Hetilap kereső

Kasza László írása

A téli sportok nem tartoznak erősségeink közé. Ezt Vancouverben is bizonyítottuk. Inkább az olimpiai játékok klasszikus jelszavát demonstráltuk, miszerint „a részvétel a fontos”. De ez az esemény sem múlt el anélkül, hogy valami magyaros ne történt volna. KASZA LÁSZLÓ írása.

Az olimpiai játékok utolsó napján megtartotta hagyományos díszülését a NOB. Jacques Rogge elnök olimpiai érdemrenddel tüntette ki a magyar Aján Tamást, és kinevezte a NOB tiszteletbeli tagjának.

A hír hallatán feltörő nemzeti büszkeségünket beárnyékolja egy öt év előtti esemény. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége akkor egyhangú határozattal felmentette valamennyi tisztsége alól a MOB főtitkárát, a magyar súlyemelő-szövetség elnökét, Aján Tamást. A döntés indoklása szerint Aján nem tudta tisztázni szerepét és felelősségét az öt magyar súlyemelő doppingbotrányában az athéni olimpián. De ugyanez az elnökségi határozat biztosította a sportfunkcionáriust teljes körű támogatásáról abban a munkában, amelyet a nemzetközi sportszervezetekben végez. Aján volt – Schmitt Pál mellett – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság másik magyar tagja, és munkatársa a NOB Doppingellenes Ügynökségének (!) is.

Mi megszoktuk az ilyen magyaros döntéseket. De az eset fényt vet a NOB erkölcsi felfogására is: megtűr tagjai között olyan személyt, akit saját nemzeti bizottsága doppingügyek miatt felmentett minden tisztségéből.

Persze igaza van annak, aki azt gondolja, hogy a NOB már régen eljátszotta minden erkölcsi tekintélyét. Aján Tamás ügye lábjegyzetet sem érdemel a megvesztegetések, csalások, diktatúrákat támogató döntések hosszú listáján. A NOB aranyéremmel tüntette ki Erich Honeckert, Todor Zsivkovot, Nicolae Ceauşescut is. (Jesse Owensnek csak ezüst jutott, és ezzel egy szintre került az ugyancsak ezüstérmes Manfred Ewalddal, az NDK doppingrendszerének kidolgozójával.)

Nem véletlen a NOB diktatúrákhoz fűződő jó viszonya. Ez a magát minden demokratikus aktus – választás, döntéshozatal nyilvánossága stb. – alól kivonó intézmény a modern kor anakronizmusa. Korábbi elnöke, az egykori spanyol fasiszta párttag, a Brezsnyev- és Putyin-barát Antonio Samaranch végleg búcsút mondott az olyan – állítólag olimpiai – ideáloknak, mint fair play, esélyegyenlőség, tisztesség, az ellenfél megbecsülése. Az olimpiai játékokat nyíltan üzleti vállalkozássá tette: az kap jogot reklámozásra, közvetítésre, szponzorálásra, aki többet fizet. Minden eladó, beleértve a játékok megrendezésének jogát (Salt Lake City).

És a korrupció rányomja bélyegét a következő, a 2012-es londoni olimpiára is. A BBC már 2004 augusztusában sugárzott egy dokumentumműsort Hogyan vásároljunk olimpiát címmel. E szerint a Londonnak ítélt játékok esetében is vesztegettek meg NOB-tagokat. Azt állította, hogy a testület 54 tagja, tehát csaknem a fele „befolyásolható anyagilag”. Ez is oka lehet annak, hogy az olimpia történetében talán először társadalmi mozgalom indult Londonban a játékok megrendezése ellen. Nekik nem kell a pekingi megalománia, a nagy felhajtás, a kilátásba helyezett óriási eladósodás. „London olimpia nélkül is London” – írja angolos arroganciával, de találóan a Daily Telegraph.