2010-ben Magyarországon kérdések tömegével kell szembenéznünk. A huszadik század szinte minden fontosabb kérdést nyitva hagyott teljesen, vagy mellébeszélt. Vagy illúziókba ringatta magát. Vagy látszatokkal, „hasonmásokkal”, Derrida kifejezésével élve „simulacrumokkal” helyettesítette az igazi megoldásokat, válaszokat. Megválaszolatlanul maradtak a kérdések a világban, és megválaszolatlanul maradtak itt, ebben a Duna–Tisza-parti országban is. Most, a 21. század elején, 2010 küszöbén nehéz kérdések sokasága ágaskodik körülöttünk. A bizonytalanságok és a fokozott kockázatok világába léptünk be.
Felkészült-e vajon az ország és a magyar társadalom arra, hogy higgadt és jó válaszokat adjon ezeknek a nyitott kérdéseknek legalább egy részére?
Ebben a rövid cikkben botorság volna felvetni az egész világot érintő nagy kérdéseket. Hogy vajon tartósan (véglegesen?) megtorpant-e a világ lendületes gazdasági fejlődése? Vagy csak pillanatnyi üzemzavar állt be? Hogy vajon tovább fut-e, zabolátlanul, az üzleti-pénzügyi világ vezérelte globalizáció, vagy sikeresen kiépülnek a globalitás társadalmi intézményei?
Hogyan alakul a globális hatalmak erőviszonya? A Pax Americana után jön a Bellum Americanum vagy a Pax Asiatica? Fenntartható-e, vagy válságba kerül a jóléti társadalom modellje? Megállítható-e a környezet pusztulása? Az Information Age racionalitása vagy a fogyasztói társadalom varázslata kerekedik-e majd fölül? És így tovább.
Nem, a továbbiakban nem ezekkel a foglalkozom. Mindössze néhány olyan kérdést vetek fel, amelyekre a magyar társadalomnak kellene előbb-utóbb választ adnia. Íme:
Vajon 2010-ben tovább folyik-e leszakadásunk Európáról és a fejlett világról, vagy – ha lassan és észrevétlenül is, de – újra elindul felzárkózásunk? Tovább folyik-e lompos tehetetlenkedésünk, vagy megmoccanunk, kezdjük összeszedni magunkat, és keresni, megtalálni a helyünket a világban? Ne higgyük, hogy ez csak politikusainkon múlik.
Továbbra is úgy gondoljuk-e majd, hogy jól megvagyunk a távoli provincia jászol-melegében, vagy végre komolyan vesszük azt, hogy ma már a nagyvilágban kell helytállnunk, és még a legkisebb faluban is európai polgárként kell viselkednünk? (Például – hogy csak egy nagyon apró dolgot említsek – nem választunk meg olyan képviselőt, polgármestert, nem tűrünk meg olyan minisztert és köztisztviselőt, aki nem tud felsőfokon angolul, németül, franciául vagy olaszul. Vagy mondjuk szlovákul.)
Tovább mélyül-e demokráciánk válsága, vagy elmozdulunk a felelős és átlátható kormányzás, a tényleges társadalmi részvétel, a szolgáltató állam kialakulásának irányába? Tovább oligarchizálódik-e demokratikus rendünk, vagy előbb-utóbb felvillannak nálunk is egy skandináv típusú, interaktív demokrácia első fényei? Egyelőre nem nagyon villannak, se közel, se távol.
Tovább folyik-e a két politikai-világnézeti-zsigeri tábor hisztérikus torzsalkodása, vagy óvatosan és félszegen ugyan, de elkezdünk beszélgetni egymással? Nem volna jó ezt a politikusainkra bízni.
Tovább zilálódik a magyar társadalom, vagy sokasodni kezdenek a társadalmi szolidaritásnak azok a félénk és ritka gesztusai, amelyek az elmúlt néhány évben – a közélet zavaros felszíne alatt – már megjelentek?
