A futsal (ejtsd: futszál) a nagy pályás labdarúgás hivatalos, elsősorban teremben játszott változata, melyet a FIFA irányít. Kezdetben Five a Side volt a játék neve, később az angol football és a spanyol sala (terem) szavakból született meg a futsal elnevezés.Egy csapatban 4 mezőnyjátékos és egy kapus van. A cserék száma legfeljebb 7. A játék során akárhányszor lehet cserélni, de csak a kijelölt vonalszakaszon keresztül.

A játéktér méretei nagyon hasonlítanak a kézilabda játéktér méreteihez, a játéktér szélét vonal és nem palánk határolja. A labda kisebb méretű, mint a labdarúgásnál használt, és az egyéb fizikai tulajdonságai is mások. Sokkal kevésbé pattan, de a felülete ugyanolyan, mint a nagypályás fociban – röviden így foglalja össze a futsal alapjait a Wikipedia cikk (bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Futsal).

Én tömören annyit fűznék hozzá, hogy remek sport, és az egyik legnagyobb fejlődés előtt álló csapatsportág a világon – mi több, már az is felvetődött, hogy a téli olimpián is műsorra tűzzék. Nem csoda, hogy Magyarországon is rengetegen űzik amatőrként, talán az egyik legelterjedtebb tömegsport hazánkban. A termek éjfélig foglaltak a megnövekedett igényeknek megfelelően – nem egyszer játszottam este tíz után valamelyik ligában. Megvan az az előnye, hogy az év bármelyik időszakában lehet űzni.



Az amatőrök számára további öröm, hogy nem kell legalább tizennyolc-húsz ember egy sörmeccshez, illetve a kisebb pálya megnövekedett sebességet, és több gólt eredményez, ami professzionális szinten is eladhatóbbá teszi a sportágat.

Nincs pénz, van foci

A fenti Wiki-cikk azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a professzionalizmus eddig nem nagyon érintette meg a honi teremfocit, holott a merítési lehetőség lassan már nagyobb, mint a klasszikus, nagy pályás változat esetében (bár komoly az átjárás a két bázis között). Nem véletlen, hogy a bajnoki címért eddig Gödöllő, Üllő, Berettyóújfalu és Budaörs vetélkedett, számottevő érdeklődés nélkül. Az is felettébb furcsa volt, hogy a Székelyudvarhely SK gyakorlatilag egy az egyben megvehette a komplett magyar válogatottat.

A helyzet azonban évről-évre javul. Az érdeklődésen nagyot dobott, hogy a Ferencváros is indított csapatot (több első osztályú csapat kacérkodik ezzel a lehetőséggel, az Újpest jelenleg az NBII-ben vitézkedik). A Sport Klub műsorra tűzött pár hazai bajnokit, valamint heti rendszerességgel ad összefoglalót, a Dunatakarék-Győr hazahozta a válogatott játékosokat, a nemzeti csapat fellépései pedig már több ezer embert mozgatnak meg.

Ha már a válogatott...

Nem csak rendező jogán tudunk kijutni Európa Bajnokságra – ugyanis ez már a második magyar részvétel az európai seregszemlén. A legutóbbi világbajnokságról is csak óriási balszerencsével maradtunk le Ukrajna ellenében. Ha már Magyarország nem ment a VB-re, és az EB jött Magyarországra, kár lenne nem kimenni egy-két meccsre.

Válogatottunk szerdai, vesztes meccsére nem sikerült kiérnem, a szombati találkozónkra már nincs jegy, így a 2008-as foci EB-ről megismert orosz társaság szíves invitálásának tettem eleget, és a Papp László Sportaréna felé vettem az irányt. Az orosz medvének elvégre valahogyan vissza kellene vágnia délnyugati szomszédainknak, ha már a kis ország legjobbjai elütötték a jóval esélyesebb Szbornaját pár hónapja a VB részvételtől a nagypályán –f ejtegette Nyikolaj barátom.

