Hetilap kereső

CRUISER írása

Mi, magyarok betegesen félünk az autónk javíttatásától. Az új kocsi elvileg megszabadít ettől a gondtól, hisz ott van a garancia. Kérdés, hogy mennyit tart be az ígéretekből, és mennyibe kerül. Ugye azt senki sem hiszi, remélem, hogy a garanciát nem a vásárló fizeti. Szóljon akár két, akár hét évre.

Vajon miért félünk a szervizektől? A magas alkatrészárak, a be nem szerelt, ám kiszámlázott alkatrészek miatt, netán gyűlöljük a kényelmetlenséget? Valószínűleg mindegyikből van valami. Pedig, elvileg meg lehet javítani, ami elromlik. Kérdés mindössze az, hogy mennyibe kerül.

Kivéve a garanciális javításokat, amelyek látszólag ingyenesek.

De ne legyenek illúzióink, ezt is mi fizetjük, bízva abban, hogy a márkaképviselet valóban jól osztja be a garanciális pénzeket. Illetve, ha előáll valamilyen hiba, akkor tényleg állja a javítást.
Bár az autót tizenéves koráig használjuk, a törvény szerint mindössze két évig kell hibátlanul működnie. Ha pedig valamilyen hiba van, nem járunk úgy, mint egy levált talpú cipővel: kötelesek vagyunk elfogadni a javítást, nem kérhetjük a cserét, vagy követelhetjük vissza a pénzünket.

Szerencsére a piaci versenyben az autógyárak kellemesen túllihegik a dolgot, a japán gyárak 3 évig (de maximum 100 ezer km-ig) érvényes garanciája ma már nem számít rendkívülinek. Hisz itt vannak a feltörekvő koreaiak, akik akár öt (Hyundai) vagy hét évig (Kia) is jót állnak a termékükért. Természetesen az sem mindegy, hogy van-e kilométerkorlát: például, a VW-csoport is kiterjesztette a garanciát három évre, de náluk 150 ezer km a korlát.

Sok cég a vásárló döntésére bízza, hogy hány év garanciát szeretne. Az alap a kötelező két év, de némi felárért ez további két-három évvel kiterjeszthető. Ilyen ajánlatok jellemzőek a francia márkákra, például a Citroën 1, 2, 3 éves kiterjesztést kínál a modelljeihez. Egy kompakt C4-es típus esetében ennek felára 57 ezertől 193 ezer forintig terjed. Jellemző, hogy az összeg nem lineárisan nő, azaz, az ötödik évért már közel 70 ezer forintot kell fizetni. A hasonló garancia-kiterjesztések azonban nem néhány márka vevőinek szólnak. Léteznek olyan biztosítók, ahol még használt autóra is vállalnak garanciát, akár magánszemélyek részére is.

Azt tehát tudjuk, hogy mennyibe kerül a garancia, vagy legalábbis sejtjük. Egy átlagautó árába bekalkulált több tízezres tételt a vevő fizeti, de nem csupán ezt. A garanciális feltételek ugyanis szigorúak. Eredetileg a rendszeres inspekciókat márkaszervizben kellett végeztetni, ahogy a karambolos javítást is – csakhogy itt az alkatrészárak és munkadíjak akár két-háromszor is magasabbak lehetnek, mint egy márkafüggetlen szervizben. Ha az ügyfél nem így tett, régen a garancia elvesztését jelentette.

Ma az EU csoportmentességi szabályai elvileg felmentik ez alól a kuncsaftot, így a gyárival egyenértékű alkatrészekkel és folyadékokkal egy márkafüggetlen szerviz is elvégezheti a rendes olajcserét, karbantartást. Azonban az előírt átvizsgálás sok esetben az autó számítógépeinek (hibakódok, stb.) kiolvasását is tartalmazza, amihez többnyire speciális eszközökre van szükség. És a márkafüggetlen javítóknak nem éri meg egy ilyen beszerzése. Vagyis a gyakorlatban marad a régi rendszer: drága olaj, drága ablakmosó folyadék, drága fékbetét, drága gyertya, drága pollenszűrő a márkaszervizben.

És itt a hosszú garancia csapdája: ez a márkakereskedőknek is stabil megélhetést nyújt, még akkor is, ha a típusaik extrém megbízhatóak. Hisz az ügyfelek kénytelenek visszatérni hozzájuk, ha a garancia nyugalmát élvezni szeretnék.