Hozzálátunk-e a társadalmi szerződés megkötéséhez, a jogok és kötelességek rendszerének, az esélyegyenlőségnek, egy méltányosabb társadalmi rendnek a kialakításához? Mindez előfeltétele volna egy békés, dinamikus és sikeres társadalom létrejöttének.
Elkezd-e majd feltápászkodni a magyar társadalom? Megpróbál-e négykézlábról két lábra állni? Négy évtizednyi óvatos jobbágyi alázat és húsz év alvajárás után megpróbál-e felelősségteljes, autonóm polgárok társadalmává válni?
Az események, változásfolyamatok felgyorsulása egyre nehezebbé teszi az előrelátást, és rendkívüli mértékben növeli a döntések kockázatát. Képes lesz-e a magyar társadalom – a maga elavult intézményeivel, elburjánzott bürokráciájával, nehézkes döntési mechanizmusaival – gyorsan és sikeresen alkalmazkodni ehhez az új helyzethez?
Tovább gyengül vagy torzul a nemzettudat, vagy teszünk már végre néhány lépést előre egy higgadt, türelmes, méltósággal teljes nemzettudat kialakulásának útján?
Történik-e, vagy sem valami annak érdekében, hogy kezdjen kialakulni mindenkiben, aki itt él, az az érzés, hogy „we are the people”, hogy itthon vagyunk, biztonságban vagyunk, hogy egyre több a lehetőségünk, hogy jó és érdemes itt élni?
Kezdünk-e majd eligazodni egy zűrzavarossá vált világban? Tisztulni kezdenek-e elképzeléseink arról, hogy mi a jó, és mi a rossz, mi a tisztességes, és mi a tisztességtelen,
mik a jogaink és kötelességeink?
S hogy már teljesen elszálljak a kérdéseimmel: a cél szentesíti az eszközt modern immoralitása erősödik-e tovább, vagy lassan, fokozatosan kialakul majd a célok és az értékek valamiféle új, szép egyensúlya? Rajtunk múlik.
Paul Tillichhel szólva: meglesz-e bennünk, jobban mint eddig, a „bátorság a létre”? A tisztességes és méltóságteljes emberi létre?
Csupa tátongó kérdés. Ma még nem tudjuk, milyen választ adunk majd rájuk 2010-ben. Jó volna, ha az év végén nem keserű szájízzel kellene megint visszatekintenünk egy elpocsékolt esztendőre.
Azzal a keserűséggel, hogy már megint nem sikerült. Hogy még hozzá sem fogtunk az igazi munkához.
HozzászólásokÖsszesen: 14 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kedves Hankiss Elemér!
Valóban mindannyiunkban rengeteg a kérdőjel, vannak kiszámítható folyamatok és előre nem látható események. Sajnos ezek nagy része lehangoló. Egyre nehezebb eligazodni ebben a zűrzavaros világban,s - ahogy én látom - még a jó tájékozódási képességüeknek is már egyre nagyobb probléma. A segítő, reális helyzetértékelő és kiutat mutató munkára, magyarázatra pedig óriási szükség van/lenne. Kodály Z.:"Egy ország kultúráját nem az határozza meg ki az operaház igazgatója, hanem ki a falu tanítója".
A méltóságteljes nemzettudat kialakítása érdekében van jó pár önjelölt tanító, tesznek érte, nem várnak másra, nem restek.
De hol vannak azok a bölcs, és elszánt tanítók akik lebuktathatnák ezeket a "hamis prófétákat"?
Amíg nem teljesedik be Morvai K. "jóslata":"Ezentúl mi diktálunk értéket és értékrendet, maguk pedig ehhez alkalmazkodnak!"
"davidoff90" #12. hozzászólásával egyetértek.
Különösen helytálló az a megállapítása: "Tanulás nélkül nincs tudás és ezen nem vagy nem csak az iskolai tanulást értem".
Megdöbbentő az, hogy milyen tájékozotlan, tanulatlan emberek sodródtak a szélsőjobb irányzatot képviselő jobbikhoz, amelyet pedig "tanult emberek" jegyeznek, működtetnek, a hatalom egy szeletének bűvöletében. Ennek a tevékenységnek az ideológiai megalapozottsága a veszély, ezt nem ismerik fel azok, akikről írtam.
