Hetilap kereső

Heltai András írása

A londoni tárgyalás 1950 márciusában csak 90 percig tartott. Klaus Fuchsot, a világhírű fizikust, Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János korábbi munkatársát a Szovjetunió javára végzett kémkedésért 14 év börtönre ítélték. HELTAI ANDRÁS írása.

Sajátos életút. Az apa lutheránus lelkész, majd a lipcsei egyetem teológiaprofesszora. Az 1911-ben született Klaus a húszas években a szociáldemokratákkal rokonszenvez, majd a kommunista párt tagja lesz. A kevesek között van, akik szembeszegülnek a nácikkal. Menekülnie kell. Nagy-Britanniában szerzi meg a nagydoktorit, patrónusa szintén menekült honfitársa, a későbbi Nobel-díjas Max Born, aki „kihozza” a szigetországi internálótáborból, ahova a kétes menedéket kérőket zárták. Bizalmat kap, 1942-ben meghívják a brit atomprogram csapatába. Aláír, titoktartást fogad.

Nem pénzért

A szovjet katonai hírszerzés újabban hozzáférhető adatai szerint Fuchs már 1941-ben elkötelezte magát nekik. Nem pénzért, hanem – mint a tárgyaláson vallotta – meggyőződésből. Hitlernek a Szovjetunió ellen indított támadása után úgy érezte: az oroszoknak joguk van tudni, mire készül titokban a Nyugat. Talán arra, hogy egymásra uszítsa a németeket és az oroszokat, s hagyja kivérezni őket...
A kiemelkedő szakembert 1943 végén Amerikába vitték, a Manhattan-projekthez. Ahol főleg európaiak – köztük a magyar Teller, Szilárd, Neumann, Wigner – dolgoztak az atom-, majd a hidrogénbomba kifejlesztésén.

Moszkva szempontjából ez telitalálat! Különösen, hogy Fuchs a háború befejezése után is Los Alamosban maradt. Az új-mexikói sivatagban, a legszigorúbb titoktartás mellett folyó kutatómunka és az első gyakorlati bombakísérletek helyszínén. Alekszandr Feklisov nevű szovjet kapcsolata vette át tőle a szakszerű jelentéseket arról, hogyan halad az amerikai atomprogram. Köztük olyan adatokat, hogy milyen eredménnyel jártak az atomfegyver-kísérletek az Eniwetok-atollon. S ami legalább olyan fontos volt: az atomkém beszámolt az USA uránium-235-készletéről. Amiből kitűnt, hogy Amerika akkor viszonylag csekély mennyiségű hasadóanyag birtokában volt. S így a negyvenes évek végén, sőt, az ötvenesek elején sem lett volna képes atomháború megvívására a nagy vetélytárssal.

A jelek szerint az amerikai kémelhárításnak Fuchsszal kapcsolatban nem tűnt fel semmi. A fizikus 1946-ban visszatért a brit atomközpont egyik vezető posztjára. A megbecsült tudós szinte mindent tudott, amit atomfegyverek ügyében tudni lehetett. Nemcsak a laborokban, a kísérleteknél volt ott, hanem az 1947-ben alakított titkos Combined Policy Commitee ülésein is, ahol amerikaiak, britek és kanadaiak az atomtitkaikat osztották meg egymással.

Majd bekövetkezett a malőr. A brit felderítésnek a Venona-programban sikerült megfejtenie a szovjet titkosszolgálatok hírforgalmát, és egymást követték a leleplezések. Fuchs professzort, a Harwell Atomic Energy Research Establishment oszlopát beidézte az MI5, a kémelhárítás: az ő neve, jelentései is ott szerepeltek a megfejtett rejtjeles üzenetekben.

A professzor először tagadott, de az ismételt kihallgatásokon megtört és vallott. Egyes források szerint azért, mert félt, hogy felakasztják. Mások szerint világidegen „szakbarbárként” bízott abban, hogy bűnei beismerése után visszaengedik kutatni.

