Hetilap kereső

H. L. írása

Miközben úgy tűnik, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolatok teljesen elfogadottak lettek világunkban, Amerikából újabb mozgalmak indultak el. Fiatalok tesznek esküt, hogy megtartóztatják magukat a boldogító igen kimondásáig, illetve megszületett a „második szüzesség” fogalma is, amikor már „megesett” fiatalok úgy tisztulnak meg, hogy fogadalmat tesznek. Lehet, hogy a szüzesség ismét divatba jön? Mire neveljük lányainkat?

Sokféle elképzelés van a szüzességgel kapcsolatban. Jelenleg a legtöbb szülő nem ragaszkodik ahhoz, hogy lányuk az esküvőig megőrizze tisztaságát, mások viszont hiszik, hogy ez a boldog házasság titka. Cikkünk következő részében bemutatunk egy anyukát, aki szerint nem jó, ha szűzen megy férjhez lánya, és egy másikat, aki pedig elképzelhetetlennek tartja, hogy lányai testi kapcsolatba lépjenek a templomi szertartás előtt. De mindenekelőtt próbáljunk meg utánajárni, miért is tartjuk értékesnek a szüzességet.

A szüzesség több mint egyszerű biológia tény, a legtöbb nép szabályrendszerébe, szokásaiba beépült, és mindenhol, mint érték jelenik meg. Ami nem is csoda, hiszen a szűzhártya – egy látszólag teljesen felesleges „testrész” –, hiánya orvosi értelemben semmiféle következménnyel nem jár, olyan, mintha csupán egyetlen funkciója lenne: mutatja, hogy az illető nő volt-e már férfival. Könnyű tehát ideológiát gyártani köréje – írja az Apuci.hu.

A férfiak örök törekvése, hogy a gyermekük valóban az ő utódjuk legyen, ehhez pedig az kell, hogy a feleségük kizárólag velük legyen szexuális kapcsolatban – ennek első fokmérője a szüzesség. De a férfiak még ma is „vadásznak” szűz lányokra – bár messze nem utódnemzési céllal –, ezt jelzi a távol-keleti szexturizmus egyik ága is, hogy szűz lányokat „kapnak” a gazdag férfiak.



Persze a nőket sem kell félteni, számtalan trükk létezett a múltban, hogy az ifjú feleségek ártatlannak tűnjenek, a nászágyba rejtett véres hússal, csirke vérrel könnyen átverhették a férjet. De ezek a trükkök nem véletlenül alakultak ki. Hiszen a legtöbb helyen igen komoly megtorlások vártak arra a nőre, aki szüzességét még az esküvő előtt elveszítette. Jobb esetben kiközösítették, megvetették a megesett leányt, de sok társadalomban halálbüntetést vont maga után a házasság előtti szex. Ráadásul a kettős mérce ezeken a helyeken már létezett: mindez csupán a nőkre vonatkozott, a férfiak semmilyen büntetésben nem részesültek, sőt, inkább dicsőségnek számított, ha már több kalandja is volt a leendő férjnek.

Az európai gondolkodást meghatározó keresztény tanítások is erősen szüzesség pártiak, bár nem volt szokás, hogy megkövezzék az ártatlanságát vesztett nőt – de becsületét egy ilyen asszony örökre elveszítette. Ám a 20. század alaposan felfordította ezt az értékrendet. A női egyenjogúsági mozgalmak elterjedésével, és még inkább a fogamzásgátló tabletták megjelenésével egy csapásra vége lett a szüzesség divatjának. Ma az a természetes, hogy a fiatalok már gyermekkorukban „átesnek” a szexuális felvilágításon, a szülők és az iskolák segítik a gyerekeket, hogy első szexuális élményük jó, és mindenekelőtt biztonságos legyen.

Csak néhány csoport létezik ma hazánkban, amely tagjai a szüzesség fontosságát vallják. Vannak tájegységek, apróbb települések, ahol ügyelnek erre; szintén szokás még szűzen férjhez menni egyes roma közösségekben; és a mélyen vallásos emberek is egyházuk tanítását követve hisznek az ártatlanság jelentőségében.

Valójában azonban mindnyájan küzdünk kicsit a kettős értékrendünkkel, egyszerre hiszünk az életre szóló szerelemben, az egyetlen nagy Ő-ben, akihez érdemes lenne szűzen hozzámenni, és hiszünk abban is, hogy jogunk van szabadon szexuális kapcsolatokat létesíteni – írja az Apuci.hu.