A fidesz nagy kihívás előtt áll: kreatúrájával került szemben. A kdnp nem ellenfél, egy tollvonással törlődik. A veszély a magyarországi jobbratolódás, a szélsőjobb felé. Az EU ezt nem fogja semmilyen szinten tolerálni. Nem szólamokról, hanem alapvető gazdasági érdekekről, megítélésről van szó.
Kedves tusi!
Amennyiben hosszabb távon (idősoron) nézzük a társadalom történéseit, lassan megteremtődnek az un. peremfeltételei egy társadalmi kataklizmának. Csak most nem társadalmi osztályok, (tőkések - munkások) között feszül a fő társadalmi törésvonal, hanem összetettebb. A politikai elit egy része a másik totális megsemmisítését tűzte zászlajára, ezzel hiteltelenné tette a politikát, a rendszerváltásnak sok a vesztese, felnőtt egy generáció, aki kimaradt mindenből, egyik politikai erő sem képes nemzeti jövőképet felvázolni, és a háttérben ketyeg az EU-bomba. Most még halk hangon, de már hallani az EU csatlakozás veszteseinek hangját. Azzal, hogy a környező országok csatlakoztak az EU-hoz, a politika nem tud külső ellenségképet gyártani.
Teljes az ideológiai, erkölcsi válság. És ha tartósan megmarad a politika hiteltelensége, hatalmi vákuum fog keletkezni. Ilyenkor - kis késéssel szokott robbanni a társadalom.
1956 október 23-án Rákosi már történelem volt. Júliusban megindultak a társadalmi reformok, a szólás és gyülekezésszabadság újból megvalósult.
Egy békés demonstráció indította az események folyamatát, ahol a szellemet nem lehetett visszaparancsolni a palackba.
A politikai eliten múlik, hogy a lovak közé dobott gyeplőt vissza veszi-e kezébe, s megpróbálja a politika hitelét visszaállítani. Nehéz dolguk lesz. Ugyanis a civiltársadalom egyre több beleszólást követel a dolgokba.
Hankiss Elemér kérdéseire nekünk kell megadni a választ.Annak a közel 10 millió embernek,aki itt él.Nagyhangú szájalással,csőlátással,ostoba populizmussal semmi nem oldódik meg.Jöhetnek mehetnek kormányok,a ma istenítettekeket holnap el lehet zavarni,ha nincs készség,felkészültség az előrelépésre nem fog itt kedvezően változni semmi.Ijesztő,hogy a sok ostobaság amit a Jobbik felkentjei összehordanak fogadó táptalajra talál.Tanulás nélkül nincs tudás-és ezen nem vagy nemcsak az iskolai tanulást értem.Ismerni kellene a történelmi tanulságokat,nem engedni,hogy az erőszak,a félelemkeltés tegye tönkre az országot.Mert az erőszak erőszakot szül.És akkor ott tartunk,hogy nem csak virtuális gyilkosságokról fognak szólni a hírek.Szerintem.
Kedves tusi!
Megbocsáss, de a mostani helyzetben idealista gondolat a felvetésed, és egyáltalán nem reális, sajnos.
OV a 2002-es veszteségéböl okulván, kidolgozott, felépített, mindenre kiterjedö stratégiát /média, gazdaság,be-megmondó emberek, stb/ami senkire, semmire nincs tekintettel, a célja érdekében 8év
kemény munkája, hogy a feketegárda rendfenntartó eröként akar az országon rendezkedni,8év úgy telt el, hogy egyetlen Nemzeti ünnepet nem lehetett méltón ünnepelni, miböl gondolod, hogy a siker kapujában nagykoalába bele menne....
OV a szinfalak mögött ügyködött, hoszú ideig be sem ment a parlamentbe,észerü állásfoglalás a Fidesz részéröl nem volt semmiben, csak a sértegetés, illegitímitás,pelenkás felvonulózsdi a Parlament elött , felsorolni is sok.
