Hetilap kereső

Bokor László írása

„Ő” nyerte meg a háborút – tartják sokan –, de az autógyárak versenyét mindenképp. Éppen hetven esztendeje, hogy az ötszázezredik példányát ünnepelte Amerika, de első szemléjére – BOKOR LÁSZLÓ tudomása szerint – Rejtő Jenő-i körülmények között került sor.

1940. július 23-án az USA hadseregének maryland–ho-labirdi titkos műszaki bázisán a kapuőr izgatottan telefonált az ügyeletre: „Fődörzs, három öngyilkosjelölt puffog a sorompó felé egy zöldre festett szardíniás dobozban. Most rögtön lőjem szét, vagy előbb megnézné őket?”

A hírre nagy futkosás támadt. Jött az őrparancsnok, az ügyeletes tiszt és a parancsnoki irodán várakozó két hadmérnök. Egyikük különösen elképedve kérdezte: „Hát ez mi a fene? A roncsderbire nem itt kell jelentkezni.” „Ez a kocsi vadonatúj, uram – válaszolta némi akcentussal a volán mellett ülő férfi –, jóllehet néhány hegesztési varrat még eldolgozásra vár, de hát a határidő, mint tudja...”



„Kihez van szerencsétlenségem?” – vette át a kérdezést társa. „Karl Probst vagyok, a tervező, ez itt Mister Francis Fenn, a Bantam cég főnöke, a hátsó ülésen pedig McGovern üzemigazgató. Újszülött kocsink viszont még keresztelőre vár.”

(A német származású Probst jobban értett a logarléchez, mint az angol nyelvtanhoz, így nőneműséggel illette a kocsimustra sztárját, rajta is ragadt azon a Miss Jeep elnevezés.)

A névadásnak külön története van. A Hadügy 135 autógyártó cégnek küldte meg a kisméretű terepjáró pályázati kiírását, amelyet a levelezést végző tiszthelyettes – bizonyos John Smith – a maga módján egyszerűsített. Csak egyszer írta le a „General Purpose Vehicle” (sok célra alkalmas jármű) kifejezést, „továbbiakban G. P.”, közölte, kedélyes egyszerűséggel vonva össze az első két szó kezdőbetűit. Így lett a „dzsi-pi”-ből – némi amerikaias rövidítéssel – dzsip.

A tender hetvenöt napos határidőt szabott a mintapéldány legyártására, mire az autós nagymogulok csak a fejüket rázták. Egyedül az ismeretlenség homályában meghúzódó Bantam Car Companyban hangzott el a „miért ne próbálnánk meg?”, és ültették tervezőasztal mögé a neves konstruktőrt.



A legfőbb célkitűzés így hangzott: „A komfortfokozat ne haladja meg a lövészárokét, a teherbíró-terepjáró képesség közelítse meg egy kisebb traktorét.”

A régi szövetséges, Nagy-Britannia már hadban állt három földrészen, így kiszámítható volt, hogy a kölcsönbérleti szerződés sokezres tételben igényli majd a motorizáció e különös termékének utánpótlását. Mintha csak megérezték volna, hogy nemsokára az Államokkal és a Szovjettel is bővül majd a háborús koalíció, illetve a vevők száma. Része volt még a pályázatnak, hogy „három teljes menetfelszerelésű katona fegyverzete mellett még egy géppuska is beférjen. A tengerészgyalogság kérésére még a másfél méteres gázlóképességre is alkalmassá kell tenni az új járművet”.

Frontvonalban - a 168 Órában elolvashatja a folytatást!