Hetilap kereső

Sándor Zsuzsanna írása

Tudósok szerint mérföldkő az orvostudományban, hogy megismerhető az ember „genetikai tervrajza”. Az amerikai Human Genom Projekt jelentőségét sokan az atom felfedezéséhez hasonlítják. A genetika fejlődése fordulatot hozhat a gyógyászatban, de vezethet társadalmi válságokhoz is. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

Czeizel Endre orvos genetikus a „genetikai tervrajzot” 3,2 milliárd betűből álló kódrendszerhez hasonlítja. Ha a genetika nyelvén akarnánk megfogalmazni, mi az ember, 700 vaskos kötetet kellene teleírnunk. Mindenesetre amerikai tudósok ígérik: hamarosan ezer dollárért bárki megismerheti „genetikai sorsát”. Megtudhatjuk: hány évesen, milyen betegségben fogunk meghalni. Ha kiderülne, hogy – tegyük föl – hatvanévesen infarktus végez velünk, már ifjan a megfelelő orvosságokat kezdhetnénk szedni.



Ám sokan úgy vélik: a genetikai kísérleteknek káros következményeik is lehetnek.

– Eldönthetjük akár azt is: ki szülessen meg, ki nem. A Down-kór már ma is kimutatható a magzatnál, s az anyák többsége ilyenkor megszakítja a terhességet. Ahogy fejlődik a genetika, annál több információt tudhatunk meg a magzatról – mondja Czeizel.

De vajon meddig terjedhet a szülők „szelektálási” joga? Czeizelt sok szülő keresi fel azzal: szeretné, ha – mondjuk – a negyedik lánya után fia lenne. Csakhogy ezt a genetikai beavatkozást európai egyezmény tiltja.

Kovács József bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense nemzetközi felmérést említ: a szülők többsége – ha választhatna – fiúgyereket akarna, legalábbis elsőszülöttnek.

– Ez oda vezethetne, hogy a következő generációnak körülbelül nyolcvan százaléka lenne hímnemű – magyarázza a bioetikus.

Még bonyolultabb etikai problémák vetődnek fel a lombikbébiprogramnál. Itt az orvos választ az embriók közül, melyiket ültesse be az anyaméhbe. Választhat véletlenszerűen. De dönthet genetikai vizsgálat alapján is.

– Ez utóbbit több helyen, például Németországban, Ausztriában is tiltják. Mert morális kérdés az is: milyen szempont szerint válogat az orvos – folytatja Kovács József.



Vannak, akik úgy látják: nem sérti az orvosi etikát, ha mindig az egészséges embriót ültetik be. Mások ezt diszkriminációnak tartják a fogyatékosokkal szemben: nekik is ugyanolyan joguk van az élethez, mint másoknak. A bioetikus példát is hoz: egy siket házaspár lombikbébiprogramon vett részt. Betegségüknek genetikai oka volt, ezért az orvos megkérdezte tőlük, egészséges vagy siket embriót ültessen-e be. A doktor döbbenetére a szülők siket gyereket akartak, mondván, ha ép hallású lenne, sem a hallók, sem a süketek közé nem tartozhatna igazán. „Fogyatékosként” legalább a siketek között otthon érezheti magát.

Másik eset: egy kislány súlyos vérképződési zavarban szenvedett, amely csak a köldökzsinórvérből nyert őssejttel gyógyítható. Az őssejthez olyan újszülött kellett, aki genetikailag hasonlít a beteghez. A szülők vállaltak még egy gyereket. A „lombikembriók” közül az orvos azt választotta ki, amelyik legjobb donora lehet a kislánynak. És a baba köldökzsinórjából vett őssejt meggyógyította a testvérét.

– Óriási vita lett belőle: az orvosok átlépték az etikai határt. A második gyerek nem önmagáért született meg, hanem hogy „eszközként” használják nővére gyógyításához – magyarázza Kovács József.


Sokan máris arról fantáziálnak: a jövőben kívánságlista alapján lehet majd gyereket rendelni. Képzeljük el: a leendő szülők a genetikusnál „katalógusból” kiválasztanak egy szőke, deltás, kétszázas IQ-s fiatalembert, hogy ilyet szeretnének. Czeizel szerint ez ostobaság.

– Nem tudunk beavatkozni az embrió génjeibe. Száz éven belül ez elképzelhetetlen.

Kovács József nem ennyire nyugodt.

– Tizenöt éve még a klónozásról is azt mondták: legfeljebb a távoli jövőben lehet majd emlősöket klónozni. Azóta megvalósult. Technikailag még nem tartunk ott, hogy „tökéletes” gyerekeket tudjunk „létrehozni”. De reális veszély, hogy a genetika „árucikké” válhat.

A bioetikus szerint a tudomány hamarosan eljuthat odáig, hogy jobbnál jobb genetikai tulajdonságok közül válogathatunk. A szülők pedig nyilván azt szeretnék, hogy nekik legyen a legokosabb, legszebb csemetéjük. És a „génlicitben” annak lesz előnye, akinek vastagabb a pénztárcája. Eddig a „genetikai rulett” döntött arról, milyen génjei lesznek az utódnak. A véletlenen múlott az öröklődés, szegényeknek is születhetett zseniális gyermekük.