Bírája nem kisebb tekintély volt, mint Sir Hartley Shawcross, a náci háborús bűnösök perének brit fővádlója. A rövid tárgyalás után a törvény megengedte maximális büntetést szabta ki, 14 év börtönt. Többre, mint kiderült, azért nem volt mód, mert a Szovjetunió papíron még akkor, a hidegháború közepén is „baráti országnak” minősült...

Jekyll és Hyde

Fél százada, hogy 1959-ben szabadult. „Csak” jó 9 évet kellett leülnie. Az akkor 48 éves tudós az NDK-ba ment, ahol a drezdai Központi Atomfizikai Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott 1979-es nyugdíjba vonulásáig. A nagyra becsült kutatót beválasztották a tudományos akadémiába, sőt, húsz éven át a párt központi bizottságának is tagja volt. Arra is maradt ideje, hogy átadja tudását kínai kollégáinak, segítve őket az atomfegyver kifejlesztésében. 1988 januárjában hunyt el. A hivatalos gyászjelentés méltatta a „szocialista tudóst, a Szovjetunió hű barátját”. Ennél konkrétabb fogalmazás aligha volt lehetséges.

Perében az ügyész a briteknek oly ismerős „Jekyll és Hyde” figuraként jellemezte. A sikeres, szívélyes tudós az egyik arc, a kollégáit eláruló kémé a másik. S hogy érdemes volt-e mindez – máig vitatják. Egyesek szerint a szovjeteknek nem tudott túl sok újat nyújtani, amit egyéb forrásokból már ne kaptak volna meg. Mások igencsak sikeres kémnek tartják. „Õ volt eddig az első fizikus, akinek tényleg sikerült megváltoztatnia a világot” – mondják az utóbbiak. Tudniillik azzal, hogy Moszkva a vártnál évekkel korábban jutott atomfegyverhez, s így legújabb kori történelmünk úgy alakult, ahogy.

Röviddel a német tudós elítélése után (és vallomása alapján) tartóztatta le az FBI az amerikai Harry Goldot. Róla kiderült, hogy a szovjetek hivatásos ügynökeként segítette Klaus Fuchs kémtevékenységét. Sőt: Gold vallomása vezetett a még sokkal hangosabb, drámaibb szovjet kémbotrányhoz, a Rosenberg házaspár ügyéhez. Õk 1953-ban a Sing-Sing villamosszékében végezték, s évtizedeken át folyt a vita, megérdemelten-e. Ma minden arra mutat: a férfi bűnös volt, a feleség – bár tudott férje tevékenységéről – ártatlan.

A per másik vádlottja, Morton Sobell mindvégig mindent tagadott. Hiába: több mint 18 évet ült. 1969-es szabadulása után is tagadott. Aztán tavaly ősszel, 91 évesen leült a The New York Times újságírójával, hogy elmondja: bizony, Julius Rosenberg kémkedett. De a vele együtt kivégzett felesége az égvilágon semmi ilyet nem tett.

A vád tanúja

Ezt tanúsítják azok a kihallgatási jegyzőkönyvek is, amelyek csak 58 év után (jogvédők keresetére), tavaly ősszel kerülhettek nyilvánosságra. Utóbb ugyanezt vallotta David Greenglass, Ethel Rosenberg fivére is. Õ volt a perben a vád tanúja a nővére ellen. Évtizedekkel később azzal védekezett: mentenie kellett a felesége és a gyerekei életét... Egyébként ő is Los Alamosban dolgozott (s kémkedett), 15 éves ítéletéből tízet ült le.

Rosenbergék két fia hosszú éveken át próbálta bebizonyítani szüleik ártatlanságát. Amikor aztán Sobell fél éve mindent bevallott, ők is feladták a reményt. Egyébként, az ifjabbak kedvéért: a Rosenberg házaspárnak a rendszerváltásig utcája is volt, dacosan az amerikai nagykövetség mögött. Azóta megint Hold utcának hívják.