A hazai fizetős parkolás fejlődése igazán érdekes folyamat volt, pláne akkor, ha az ember ezt közelebbről, ügyfélként (=parkoló autósként) is megtapasztalhatta. Hiszen ez egy különleges műfaj: ha véletlenül nem szimpatikus a budapesti parkolási szolgáltatás, nincs választásunk. Nem mondhatjuk azt, hogy csakis Debrecenben vagy Győrben vagyunk hajlandóak parkolni. Ez egy monopólium, ha tetszik, ha nem.

Csakhogy, akik részesülhettek ebből a kellemes díjszedési monopóliumból Budapesten, nem úgy viselkedtek, mint egy szolgáltató. Igazából egy hűbérúr és egy maffiózó egybegyúrásával lehetne a parkolási cégek attitűdjét leírni: az autós csak a rövidebbet húzhatta. Hogy mást ne mondjak, egészen a közelmúltig az embernek már abban az időpillanatban rendelkezni kellett a parkolójeggyel, amikor megállt a parkolóhelyen, nem volt türelmi idő arra, hogy elmenjen az automatáig, és hasonlók. Persze, utána lehetett levelezgetni, de valójában annál rosszabbul járt az autós, minél tovább halogatta a pótdíj befizetését.

Mint mondják, a belvárosi parkolás inkább forgalomszabályzási kérdés, és csupán az a feladata, hogy az autósok kedvét elvegye attól, hogy a belvárosba menjenek. Hozzáteszem, ezt tényleg elég jól csinálják, a gyomrom már előre görcsbe rándul. Az évek során azt is megtanultuk, hogy a korrupt állami alkalmazottaknál van rosszabb: az éhbérért foglalkoztatott, korrupt, büntetési jogkörrel rendelkező, nem állami alkalmazott: a parkolóőr.



Ezért sokan inkább a korrupt állami alkalmazottakhoz fordultak rokkantigazolványért. Amikor pedig egy tévériporter bemutatta, hogy milyen könnyű ezt megszerezni, akkor nem nívódíjat kapott, hanem meghurcolást. (Egyébként nemrég mentették fel, több éves huzavona után.)

Igaz, ott voltak a kis szürke pontok, az átlagemberek, akiket tényleg csak véletlenül büntettek meg, sok bajuk nem volt a parkolási társulásokkal. Igazából ők csak megpedzegették, hogy netán, ha óránkért háromszázért ácsorognak a legbelebb belvárosban, talán mégsem kutyaürülékben bokáig gázolva kellene beszállniuk az autóba – és hasonlók.

Érdekes, ez azóta sem zavar senkit.

A hóeltakarítás, az igen! Mert kérem szépen, ma, 2010-ben egy profitorientált társaság, amely a parkolóhelyekért szed pénzt, nem jön rá magától, hogy több autósnak teszi lehetővé a parkolást, akkor több lesz a bevétele?

Uraim, ott a városházán, nekem a leghalványabb rálátásom sincs arra, hogy vajon kik kaptak eme kellemes monopóliumból, és miért. De kérem, ne vicceljünk! Nehéz bevenni, hogy pusztán ez indok lehet egy cég kirúgására. Vagy talán most először van tél a szerződések megkötése óta?! Ebben a városban soha egyetlen parkolási cég nem takarított le semmiféle havat, semmiféle fizetős parkolási övezetben. Most persze kiderült, hogy az egyik állítólag igen – ez kapta meg a másik cégtől elvett területeket.

Lehet, hogy szóltak nekik: lapátoljatok fiúk, megéri!

Ezek a társaságok nem érdekeltek abban, hogy parkolási díjat szedjenek. Még a fém kétszázas bevezetése is meglepetésként érte őket, miközben a parkolási óradíjak már rég átlépték a 400 forintos határt, és gyakorlatilag egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy az embernél legyen elég apró. Igaz, azóta átállították a gépeket az új érmére – hónapok kellettek hozzá.

Arról nem is beszélve, hogy netán papírpénzt is elfogadhassanak az automaták. Vagy ha nem, legyenek pénzváltó automaták is a közelben. Vagy ilyesmi csak a kólagépekhez éri meg? Parkolás sms-ben? Állítólag néha működik, persze, amikor ott áll valaki aprópénz nélkül, kiderül, hogy ehhez előre kellett volna regisztrálni. És ha van regisztráció, akkor sem mindig működik. Vajon akkor ki jár rosszul? És ki hiszi el, hogy nem jött meg a válasz-sms?

A parkolási cégek legfontosabb érdekeltsége ma az, hogy megnehezítsék a fizetést, és büntessenek, ahogy a csövön kifér. Majd eladják a kintlévőségeiket, aztán bajlódjon vele, aki akar. Csoda, hogy nem akarják eltakarítani a havat? Így a mozgássérült parkolóhelyek felfestései is láthatóvá válnának, márpedig, most emelték meg a büntetési tételeket: könnyű így összeszedni egy bő százezres bírságot. És ki hiszi el, hogy a tábla el volt forgatva, a festés nem látszott... ennyiért még épphogy nem éri meg pereskedni. Ügyesen vannak kitalálva ezek a bírságok.

És még mielőtt könnyekre fakadnánk szegény parkolási társaságok sorsa felett, a parkolási tételekről még annyit: ha valaki épít egy belvárosi mélygarázst, ott semmivel sem drágább a parkolás. Pedig nincs költségesebb módja az építkezésnek. Ehhez képest a kutyapiszkos, hókupacos köztéri parkoláshoz mindössze automaták kellenek, és viszonylag nagy személyzet – igaz, lássuk be, hogy ezek megfizetését részben az ügyfelekre bízzák az üzemeltetők. Ezt el is tűrik, amíg elég a profit. A bajok akkor kezdődnek, amikor nem. És ilyenkor válik fontos kérdéssé, hogy eltakarították-e a havat, meg hasonlók.