Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A biológiai sokféleség védelméhez, az állatok élőhelyeinek megóvásához is hozzájárulhat az a darvak megfigyelésével végzett kutatás, amelyről a Royal Society Biology Letters-ben számolt be három magyar és egy finn biológus. A tanulmány szerint a madarak viselkedése egymástól több ezer kilométerre fekvő, rendkívül eltérő környezetben sem változik.

Milyen hatással vannak az állatok magatartására az ökológiailag különböző helyszínek? - ez volt az a kérdés, amelyre választ keresett Végvári Zsolt ornitológus, az Európai Darukutató Csoport elnökhelyettese, a Debreceni Egyetem Viselkedésökológiai Kutatócsoportjának, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park vezetőségének tagja, Barta Zoltán biológus, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem professzora, Székely Tamás, biodiverzitás-kutató, az University of Bath egyetemi tanára, valamint a finn Pekka Mustakallio ornitológus és darukutató. Tizennégy éve a darvakat választották ki vizsgálataikhoz.

- A hosszú távú vonuló fajok kiváló lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy teszteljük személyiségüket egymástól messze lévő területeken. Különösen kiváló alanyai az ilyen típusú megfigyeléseknek a darvak, mert csoportosan pihennek és táplálkoznak, nagytestűek, és éles „krúgató" hangjukról könnyen felismerhetőek már messziről - magyarázta döntésüket az mta.hu-nak nyilatkozva Végvári Zsolt. Az ornitológus elmondta, hogy finn kollégájuk folyamatosan küldött adatokat a fiókaként meggyűrűzött madarakról a darvak észak-európai költőhelyéről. Ezeket kiegészítették az Afrikában telelő, de ősszel a Hortobágyon megpihenő állatokról végzett megfigyelésekből származó információkkal.

Az így összeállított adatbázis értékelése nyomán fogalmazták meg következtetéseiket. Végvári Zsolt szerint a Hortobágy nemzetközi összehasonlításban is egészen egyedi lehetőséget kínált a számukra: a nemzeti park területén számos eltérő jellegű éjszakázó helyük van a darvaknak. Az ornitológus összehasonlításképpen elmondta, hogy a Svédországból Spanyolországba vonuló darvaknak az ibériai országban például csupán egyetlen nagyobb éjszakázó helye ismert. A Royal Society Biology Letters-ben publikált tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az ember jelenlétére, tevékenységének nyomára érzékeny darvaknál jellemző személyiségvonásként marad meg ez a viselkedés egymástól több, mint ezer kilométerre fekvő és gyökeresen eltérő élőhelyekkel borított területeken is. - Azok a madarak, amelyek zavarással terhelt környezetben születtek, később és más helyen is elviselik az ilyen ingereket, a többiek viszont érzékenyek maradnak rájuk egész életükben - hangsúlyozta Végvári Zsolt.

Az ornitológus kiemelte: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legfontosabb zavaró tényező maga az ember, amelynek tevékenységére a ragadózóknál is érzékenyebbek a darvak. Mint mondta, az állatok viselkedésével kapcsolatos vizsgálatok nyomán pontosabban meg lehet tervezni azokat a területeket, amelyekre természetvédelmi szempontból, a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani.

- A közvetlen emberi tevékenység hatását ma már viszonylag jól ismerjük, de arról már kevesebbet tudunk, hogy miként befolyásolják az éjszakai pihenőhely kiválasztásánál a darvakat és egyéb más vonuló madárfajokat az utak vagy a fényszennyezés - említett végül egy lehetséges jövőbeli kutatási témát az ornitológus.