Ezt képzeljék el! Ott áll az a szegény kis Chevrolet Spark a színpadon, mellette a márka európai igazgatója, Wayne Brannon igyekszik jól alakítani egy számára kissé idegen szerepet. Műsorvezetőként adja a lapot egy kirittyentett, vadalmaként vigyorgó nő alá, aki nem fukarkodik a szóval: „Akár a legjobb modelleknek, a Sparknak is megvan az alakja és a magabiztossága, hogy a legmerészebb ruhákat viselje! Micsoda lehetőség felöltöztetni egy autót és az utasait! Nagyon élveztem kétféle dizájnvilág összeolvadását, amikor a Sparkon alkalmazhattam a divatszakmában használt vonalakat és anyagokat.” A közönség lázasan tapsol. A nő persze nem akárki, neve van a divatszakmában, úgy hívják, hogy Mischa Woeste, ő a híres-neves Smeilinener márka nagy kreatív egyénisége, márpedig épp ez az alkotógárda kapta a „csokornyakkendősök” megbízását, hogy ugyan öltöztetné már fel az újdonságukat.

Mischa pedig meg is mutatta, mit tud! Afrikai törzsi motívumokat ragasztgatott a karosszériára, az ajtónyílásba színes szalagok függönyét aggatta, mint valami olasz fagyizó bejáratánál, belül pedig vörös drapériával osztotta alsó és felső részre az utasteret. Intésére most bejönnek a manökenek, akik az iménti divatbemutató során már felvonultak a 2010. tavaszi kollekció darabjaiban – nem lévén szakértő a témában, erről férfiemberként csak annyit mondhatok, hogy tökéletesen alkalmas a női báj álcázására. A lányok – ügyesen leküzdve a függönyt és a drapériát, közben faramuci öltözékükre és fantáziadús frizurájukra is ügyelve – megvalósítják a bravúrt: úgy ülnek be a Sparkba, hogy fejük kiáll a drapéria lyukain, többi részük jótékony takarásban marad. Ováció! Extázis! Tapsvihar! Mischa Woeste dübörgő zene kíséretében megdicsőül.

Az egész médiaesemény, amelyre meghívtak prominenseket és zsurnalisztákat egyaránt, elintézhető lenne egy elnéző mosollyal: hát, ha valakinek ez tetszik, szórakozzon ezzel! Ártani nem árt senkinek, legfeljebb pénzbe kerül, azt meg majd kifizetik a Chevrolet Spark vásárlói, nem túl sok jut egyre-egyre. Ám többről van szó egyszeri alkalomnál, mókás ötletnél. Az autóipar egyre erősebben összefonódik a divatszakmával. Ez a jelenség pedig már megérdemli, hogy eltűnődjünk rajta.



A Mercedes-Benz például egész divatheteket finanszíroz, világhírű sztárfotóssal és divattervezővel kreáltatja a rendezvénysorozat képmotívumát, Európán kívül Amerikában is fellépéseket szervez, nem titkolva, hogy napjainkban a dizájn és a technika szintézise a menő – csak bámulhat a fénysebességgel robogó szuperexpressz után, aki nem merítkezik meg ebben. Egy luxusmárka esetében még érthető a dolog, hiszen az autói társadalmi rangot hordoznak, árukban kifejeződő értékük jó részét a sikerüzenet teszi ki: mutatni kell a pénzt.

A Spark helyzete más. Jutányos kiskocsi fiataloknak, akik nem keresik, sőt sokszor kifejezetten elutasítják a presztízst, a rongyrázást. Igen, csakhogy az autó mára divatcikké vált, akár a karóra vagy a mobiltelefon. Nem elegendő a praktikum, az, hogy ügyesen parkol, fürgén mozog, keveset fogyaszt, könnyen vezethető, és kevésből fenntartható a Spark, mert erős a verseny, s ezeket az értékeket több vetélytárs is magáénak mondja, többnyire joggal. Kell valami plusz, ami felhívja a figyelmet, ami a célközönség előtt „képbe hozza” az autót. Kell az autó mellé valami történet, amelyet az esti buliban el lehet mesélni a többieknek: „Ja, tudjátok, ez az a kocsi, amelyet Mischa Woeste felöltöztetett!” Egy közönséges kiskocsi akkor sem nagy poén, ha friss, vidám, jópofa, mint a Spark. Na de ki ne mondana szívesen magáénak egy manökent?