Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Közel negyven éve teszi a dolgát hibátlanul megannyi hányattatáson és viszontagságon át. Több család mobilitásáról gondoskodott Európa szerte biztonságban, kényelemben és tempósan. Most pedig felejthetetlen élményt és kalandot nyújt a gazdájának és a hozzá közel állóknak.

Fruzsi, a Bogár tulajdonosa, az AT cégvezetője. A Rólunkban az is kiderül, hogy van némi rokoni kapcsolat közöttünk, így nem csoda, hogy az ő vérében is magasabb a benzinszint a megengedettnél. Mióta az autós eszét tudja, egy bogarat szeretett volna. Nem ült benne előtte soha, nem vezette, nem próbálta, és a neten sem lógott folyton a bogaras oldalakon. Csak érezte, hogy neki ez a kocsi kell. Sokat keresgettünk Németországban is, itthon is, de a projekt nem jött össze, mígnem Egerben meglátott egy hetek óta a Ford kereskedés előtt árválkodó metálkék példányt, meglepően kedvező áron. Szerelem volt első látásra, csak mint oly sokszor az életben, az anyagi körülmények nem egyeztek, Fruzsinak nem volt ugyanis egy vasa sem. Aztán közös szüleink felhívtak engem egy szép napon, mit gondolok én egy Bogár mindennapi használatáról. És a cégvezető asszony igen gáláns szülinapi ajándékot kapott.

Némi alkudozás és friss műszaki vizsga (ennek egy keretesben külön szerepe lesz) után a régi bogaras apánk hozta haza a kocsit (ezek szerint a Bogárimádat genetikus), száztízzel is ment vele. A második út nekem jutott (az ülést egyelőre nem lehetett állítani), és a műszaki vizsgán rejtélyes módon átment, hangyányi lassuláshoz is két lábbal és teljes testsúllyal taposandó fékeken, valamint egy oda nem illő kerregésen kívül a Bogár fantasztikusan ment, fantasztikusan nézett ki, és a vigyort spaklival sem lehetett levakarni az arcunkról.



Egyébként a kocsi külleme magáért beszél. Széles krómfelnik, szempillák, dögös, útra tapadó kiállás, dupla kipufogó, hátsókerékhajtás, mérges boxerrobaj, az igazi klasszikus hot hatch ismérvei ezek.

A nem eredeti, de elvileg gyári „ozeanblau” fényezés gyönyörűre sikeredett, sehol nem narancsos, és valódi metál. Egy-két helyen persze már megjelentek felpúposodások és apró rozsdafoltok, de az összképet nem csúnyítják el, ezek kijavítására vélhetően egy majdani teljes homokfúvás alkalmával kerül sor. A karosszéria minősége még mindig németes, a kilincsek kattanásában, az ajtók csukódásában benne gyökerezik az Audik, BMW-k és Mercedesek minősége.

A gumiszigeteléseken azonban nyomott hagyott a közel negyven év (vagy az utángyártott minőség?, no meg a sniccerrel való igazítás), az igen jó kilátást (kivéve, hogy a nem eredeti külső tükrök sajna beállíthatatlanok és borzasztóan torzítanak) és szellőzést a gyári terveken aligha szereplő rések is segítik. Az illesztések azonban egyenletesek, bár a körülöttük lévő lemezek kevésbé, szem nem látja, a rétegvastagságmérő viszont rekordokat döntött.

Érdekes, hogy a Bogár eredeti kiegészítő berendezései még mai mércével is teljes értékűek. Az apró szélvédőt elfogadhatóan pöckölik szárazra a nevetségesen pici ablaktörlők, melyek három fokozatúak (bár az intervallum egyelőre nem működik). A tompított fényszórók tisztességgel bevilágítják az utat, hatótávolságuk, fényerejük és -eloszlásuk is megfelel a Bogár sebességének.

Az első csomagtartóban (kettő van) a benzintank és néha a rosszul rögzített, de már javítás alatt álló benzincső mellett a benzin is szabadon, egy filc alatt foglal helyet. A gyűrődési zónát a kocsi legelejébe telepített pótkerék testesíti meg. A térfogata egyébként kicsi, bár a kötelező nyári strandfelszerelésnek és – némi tetris tapasztalattal – egy-két sporttáskának (vagy-vagy alapon) elegendő a hely. Finoman csukódó fedele alacsonyra nyílik, leginkább kúszva lehet elérni a csomagokat.



Bogarunk kiváló állapotáról árulkodik, hogy a csomagtartó gumiszigetelése és az azt tartó fémperem ép, sőt, jó állapotú. Bogarasok tudják, micsoda érték ez…

A levegő persze ennek ellenére akadálytalanul áramlik az utastérbe, mert a kormány mögötti szellőzők takarófilce hiányzik, ráadásul a szellőzőcsövek is szabadon árválkodnak a csomagtérben.

A Bogár felszereltsége bizonyíték arra, hogy régen a VW nem volt sóher, széria a belülről nyitható tanksapkafedél és csomagtartó.

Kíváncsi a részletekre? A Bogár tesztje folytatódik az autotimes.hu-n!