Megvagyok arról gyözödve, hogy amennyiben hatalomra kerül befogja betonozni magát hoszú idöre, találni fog olyan szervezetet, embereket, akik kifele törvényesítik.
Sokan biznak az EU-ban, ilyen téren az EU gittegylet...lázsd Kosovó....ugy gondolom, inkább legyen OV , minthogy ujra Magyar a Magyarnak legyen gyilkosa, bár gyilkolni nem csak lövöldozve lehet...
ortega #4
Megijeszt a gondolatmenet első része, én nem hiszem, hogy 2010-ben Európa közepén egy véres esemény jó következményekkel járna az országra és lakóira nézve. Bár lehet, hogy történelmileg ez - hosszú távról visszatekintve - előrelépést jelentene.
Én a párbeszédben bízom, még most is!! Ha a vezért félre lehetne állítani, uszító hajlamát le lehetne csillapítani, akkor a holdudvar már nem törekedne neki megfelelni, és elővenné a józan eszét. Szerintem az országnak egy "nagykoalícióra" van szüksége. A szakértői kormány gondolatát pontosan a Köztársaság kikiáltásának napján javasoltam szűk környezetemben, de ki lettem oktatva, hogy ez itt nem a vének tanácsának a helye. Lelkük rajta. Akkor jöjjön a nagykoalíció. És hozza mindegyik résztvevő a legjobb formáját! Nos, akkor meg vagyunk(lennénk) mentve.
Nem tudunk sajnos, mert a harácsolás, a nevetséges nemzetiesség,a megosztottság /minden magyar a Magyar nemzethez tartozik,nem a hottentottákhoz/ az egymással nem szóba állás ,hasznos egy kicsi rétegnek, aztán a többi le van ejtve....
Fogadni mernék, hogy Hankiss Elemér írásán nem hogy tovább gondolkodnának, végig sem olvassák, mert, nem hajlandóak rá...
csak a sértegetések, lekicsinylések....nem az irást analizálják, az iró személyét....
Hankiss Elemér kérdései telitalálatok. Nagyon szeretnék a tippemmel veszíteni, de arra tippelek, hogy inkább a lassú lecsúszás következik, vagy Tölgyessy Péter kifejezését használva tovább döcögünk. Alapvető okként nem csak a politikai osztály csúfos bukását, vagy inkább árulását kell említenem, hanem elsősorban a az öregedő és nem megfelelően szocializálódott és kitanított lakosságot. (Lásd romló közoktatás). Valószínűleg ez lesz a korlátja a további fejlődésnek. Paradox módon most már vannak kitűnő autópályáink, kommunikációs rendszerünk, formailag legalábbis fejlett demokratikus és piaci keretrendszerünk és mégis azt gondolom, hogy az új kihívásokra nem tudjuk megadni a választ, nem tudunk élni azzal a fantasztikus lehetőséggel, ami abból adódik, hogy itt vagyunk Európa közepén egy termékeny és lehetőségekben gazdag szép országban.
Kar, hogy Hankiss ur nem vallalja, hogy allast foglajon a fontos kerdesekben, se most, se korabban. Kar, hogy egyenlosegjelet tesz a ket oldal felelossege koze: lehet-e bosszuhadjaratot folytato es gladiatorkent kuzdo elvakult politikusoknak barati jobbot nyujtani? Ki a felelos, hogy a Testnevelesi Egyetemen tartott beszed ota a jobboldal ellensegnek nezi a tobbseg altal megvalasztott kormanyt, es nepszavazastol kezdve, parlamenti kivonulasokkal, utcai orjongesekkel szitja az orszag arra hajlamos felet? Hol rontottuk el? Amikor Polt Peter meghiusitott minden vizsgalatot 2002 utan a Fidesz visszaelesek kivizsgalasara? Vagy amikor Jarai Zsigmond Nemzeti banki politikaja sokmilliardos kart okozott az orszagnak, de a baloldal megsem zavarta el, mint Orban Suranyit es Gyorgyi Kalmant? Most megint itt allnak a kapuk elott,telve bosszuszomjjal, amin kivul mas tervuk nincs is. Megint elherdaljak, ami eredmenyt a baloldal osszehozott Bajnaival, ugy mint 1998-ban a Bokros csomaggal? Sok kerdest kellene itt megvalaszolni, es elsoszorban az irastudoknak, akik szavara hatha odafigyelnenek az elvakitottak?
