Hetilap kereső

CRUISER írása

Limitált széria, csak használtautó-beszámítással, csak akciós finanszírozással, amíg a készlet tart… az autóhirdetések közepesen apró betűkkel írt kitételei. Mostanában a legutolsó fordulat a legnépszerűbb. Most még óriásiak a kedvezmények ezekre a kocsikra. Utána viszont az árak lesznek óriásiak.

Itt nálunk, Magyarországon nehéz elkülöníteni, milyen válságról is beszélünk éppen, ezért jobb, ha már az elején tisztázzuk: a továbbiakban az Amerikából indult hitelpiaci krízis értendő a válság szó mögött. Mert mi, magyarok amúgy is jól el vagyunk engedve válságból, különösebb világgazdasági hátszél nélkül is bármikor produkálunk ilyesmit. Sőt, mintha az ország közelmúltja csupa válságokból nőne össze, egyetlen hosszú, zaftos folyamattá. Mindössze annyi változik, hogy óriási, vagy csak simán hatalmas a válság.

Most viszont tényleg nagy a baj az autópiacon, hiszen a kocsik kilencven százalékát valamilyen finanszírozási konstrukcióban értékesítették. Az autókat értékesítő kereskedők a tömegmodellek esetében már nem az autón kerestek, hanem a finanszírozáson, így nem volt ritka, hogy a reklámozott ár csak egy kedvezőtlen hitelkonstrukció igénybe vételéhez kötődött. Hiszen az autókereskedő csak ez esetben kapott jutalékot.

Ezeknek a hosszú lejáratú, minimális kezdőrészletű hiteleknek volt más hátránya is, nem csak az, hogy svájci frank alapúak voltak. Nevezetesen: az autó értéke a hitel törlesztésének időszakában sosem jelentett fedezetet a tartozásra. Magyarul, ha a kocsit ellopták, totálkárosra törték, netán a kliens fizetésképtelenné vált, nem volt fájdalommentes a szabadulás. Mert azon kívül, hogy az autó elúszott (hiába volt rá biztosítás), még további összegeket be kellett fizetni a banknak.

Ezek után nem csoda, hogy az autóhitelek évente ügyfelek tízezreivel hizlalták a BAR-listát. A vicc az, hogy lényegében valami hasonló történt Amerikában az ingatlanhitelekkel, hiszen a bankok egy-egy ingatlan értékének akár 110 százalékát is odaadták jelzáloghitelként. Fűnek-fának. Aztán kiderült, hogy az ingatlanok nem is érnek annyit. Ez most nálunk a helyzet a hiteles autókkal is.

Mivel a hitelfeltételek szigorodtak, az emberek pedig eleve kevésbé hajlamosak/képesek a költekezésre, lényegében bedőlt az autópiac. Nem csak az új autóké, hanem a normális állapotú használtaké is, egyedül a roncskereskedelem szárnyal. Olyan kocsikat vesznek az emberek, amelyeket már rég be kellett volna zúzni.

Így történhetett, hogy a már hónapok bennragadt új autóktól bármi áron szabadulni igyekszenek a kereskedők. A kedvezmények 20 és 30 százalék között mozognak. Hogy miért? Hát azért, mert a kereskedések udvarán parkoló autók lényegében akkora veszteséget termelnek, mintha Ferihegyen állnának az arcátlan árú fizető parkolóban, napi sok ezerért. Mert áll bennük a pénz, amit szintén hitelből fedeznek a kereskedők, nap mint nap.

Igaz, a gigászi kedvezmények a kicsit vastagon meghatározott listaárakhoz képest óriásiak, hiszen az autókereskedelem is úgy működik, mint a zöldségpiac: minden ár fölött van egy jóval nagyobb, áthúzva. Tehát a valós kedvezmény kisebb, de akkor is: ma lényegében kiskocsi-áron lehet alsó középkategóriás autókat venni. Ami jól hangzik, de hitelképesnek is kell lenni hozzá, ha nincs egyben a pénz. Márpedig az emberek többségének nincs egyben. Ugyanaz a helyzet, mint a benzinnel. Hiába lett olcsóbb, mégis kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy annyit tankoljanak, mint a 310 forintos üzemanyagokból.

Csakhogy közeleg a pillanat, amikor kiürülnek a kereskedések udvarai. Aztán egy részük úgy is marad. A többi helyen pedig kevesebb új autó lesz, lényegesen drágábban. Azok az autók már 300 – vagy ki tudja, mennyi – forintos euró-árfolyamon érkeznek majd, ami meglátszik majd az árakon. Hiszen most a 2008 végén, 260-as euróért berendelt készleteiktől szabadulnak a kereskedők.

Hogy érdemes-e autót venni ma?

Nehéz, és bosszantó kérdés ez. Ha a puszta számokat nézzük, akkor mindenképpen, mivel talán soha nem lesznek ennyire olcsók a kocsik. Ha tehát úgyis kellene venni valamit még az idén, és megvan a pénz rá, akkor talán érdemes előrehozni az időpontot. Tudják, amíg a készlet tart…és már nem tart sokáig.

Ha viszont az a kérdés, hogy hitelre érdemes-e autót venni, már nem egyértelmű a válasz. Még azok számára sem, akik ma is kapnának hitelt. Ugyanis itt már olyan kockázatok állnak fent, amire nem sok ráhatása van Magyarországnak. Vajon lesz-e állásunk pár hónap múlva? Vajon mennyi lesz 2011-ben az euróárfolyam? És ha netalán bevezetjük az eurót, akkor milyen árfolyamon fogják átszámolni a törlesztőrészleteinket, no meg a fizetésünket?

A felelősségteljes döntések korszaka következik. Gondoljunk bele: egy átlagautó három év alatt elveszíti az értékének 40-50 százalékát. Az, aki ma Magyarországon tehát 4-5 évnél hosszabb futamidővel autót vásárol, az meggondolatlan. Korábban is az volt, de ma pláne: nagy az értékvesztés, bármikor összetörhetik, ellophatják, erkölcsileg is avul, ráadásul lassan lehet belőle kinyerni a pénzt. Vagy, ha gyorsan akarunk kiszállni, még többet bukunk.

Nem sok rosszabb befektetést tudok elképzelni egy hitelre vett autónál: ha az ember mondjuk mobiltelefon-készülékekbe fektetné a pénzét. Vagy OTP-részvényekbe.