Hetilap kereső

168 Óra Online írása - Forrás: Mindennapi Pszichológia

Termékeny időszakukban a nők kerülik az apjukkal való kapcsolatot – állítják a Los Angeles-i és Miami Egyetem kutatói. Ritkábban hívják fel telefonon ezeken a napokon, ha pedig ő hív, a beszélgetés rövidebb ideig tart, mint általában. Evolúcióval foglalkozó biológusok szerint más fajok nőstényei is kerülik a férfi rokonokkal való kapcsolatot a termékenység idején.

Embereknél a tüszőrepedésnek nincsenek egyértelmű külső jelei, ennek ellenére a nők ilyenkor, ha nem is tudatosan, vonzóbban öltözködnek, még a hangmagasságuk is megváltozik és sokkal jobban vonzódnak a férfias hímekhez. A kutatók 48, 18 és 22 év közötti nő telefonhívásait vizsgálták. Egy hónapon keresztül figyelték a szüleikkel folytatott beszélgetések időpontját és hosszát, majd összevetették azt a nők termékenységi ciklusával. Terméketlen napjaikon a nők kétszer gyakrabban hívták édesapjukat, mint tüszőrepedésük időszakában. Továbbá függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte a hívást, termékeny napjaikon fele olyan hosszú volt csak a beszélgetés, mint egyébként.

A kutatók először azt feltételezték, hogy az apával való túl szoros kapcsolat elriasztja az esetleges udvarlókat. Az adatok azonban ez cáfolni látszanak, valószínűbbnek tűnk, hogy akár a többi fajnál, a nők olyan pszichés védelmi mechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek védik őket a kevésbé egészséges gyermekek megfoganásától, ezért akarnak ilyenkor minél inkább eltávolodni a genetikailag rokon hímektől. Az emberek esetében rövid a termékeny időszak, ezért ilyenkor a szexuális kapcsolatok döntő jelentőségűek.

Az is kiderült, hogy a nők termékeny napjaikon négyszer gyakrabban hívják édesanyjukat, mint apjukat, és tovább is tart a beszélgetés. A kutatók úgy vélik, hogy ilyenkor valószínűleg párkapcsolati tanácsokat is kérnek, hiszen a nők öntudatlanul igyekeznek párt találni a tüszőrepedésük körüli időszakban, olyat, aki genetikailag nem hasonlít rájuk. Azt gondolnánk, hogy már túlléptünk az állatias ösztöneinken, a kutatás mégis azt bizonyítja, hogy mindennapi döntéseinket továbbra is – evolúciós célokat követve – ösztöneink határozzák meg.