Szerintem az elsö szabadon választott min.elnök, és az akkori kórmány tette ezt az országot legjobban taccsra.
Termelés , gyárak, mezögazdaság, állattartás, szinte minden volt nálunk miért kellett mindent észnélkül lerombolni?
Miért nem lehetett az akkori alapokra épitkezni?
Mi a csudát remélt az akkori hatalom a hirtelen privatizálással, semmiféle kötelezettségek nélkül?
Jóléti állam megteremtése.......még gondolatban sem merült fel.
Viszont kiépült a maffia módszerre emlékeztetö érdek szövetség;-{{
Hankiss ur minden szava telitalálat, ,magamrészéröl le merem irni, hogya feltett kérdéseire egy féle válasz van csak a , NEM.
Nemlehet, mert pénzért, öszeköttetéssel , személyi, rokoni szálak mentén lehet diplomát venni, esetleg KE soron kivül diplomáztat....mert kell...
Nem lehet, mert Semjén KDMP-és ur a napokban nyilatkozta, hogy az ország miniszter elnökét sikerült lezmortizálniuk....büszkén tekinti e müveletet sikeresnek, azt a miniszter elnököt amit az ország többsége megválasztott,sikernek nyilvánit olyan cselekedetet, hogy ha nyilvánosan megjelenik egy miniszter elnök az ország bármely területén az oda vezérelt hordák sértegesség, le is köpjék.....
Minden párbeszédhez legalább két ember kell.
Kudarcba fulladt minden megegyezési próbálkozás....
Amig ezekröl, mifajtánkról, maguk fajtákról lehet beszélni, a választott képvisellöknek is, addig ez a nagy ország árok csak szélesedik.
SAJNOS.
Közállapotaink elnézve még nincs vége a rendszerváltásnak. 1990-ben mondta egy öreg: vér nélkül nincsenek valós változások. Vér kell, hogy az emberek észhez térjenek, gondolkodásuk megváltozzon.
A polgárháború szele időnként megcsapja az embert. Csak felelős politika képes kitéríteni az országot előle. De lehet, hogy késő.
Szerintem meg kellene végre fogni egymás kezét és hangosan énekelve, hogy "szeressük egymást gyerekek" átugorhatnánk a saját árnyékunkat! (és a marhák okosak lesznek, a senkiháziak MAGYAROK, a nap meg nyugaton kel)
Felkészült-e vajon az ország és a magyar társadalom arra, hogy higgadt és jó válaszokat adjon ezeknek a nyitott kérdéseknek legalább egy részére?
Hankiss Elemérnek ez az első, felvezető kérdése tulajdonképpen össze is foglalja a gondolatmenetét. A kifejtést végigolvasva az az érzésem, hogy ő nem társadalmi - adminisztratív - képességekre fókuszál, hanem az emberi képességekre, akaratra, elszántságra, bátorságra, tudatra. Ez viszont olyan hatalmas kérdőjelet kíván, amire válasz csak 360 nap múlva adható. Félek, hogy az utolsó mondata fog realizálódni. Bár érzem az emberekben a felismerést és a szándékot, de már annyira belepunnyadtunk a langymeleg tócsába, hogy nehéz lesz magunkat a hajunknál fogva onnan kirángatni. Mert ha arra várunk, hogy ezt más tegye meg helyettünk, akkor arra hiába várunk. Ezt NEKÜNK kell megtennünk. Mindig az első lépés a legnehezebb, főleg ha egy lejtő aljáról kell indulnunk. Nagyon sok embernek kell nagyon akarnia, hogy sikerüljön a legminimálisabb eredmény is, és ehhez óriási önzetlenség, lojalitás kell.
Én nagyon szeretném, ha Hankiss úr kérdéseire jó válaszokat adnánk.