– Megeshet majd, hogy egy gazdag ember már nemcsak a vagyonát hagyja az utódjára, hanem a legjobb géneket is. Amelyeket ő szintén továbbörökíthet. Ez biológiai alapú kasztrendszer kialakulásához vezetne, és a demokrácia végét jelentené – fest sötét jövőképet Kovács József.

Azért tegyük hozzá: a tudósok fölismerték a genetika veszélyeit, és szigorú a nemzetközi szabályozás.

– Általános elv: génterápia csak gyógyítás céljával végezhető. Tilos olyan beavatkozás, amelynek örökletes következményei lennének – mondja Kovács.

De ami ma tiltott a genetikában, később akár legális is lehet. Az etikai normák ugyanis változnak. Például az első lombikbébi 1978-ban született meg: korábban ezt a módszert is elítélték.

Az etikai tilalom gyakran már magára a genetikai kutatásra is vonatkozik. A tudósok ugyanis attól tartanak: ha valami technikailag megoldható lesz, azt meg is fogják valósítani. Például az emberklónozás mindenhol tiltott. Angliában elvben megengedik a terápiás klónozási kísérleteket. Ott az az álláspont: erről a gyógymódról nem szabad lemondani. Ha a betegnek esetleg új szívre vagy hasnyálmirigyre lesz szüksége, egyszer majd klónozhatják a testi sejtjeit. Ebből olyan embriót hozhatnak létre, amelynek a génállománya azonos a páciensével. Az embriót néhány nap múlva elpusztítják, az őssejtjeiből új szerveket „fejlesztenek ki” a beteg számára. De ez is felvet etikai problémákat. Már önmagában az is hátborzongató: azért teremtsük meg önmagunk klónozott embrionális példányát, hogy a sejtjeit saját gyógyításunkra használjuk fel.

– Ezzel az eljárással később esetleg újakra cserélhetjük az idővel tönkrement szerveinket is – jegyzi meg a bioetikus.

Hozzáteszi: a génterápia esélyesebb lehet embriónál, mert elegendő egy sejtbe „belenyúlni”. De egy felnőtt esetében szinte lehetetlen ez a beavatkozás: már több száz milliárd sejtről van szó.

Van olyan betegség, amelyet egyetlen hibás gén okoz. Az orvosok azt remélték: csak ki kell venni a rossz gént, helyére beültetni a jót, s a beteg meggyógyul. Kiderült: ez sem ilyen egyszerű.

– Az emlőrákot is egyetlen gén okozza. De hiába fecskendezném be a rákos szövetbe az egészséges gént, nem tud beépülni a rákos sejt magjába. Azaz: semmi nem történne. Génátültetéssel eddig csak csontvelőbetegségeket sikerült kezelni. Tizenkét gyereknél végezték el az eljárást, közülük négynél már leukémia alakult ki – említi Czeizel.



A természet úgy alkotta meg a „genetikai tervrajzot”, hogy nem lehet csak úgy kikapni valamit az emberből, berakni helyette valami mást, mert felborul az egész rendszer. A látásért, a gyors futásért is egy-egy gén felel. Elvileg létrehozhatunk majd olyan szuperlényt, aki ötszáz méterről olvassa el a betűket, s rakétaként száguld. Csak lehet: már egy náthába belehal.

A lelkes tudósok nem adják fel a harcot. Például már sikerült óriási izomzatú egeret „előállítani”. „Schwarzenegger egérnek” nevezték el. Csakhogy a génkezelt „terminátor” annyira félénk, hogy elbújik egértársai elől.

De azt is kiderítették már: a csótány génje kitűnően véd a kozmikus sugárzástól. Egy amerikai genetikus szerint a jövőben sokkal biztonságosabban tudnánk űrutazni, ha csótánygént ültetnénk be az emberbe. Ám a kérdés itt is az: milyen utóhatásai lennének a kezelésnek? Ad absurdum: beteljesedne a Kafka-novella, amelyben a főhős arra ébred, hogy rovarszerű lénnyé változott át?


A genetikai kutatások arra is figyelmeztetnek: szuperlények tervezgetése helyett jobban járnánk, ha saját planétánkon próbálnánk humánusabb társadalmat teremteni.

Akadnak, akik annyira vágynak az öröklétre, hogy hibernáltatják magukat. Remélik: halálos betegségükre az orvostudomány talál majd egyszer gyógymódot. Addig békésen „alszanak” a mínusz 190 fokos folyékony nitrogénban.

Amerikában van, ahol nem tiltják az ilyen „emberfagyasztó központokat”: bár a lefagyasztás 170 ezer dollárba kerül, eddig mintegy hetven embert hibernáltak, s több mint hétszázan várják „fagyos jövőjüket” – előjegyzésben.

Pedig a hibernálás eredményessége kétséges. Nem biztos, hogy az emberi szervezet sérülés nélkül kibír évtizedeket mélyhűtötten. S ha közben tönkremegy a hibernáló cég, vagy műszaki hiba miatt leolvad mindenki?

– Én a pszichés következményeket tartom a legsúlyosabbnak. Képzeljük el: valaki az 1700-as években hibernáltatta magát, és most felébred. Számára ez teljesen idegen világ, már az ükunokái is rég meghaltak. Lehet, hogy az időközben felfedezett szertől a beteg meggyógyulna, de vajon akarna-e így élni? – véleményez Kovács József bioetikus.