Látogatási kedvemen nagyot dobott, hogy már 300 forintért is lehetett jegyet váltani! Végül 900 forintért sikerült, amivel bármelyik üres helyre leülhetek.

A brazíliai fiúk

Nem lehet azt mondani, hogy tömött sorokban hömpölygött a tömeg az Aréna felé. Jóindulattal úgy nyolcszázan lehettünk az impozáns létesítményben, pedig a rendezők tényleg úgy készültek, hogy telt ház esetére is biztosítsák a zavartalan jegyvásárlást és beléptetést.

Mivel a helyek úgy 70%-a biztosan üresen maradt, így az ülésrend sem szigorú. Mi mégsem középre, hanem egy sarok felé tartunk – ott állva is lehet szurkolni, mint Kolja megtudja. Legnagyobb bánatára az orosz tábor velem együtt három főt számlál, pedig az időről-időre feltűnő zászlók alapján úgy száz honfitársa lehet jelen harminc szlovén ellenében. A többiek magyarok, kedélyes hangulatban tapsolnak hol egyik, hol másik csapat akcióinál.

Így legalább van időnk és lehetőségünk átbeszélni a családi és egyéb ügyeket, mert hangzavar éppen nincsen, bár lelkes hangulatfelelősök próbálják szurkolásra bírni mindkét tábor szimpatizánsait. Az alaphangot egy orosz gól adja meg, utána jó negyed óráig csak elvétve veszélyeztetik a kaput az orosz csatárok, illetve az egyetlen szlovén támadó. Utóbbi feltehetőleg egy döntetlennel sem lett volna elégedetlen, de még a fél gőzzel játszó orosz válogatottal sincs egy súlycsoportban csapata.

A viszonylagos eseménytelenségben szemet szúr a két honosított brazil orosz mezben.

– Hogy lehet az, hogy egy ekkora országban nincs tizenkét jó orosz focista? – méltatlankodik Nyikolaj barátom. Bizony, az új szelek már Moszkvába is elértek, a több ezer brazilból a jobbak akár Oroszországig is eljuthatnak. – Kosovo je Srbija! – kiáltja még a világnak dacosan, hogy a honosított braziloknál lényegesen többre tartja az ortodox testvéreket. Éppen az egyik afro-orosz lövi a második orosz gólt, majd egy újabb találattal gyakorlatilag a félidő vége előtt eldől minden.

Az orosz birodalom visszavág

A két moszkvai nincs elragadtatva a hangulattól, ellenpéldaként ismét a szerbek vetődnek fel. – A vérükben lehet valami – állapítja meg az orosz delegáció. – Egy belgrádi kosármeccsen az öregek és a kisgyerekek is szurkolnak, na ez már mentalitás. Ilyenek a magyarok is! – bizonygatja Nyikolaj.

A második félidőben közel tíz főre duzzad a szurkolni vágyó kompánia, így az én hangomra már nincs szükség. Eléneklik a Katyusát, illetve néhány rigmussal buzdítják a kedvenceket, akik egy igazi, brazilos góllal örvendeztetik meg a szurkolóikat. 4-0, ebből kiütés lesz!

– Hány játékost tudnál felsorolni a csapatból? – szegezem a kérdést barátomnak.
– Nehéz kérdés – vigyorodik el. – Nem egy népszerű sportág még Oroszországban, látod nem is jött senki, csak a követségiek. De legalább sikerült a visszavágás!

Ez tény, simán verik a szlovénokat (5-1 a vége), akiknek szépítő góljánál talpra ugrik az egész csarnok. Hiába, mindig a kiscsapat a szimpatikusabb. Magyar részről nyugodtan dőlhettem hátra, a rendezés csillagos ötöst érdemel. Ha verjük a cseheket, továbblépve a csoportból minden idők legsikeresebb szereplését könyvelhetjük el a nyolc közé jutással. Ezzel persze nem érnék be az oroszok, ők mindig az aranyért jönnek.

– A portugálok ellen ez kevés lesz – állapítják meg.

Ki tudja, ennyi brazillal?

Ajánlott link: www.futsal.hu