesz.

Könyvesbolti kávéházban ülünk, felest javasol, hogy bírjuk a strapát. Kiegyezünk egy sör plusz kávéban. Előbbi neki, utóbbi nekünk.

– Most jövök a fodrásztól, háromezer volt, nem tudom, az újság állja-e.

Jó poén, nem lesz itt baj.

Bödőcs az általa mára országos ismertségű Zala megyei Bucsuszentlászló gyermeke, tizennyolc éves koráig élt ott.

– Ha feldolgozni való élményt keresek, egy idő után mindig ide térek vissza. Ha az általam nagyon kedvelt Woody Allen Szentlászlóra születik, arról csinál filmet. Illetve arról nem, de most hagyjuk a szomorú magyar történelmet. Ha pedig én New Yorkba, arról tudnék hitelesen beszámolni.

Mert sok minden köszön vissza a korai időszakból: a helyi erők, a szőlészet, búcsújárás, a kocsma.

Indul a bakterház-szerű idilli gyermekkora volt.

– Bicikliztem, cseresznyéztem, fociztam. Szellemi jégtörő bátyámmal nagyapa háztáji szőlőjébe jártam. Nepálban vannak gyerek katonák, mi gyerek kapálók voltunk. De nem panaszkodom.


Anyja a helyi általános iskola igazgatója és biológiatanár, a kis Tibit is ő tanította.

– Azt hitték, kivételezik velem, miközben én feleltem egész évben. Persze aktív audiokommentárokat adtam a tanórákhoz, a padtársam nevetett, elültették, erre hangosabban folytattam. Igazgatóit kaptam érte anyukámtól, Bödőcs Tiborként hivatott az irodájába. Elégedetlenkedő, lázadozó gyerek voltam, ez máig megmaradt.
A kilencvenes évek elején lett lelkes kultúrafogyasztó.

– A drog a film volt. Gothár, Bereményi, Tarantino, később Fellini, a Coen testvérek a nagy kedvencek. Tímár Csapd le csacsiját, Koltai Sose halunk megjét, a Megáll az időt, A tanút, a Kelly hőseit most is kívülről tudom.

Aztán egyszer csak elkezdett „erjedni benne a humor cefréje”. Szerepelni szeretett volna, a színészet izgatta, szavalóversenyeken indult, „de abban nem volt elég áttörő”. Tizenhét évesen jelentkezett a keszthelyi Helikon elnevezésű kulturális seregszemlére, paródiát írt egy barátjával, falusiakat utánozott, meg politikusokat.

Magyar szakra alibiből jelentkezett, hogy a fővárosba, a kabarék és a színházak közelébe kerüljön.

– Végül befejeztem az egyetemet, amin magam is meglepődtem. De nincs nyelvvizsgám, ezért diplomám sincs. Pedig megírtam a szakdolgozatomat Hrabal nyolcvanas évekbeli regénytrilógiájából. Bohumil érdekelt, nem a nyelvészet, az a magyar szak matematikaórája.

Közben „végig szőnyegbombázta” Zala megyét: falunapok, sörsátrak állandó fellépője lett. A paródiákban egyre több lett az átkötő szöveg, egyre kevesebb a figura.

Jelentkezett a Godot kávézóban működő Dumaszínházba.

– Volt idő fokozatosan akklimatizálódni egy-egy ismertségi és fejlettségi fokon.


2004 óta rendszeresen fellép a Rádiókabaréban. Farkasházy és Sinkó szeretettel fogadták, a műsoron belül egyre előkelőbb helyre időzítették. Aztán 2005-ben jött a nagy áttörés: szerepelt a Fábry- show-ban.